Há nagyapám az bisztos ebbe a minutába fordul hasra a sírjába, értettétek-e… Met széncsinálás üdejin én blogírással foglalatoskodok. De na, emmá csak ilyen. De eppe azt akarám mondani, hogy azétt a kettő között elég nagy hasonlóság van, ha jól megnézzük. Met a szénacsinálás a kaszálással kezdődik. Hajnaloson kell kaszálni, jól vág a kasza harmaton. Na, hát a blogot es jó korán megírjuk, ember. Osztán ahogy felkel a nap tíz-tizenegyig a füvet szárittgassa, s akkor mán osztán jöhetnek a forgatók. Met azétt azt tudni kell, hogy a széna a villán szárad. Na, ez eppe pont így van a blognál es, met a reggeli napsütés után osztán jönnek a forgatók, lesődnek, hezzaszólnak, forgassák rendesen. Úgy látszik a blog es a villán szárad. S jól meg es kell forgatni, met ha száradatlanul eltevődik, az estálló felett vagy a csűrbe es megpenészedik. Úgy, hogy forgatni kell rendesen.

S eppe a napokba látám, hogy mindenféle folyamatokot piszkálgattatok, há ejsze azokot es meg kell forgatni, met ha nyersen eltevődnek, erőst megpenészednek. Úgy, hogy forgassátok, hej! S az áldás es érkezik met a jó Isten olyan mint…

Eccer egy turista ment székelyföldre, értettétek-e. De egy kicsi faluba nem tudta, hogy merre menjen tovább, így osztán oda ment Laji bához, aki éppen a kapu előtt üldögelt, várta a csordát jó üdejibe. Na, há a turista oda es mene az öreghez, s aszongya:

- Hallja-e! Mennyire van innen Csíkszereda?

De az öreg csak bambult tovább. A turista felemelé a hangját, s má szinte kijabált:

- Bácsi! Hallja-e, mennyire van innen Csíkszereda?

De az öreg ugyanolyan nyugodtan kémlelte a délutáni levegőt. Na a turista még próbálkozott keccer-háromszor, s osztán elindult. Há alig lépett harminc métret, megszólal az öreg:

- Húsz percre!

Hej a turistába es felment a pompa, visszalépett:

- Há eddig ezt nem tudta vóna-e mondani, há má mióta, hogy kérdezem?

- Há kellett lássam a tempóját! – szólalt fel az öreg.

Úgy, hogy szárittgassátok a fűzfánfütyülőrigóját a szénájának!