Szépen el lehet merülni nagy gondolatokban és filozófiákban. S ennek meg is van a maga értéke. A keresés az ember alapvető tulajdonsága, s kíváncsiságának köszönheti fejlődését. Az is igaz, hogy ehhez néha be kellett vernie a fejét, de ezt mondják, ez benne van a pakliban.
Elgondolkodtat manapság engem is az Isten-kérdés, csak valahogy más a kiindulópont. A napokban sokat utaztam Budapesten, és leginkább az arcokat figyeltem. Voltak mogorva arcok is, nem mondom, de nagyrészt életvidám, életerős arcokkal találkoztam. Volt, ahol a szerelem égett a tekintetekben, máshol huncutság. Sok arcon látszott az igyekvés, a „várnak otthon”. Számomra ezek az arcok egyértelművé teszik az Istent.
A múlt héten két régi ismerőssel beszélgettem. Fogadott testvéreim, akikkel évente egyszer találkozom. Élő emberek! Minden van az életükben, mint mindenkinek, de alapjáraton boldogok. Ahogy lelki és vallási témákra keveredtünk, nem torpantak meg, őszintén beszéltek, és kicsit meglepett, ahogy a vallás és az élet között szakadékot látnak. Mintha teljesen külön világok lennének. Azt hiszem, mi is tehetünk erről…
Ami viszont vigasztal, hogy a mély lelki folyamatok közösek… Úgy látom, innen el lehet indulni… Szerintetek?
Utolsó kommentek