Krisztusban kedves Testvéreim, szeretett Atyámfiai! Már írtam, hogy a prédikációk alatt nincs közvetlen visszajelzés, nem úgy, mint a blogolásban. Ez (az egyik) fő különbség – szerintem ez esetben történetesen a blog javára. A „szentbeszéd” alatt mindenki csak lapít. Esetleg valami szépet mondanak róla, ha később találkozunk. Pedig – feltételezem – zajlanak közben más jellegű folyamatok is. Pl. nem csak pozitív érzelmek ébrednek. Olykor inkább düh, meg elégedetlenség. Persze ezt nem tudom ellenőrizni: mások miséjére ritkán járok. Nem bírnám a prédikációkat… :)
Például ha politizálnak a templomban – azt nehezen viselném… Persze ez elkerülhetetlen: az ember társadalmi lény – is. Zoon politikon – Arisztotelésszel szólva. Az egyháznak tehát nem véletlenül egyáltalán nem tetszett, hogy a Horn-kormány „lehallgatta” a szermókat. Szóval, nem kihagyható a közösségi dimenzió. Maga Jézus sem kerülhette el: politikai bűnözőként végezte. Mármint a földi testben leélt életét. Persze annak ellenállt, hogy a mozgalmából nemzeti forradalmat csináljanak. Ő valahogy mintha jobban megtalálta volna az egyensúlyt…
A baj csak az, hogy az igazság tényleg nem többségi vélemény kérdése. Nem a parlamenti többség dönti el demokratikus szavazással, hogy erkölcsös-e a magzatelhajtás, a halálbüntetés vagy a hazugságbeszéd. Van, amikor fel kell vállalni bizonyos konfliktusokat. A hitelességünknek is ez használna. Ha az Egyházzal mindenki egyetértene, nem tudom, teljesítené-e a küldetését... Mondjuk, ha már a bal-liberális média sem támadná. Ha a pápa megengedné a válást, az eutanáziát, a homoszexuális házasságot, valami biztosan hiányozna a mai közéleti-szellemi palettáról. Mondjuk a prófétaiság. Az pedig olykor nem árt, ha megpendül a szószékről sem. Unalmasabb lenne nélküle a világ. Szóval, szerintetek milyena jó prédikáció? Van helye benne a politikának? És volt már, hogy dühített valami? Nem tudom, az elmúlt kétezer évben készült-e már erről a témáról valami reprezentatív felmérés. Ha nem, akkor marad a szűkös és korlátos egyéni életvilágunk. Szerbusztok.
Utolsó kommentek