szimbólumainkkal, templomainkkal, rituális eszközeinkkel szerintem nincsen semmi gond. ezek egy igényesebb kor élő és felbecsülhetetlen emlékei, amelyeket meg kell őrizni és tovább kell adni. ebben a felszínes és kispolgári korban úgy kell rájuk vigyázni, mint annak idején a kolostorokban az antik műveltségre vigyáztak. egyszer talán majd ezek a dolgok egy új reneszánszt inspirálhatnak.

"van-e köze (...) gondolkodásunknak, megközelítési módunknak a mai világ emberéhez?"

természetesen van! csak lenyűgöző tehetséggel úgy kommunikálunk a mai világ emberével, hogy éppen az ellenkezőjét értse annak, amit mondani szeretnénk.

Pl.: "A heteroszexualitás védelme ugyanolyan fontos, mint a környezetvédelem - jelentette ki XVI. Benedek pápa. Mint fogalmazott: a férfi-nő kapcsolat megőrzése legalább olyan fontos az emberiség jövője szempontjából, mint az esőerdők védelme. A katolikus egyházfő szerint a heteroszexualitás a humánökológia része, és azok, akik a másság egyenjogúságát propagálják, igazából a teremtéssel és az emberiség fennmaradásával kerülnek szembe. A pápa ezt a szentszéki kúria képviselői előtt mondta év végi beszédében. (hírTV)"

az egyház igazi kirakata ilyen és ehhez hasonló marginális kérdésekkel kapcsolatos hajmeresztő baromságokkal van tele. ha eljut a mai kor emberéhez az Egyház üzenete, az szinte biztosan egy negatív állásfoglalás lesz olyan módon megfogalmazva, hogy az akár önmaga paródiája is lehetne.

személy szerint teljesen megértem a rasztás srácot, hogy ezt látva elsüt egy pár poént majd szépen tovább áll.

Nem a ruhán nevettek, hanem a groteszk képen: kirakat+papi ruha. Én is elmosolyodtam volna. A mai kor nagy hibája, hogy a gyülekezetek külsőségekben próbálnak vonzóvá válni az embereknek, ez leginkább az ifjúsági dícséretek terjedésében érhető tetten. Ha valamit szeretnénk kifele mutatni, az inkább az legyen, hogy szeretjük egymást ("Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok") De persze ez nem belőlünk, akarással kell induljon, hanem Isten szeretetének elfogadásával: "öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust", Róm 13:4. Az Ő Szentlelke pedig megmutatja majd, hogy miben kell változni, és mi az, ami maradhat.

Melyik igényesebb kor emlékei a katolikus papi ruhák és kellékek?

Sokszor úgy érzem, a középkorból visszamaradt, az egyház politikai hatalmát hangsúlyozó jelképek. Amik ellen joggal lázadtak fel a reformátusok, kevéssé hiteles ugyanis arannyal szőtt ruhából hirdetni az evangéliumi szegénységet. (Az ókori keresztényeknek nem voltak semmilyen megkülönböztető ruháik.)
Szeretem csodálni a művészi alkotásokkal teli, monumentális templomokat, de mindig ott van bennem a kérdés, mi köze ennek az evangéliumhoz, közelebb visz-e Istenhez, vagy inkább csak egy adott város/herceg/érsek hatalmát, gazdagságát hivatott-e hirdetni.

nekem nem jön be a protestáns puritánság, Babits mondta egykor, hogy a felesleggel együtt szereti a hitét. Legyünk már nagyvonalúak magunkkal szemben! Szerintem a papi ruha igenis szükséges és a régi templomok is! Miért, a muzulmánoknak jók a régi mecsetek? Mondjuk nem a sekrestyében kell misézni, hanem a templomtérben. Ha a templom nem mond semmit valakinek, akkor egy krakkói főtér vagy a budapesti vár sem. Ha más szimbólumokat tudnak fogni, ezeket is fogják tudni. Azért az ember kiskorától kezdve lát templomokat. Ruhából is mennyiféle van, nem a papi ruha lesz "érthetetlen". Nem kell kidobni a hagyományokat. Téríteni pedig nem a liturgiával kell.

Miért van az, hogy ezen a blogon mindenki érve és véleménye jó és elfogadható?
Magyarán: érvényes! :)

Ma egész nap dolgoztam, annyi időm sem volt, hogy benézzek a blogra. Most jól eső meglepődéssel láttam a reakciókat, és nagyon örülök:)
Persze az tény, hogy nagyon fontos, hogyan mutatjuk be, hogyan adjuk tovább szimbólumainkat, de ettől még kérdés marad: mit keres egy papi ruha a kirakatban:) Pláne az egymás melletti öt konkurens boltban egyformán...

Hát, ami azt illeti, engem néha zavarnak a barokk templomok.
A Ferenciek terén az Alkantaraiban pl. kifejezetten groteszk a szószékről keresztet nyújtó kéz. Nem sikerült még rájönnöm, hogy mit is akar szimbolizálni.

Néhány igazán bensőséges órát töltöttem viszont az Oltáriszentséggel a Manréza egyik lelkigyakszis házának kápolnájában. Mert a szőnyegpadlón térdeltünk, egyszerű és szép fabútorok voltak, körben zúgott az erdő, szóval egész különleges volt.
Nem keresem én direkt ezt a hangulatosságot, de az igaz, hogy távol vagyunk már attól a világnézettől, ami embertelen mértékű liturgikus tereket hozott létre.
Nekem valahogy könnyebb a lényegre figyelnem, ha nem 25 méterre van tőlem az oltár. Persze mindenhol lehetnek az embernek mély Istentapasztalatai, de a hétköznapi gyaloghitem inkább a kicsi, egyszerű helyeken érzi Isten közelségét.

Áldott, szép karácsonyt kívánok nektek, bárhol is ünneplitek: barokk, rokokó, beton, gótikus, modern, organikus vagy egyszerű, szép templomban, mint a miénk itt Kőbányán.

@saintlouisdefrance: Az általad idézett hír nagy port kavart világszerte. Kicsit jobban utánanéztem és úgy tűnik, hogy a reakciók lecsendesítésére szánt nyilatkozat csak még jobban aláhúzta a kifogásot tartalmat:

"The pope had no intention to offend or attack transgendered" people, Father Federico Lombari said Tuesday. "What the pope meant to say was that in God's eyes, a person is born either man or woman. And to deny this fundamental concept, central to Catholic teaching, is to create confusion.

"If you forget that ... people are born either men or women and together are meant to create children, then you can create negative consequences."
edition.cnn.com/2008/WORLD/europe/12/23/pope.speech/index.html

Eldobom az agyam, amikor ilyen híreket olvasok. Megeshet, hogy az ilyen nyilatkozatok mögött csak egyszerőű szexmánia van... Habár ezek erős szavak tőlem, nem biztos, hogy megengedhetem magamnak.

Azt hiszem a szimbólumainkkal nincs semmi baj. A gond ott kezdődik, hogy szépen lassan kiüresedtek. Helyesbítek: elfelejtettük igazi mély jelentésüket, s ezért nem többek sokszor mint „falfirkák”. Abban a korban, amikor keletkeztek, biztos mindenki tisztában volt a jelentésükkel, mindenkinek jelentett valamit, de ma már… Nagyon jó példa szerintem Jézus a jó pásztor képe. A ma embere kikéri magának, hogy birkának nézzék, nem egy nyáj tagja, hanem a társadalomban ő egy indivídum. A karácsony is elbukott, sajnos a mai értelme szerint a nagy vásárlások és ajándékozások alkalma.
Liturgiánk gyakorlata és a hozzávalók sem mai „darabok”. Ezért még nem kell őket elvetni, lecserélni. Sokkal inkább újra föl kellene a jelentésüket fedezni, újra meg kell tölteni tartalommal a szertartásokat, gesztusokat, az ünnepeket.

Áldott, szép ünneplést mindenkinek!

Ja… még valami eszembe jutott.
Biztosan emlékeztek még, hogy milyen világraszóló botrányt kavart a Mohamed prófétát ábrázoló karikatúra. Mi a mi jelképeinket miért nem kérjük ki magunknak? Miért lehet őket felhasználni a művészetre és a művész szabadságára hivatkozva gyakran bántó és oda nem illő módon?
Jókívánságaimat továbbra is fenntartom :)

Szerintem is fontosak a szimbólumok. A pálosok gellérthegyi sziklatempolomában először engem is megdöbbentett a kereszten függő Krisztusszobor szokatlansága. Később rájöttem arra, hogy az volt a furcsa benne, hogy ennek a Krisztusnak nyitva van a szeme és egyenesen a hivekre tekint (vö. "Én veletek leszek a világ végezetéig")!

Szerintem a papi ruhák úgy tökéletesek, ahogy vannak. A mai uniformizált és ugyanakkor paradox módon sokszínű világban nagy jelentőségű, a papi öltözet szokványostól eltérő módja. A színek és anyagok változatossága, a kelme finomsága számomra nem a pompát és a hatalmat jelenti, hanem az Isten szolgálatának kiemelt voltát, tisztaságát, megkülönböztetettségét. Napjaink átlagembere a régieknél sokkal inkább megengedheti magának, hogy olyan ruhában járjon, amilyenben szeretne. Akkor meg mi értelme van az arra való hivatkozásnak, hogy a papi öltözet hagyománya az egyház világi gazdagságát jelképezi? Lehet hogy túl konzervatív vagyok, de számomra zavaró lenne, ha egy farmerdzsekis, farmernadrágos pap prédikálna a Szentmisén, ugyanakkor egy barokk templomban is jobban érzem magam, mint egy bauhaus-stílusú minimalista épületben.

Visszatérve a kirakatra: ami számomra is sokszor zavaró az a mai kegytárgyárusok szinte a kínai boltok ízlésvilágát idéző kínálata.

Áldott karácsonyt mindenkinek!

A régi mondás az embert és stílusát azonosítja.Ha nem is maradéktalanul,de igaz lehet intézményekre- az egyházi intézményekre is.Ha az adott templom ,iskola,püspöki palota,etc. a18. században épült miért ne hírdethetné korát.Ha egyházi öltözékeink hagyományaink hordozói, miért kellene röstelkednünk miattuk?Az már viszont baj és bántó,ha egy ma épült templom múltba réved.Az tünet értékű.Ilyen is volt sok, főleg a 20. század első felében.A probléma persze messze meghaladja a műemléki tárgykört.De hagyományos formáinkat elvetni csak mert nem modernek?/A modern szó eredeti értelme nem más mint divatos.Van jelentősége és súlya a divatosságnak és a legpuritánabb elme is nehezen vonja ki magát hatása alól,de stílusunk és múltunk nem lehet divat kérdése.

@kaktussz: Kedves Kaktussz! Igazad van a birka hasonlatot én sem értem,főleg aki emeletes házban nőtt fel és életemben nem láttam közelről még nyájat sem.Nagy gondjaim vannak a "Krisztus király"-al is
sok szimbólumot átvettünk az idősektől és nem nagyon tudunk hozzá hasonulni ill. érzelmileg kötődni.Sok "Hozsanna" éneknél is az idősek sírnak,én meg mise közben úgy nézek rájuk tényleg mint egy "birka".Ja és a birkára visszatérve,miért kell szegény püspöknek egész prédikáció közben végig szorongatnia a pásztorbotot.

A "pompa" védelmében az evangéliumot idézném:

A betániai vacsora

1Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. 2Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. 3Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. 4Az egyik tanítvány, az áruló Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: 5"Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?" 6De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak. 7Jézus így szólt: "Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. 8Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek."

@bőregér: Kedves bőregér! A Hozsannás énekekről: azok az énekek ha megfigyeled nem "mai" keltezésűek. Egy-egy ének talán sokkal inkább egy megtorló, büntető képet fest Istenről, ami nem csoda, hiszen amikor íródott akkor ilyen a kép élt az emberek többségében. Ez is olyan dolog szerintem, amit helyesen kell értékelni. Nem elvetni kell azért mert régi, hanem a helyén kell kezelni.
A pásztorbotról: prédikáció közben a püspök elvileg teljes "felszerelésben" (püspöksüveg, pásztorbot) beszél, tanít. A bot pedig mint a tanítói hatalom, a jó pásztor jelképe... sőt ha jól tudom egyes esetekben az sem mindegy, hogy a pásztorbot melyik irányba kunkorodik :) Ez is egy szimbólum. Ha nem jól tudom. Jobban meg kellene becsülnünk a 2000 év alatt összegyűjtött értékeinket, és nem kéne szerintem divatosság alapján félretenni, vagy elővenni őket. Azok vannak, amik vannak, és legyünk büszkék rájuk.

Eszembe jutott valami.
Vajon a "régi tömlőbe új bor" hasonlat mennyire helytálló ebben az estben?

Kedves HSS!

A hit és az igazság ragozása szalondebil-görögül Ortodox, Paradox, Metaxa... ;-)

Elkezdtem írni egy valódi, hosszabb választ is, ha kész, tratykosozom vagy hogy hívják azt, amikor az eleje innen is látszik. (A tratykos olyan négyzet alakú, sarkain rávarrt szalagokkal megnyújtott vászon észak-borsodi neve, amellyel száraz vagy esetleg könnyebb friss szálas takarmányt lehet összekötni és háton vinni.) Ha elkészül, meglátjátok. Ami viszont abba nem tartozik, arról mégis szeretném ide írni a véleményemet.

A dísz-templomokról: Igazad van. Nem véletlenül tiltja a keleti keresztény kánon a mellékoltárak használatát. Gyakorlat viszont, hogy a téli időszakra/betegek, öregek, gyerekek számára építenek egy másik templomot, kápolnát. Nem a hegyen, hanem a házak között, vagy kolostorokban úgy, hogy a szerzetesek hófúvásban is be tudjanak menni (fedett tornácon) a templomba, az éjféli zsolozsmára is. A hideg, és esetenként nagy templomok miatt viszont a keresztény keleten is kialakult több helyen az a helytelen, de érthető gyakorlat, hogy a keresztelést a sekrestyében végzik, és a szertartás részét képező 'bemutatás' annyiból áll(t), hogy a sekrestye-ajtóból belógatták egy pillanatra a gyereket, még rosszabb esetben sorra a gyerekeket, futószalag-szerűen. Ma már ez azért kezd kiszorulni a legtöbb helyen a gyakorlatból.

Nem az a baj, ha hatalmas katedrálisok vannak. A baj az, ha nincsenek ötven-háromszáz fős kis, meleg templomok, amelyekben tényleg ki tudnak alakulni közösségek. A katedrálisoknál a dísz-funkció ötvöződik a diszfunkcióval.

A szimbólummentes, extrém racionalista hitterjesztés nemcsak borzasztóan rossz hatásfokú, hanem csupán a pillanat művészete. Néhány évtized alatt is annyit változik a nyelv, hogy nevetségessé válik a racionalista érvelés, és annyit változik a világról alkotott képünk, hogy a pár évtizedes okosság elmaradott, babonás tudálékoskodásnak tűnik. Próbálja meg valaki mosolygás nélkül újraolvasni pl. Tóth Tihamér generációkat nevelő könyveit! (apropó: a munkahelyem közelében az egyik antikváriumban kapható a sorozata, ha jól emlékszem 1-14. kötetig, hiánytalanul. Ha kellene valakinek, írjon, megkérdezem az árát és szívesen segítek a megvásárlásában, elküldésében.)

Az "elavult" rituális kellékeket kinevető ifjakról mit tudunk?
1. Mindhárman dohányoztak. Azaz: egészen elégő illatáldozatot mutattak be a kukorica és a halál istenének, Mayának.
2. Az egyik raszta hajú volt. Ha nem csal az emlékezetem, ez a hajviselet szoros összefüggésben van a rasztafari nevű vallási-rasszista mozgalommal.
(Kár, hogy punk nem volt közöttük, arról meg lenne egy alig obszcén viccem. De itt már lassan nem is merek humorosat írni, mert néhány önkéntes polkorrektségcsősz rögtön érintettnek érzi magát, és letámad.)

Én hálás vagyok Benedek atyánknak, hogy nem mismásol, hanem nevén nevezi a dolgokat ("igen-igen, nem-nem"). Neki nem az a dolga, hogy a világ hírgyárosaihoz igazodjon, hanem hogy a keresztényeket, pontosabban a katolikusokat együtt tartsa és azon az úton vezesse, ami szerinte Krisztushoz vezet. A többiek persze máshogy is, máshol is, máskor is, sőt mással is próbálkozhatnak - mint az egyszeri menyecske. ;-)

A papi ruha- és kegytárgy-üzletek hordoznak ám valódi, pozitív jelentéstartalmat is: Az "újszülöttek" és a külföldön, a világnak a kommunizmus kipróbálásától mentes részén szocializálódottak el sem tudják képzelni, hogy nemrég még legalább Lengyelországig kellett menni minden liturgikus kellékért, ruháért a latin rítusúaknak, hogy a '60-as-'70-es években a görög katolikus ruhákat akkoriban gyakorlatilag egyedül varró néhai viszlói papné csak akkor tudott dolgozni, ha az arra alkalmas anyagú és mintázatú textilt valaki becsempészett az országba.

A liturgikus öltözet és a többi kellék minden darabjának megvan a maga szimbolikája és praktikuma. Az már a világ után csurgó nyállal rohanó, közben a lényeget elveszítő papok hibája, ha ezeket nem osztják meg a hívekkel. Főleg, ha meg sem tanulják.

Bölcsésztanár! A liturgikus művészet a gótika halálával megszűnt a nyugati kereszténységben, azóta a "művészi önmegvalósítás" és az "adományozói kérés" keveredik.

Kedves Bőregér!
Rossz lehet neked, pótold, ha kell, segítek! Egyáltalán a biblia szimbolikája sem érthető a nomád-félnomád pásztorok és állataik ismerete nélkül. Addig is javaslom, hogy olvass etológia-könyveket, és keress találó, bár esetenként tudománytalan párhuzamokat a társadalom-lélektannal...

@bőregér:

Egyszer egy prédikációban felhívta a figyelmünket a pap a "bárány" és a "birka" közötti különbségre.

Kedves Kitalátor!

Olvastam az írásodat! Egyfajta válasz arra is az, ami igazából a gondom az ilyen boltokkal és kirakatokkal (nem a szimbólumokkal vannak problémáim). Tegnap a hátam mögött két asszony beszélgetett, akik egyházi alkalmazottak, jártasak a pápa beszédeiben, és látták az öltözetét az ünnepek alatt. Jelzem, két különböző korosztály, egyik 35, másik 55 éves. A párbeszéd: -"Láttad, hogy volt öltözve a pápa?" -"Persze, láttam, csak ezek után furcsálom a beszédeit a szegénységről, hiszen minden csupa pompa." Természetesen még beszélgettek tovább, de ez volt a lényege! Na, nekem ez a meredek...

"Láttad, hogy volt öltözve a pápa?" -"Persze, láttam, csak ezek után furcsálom a beszédeit a szegénységről, hiszen minden csupa pompa." (...) "Na, nekem ez a meredek... "

A pápa biztonsága, az apostoli látogatások, a Vatikán fenntartása az, ami igazán sokba kerül. ehhez képest minden más tétel bagatell. ez mindig így volt. nehéz elképzelni, hogy miként lehetne ezeken spórolni.

A pápa járjon gyalog, legfeljebb ha lelövik választunk újat? vagy inkább ne is menjen sehova, hisz az a legolcsóbb? és vajon hitelesebben szólhatna a szegénységről, ha hagyja hogy egyenként pusztítsa el az erózió a szobrokat bernini kolonnádjain?

Ugye, hogy nem. Akkor nem álszentség éppen egy hermelinszegélyes mozettán kiakadni?

mielőtt pápává választották volna, Joseph Ratzinger egy egyszerű VW Golffal járt, egyszerű reverendát hordott és egy szerény ember benyomását keltette. meg vagyok róla győződve, hogy nem azért "minden csupa pompa" mostanában, mert ő ebben érzi jól magát. szerintem azt akarja ezzel kifejezni, hogy a sivár és egyhangú nyugati civilizáció újra színek és formák változatos világa lehet, ha visszatér keresztény gyökereihez. szerintem ez az egész nála erről szól.

Hát különbözőek a vélemények, Te ezt gondolod, és megértelek! De ezt a párbeszédet hallottam, tehát mások másként látják, sőt olyanok, akik közel vannak a "tűzhöz"! De hát magam is pozitív szempontból szoktam igyekezni megközelíteni a dolgokat. De mindkét látásmód reális...

A "tűzhöz" közel nemcsak a pecsenyéje sülhet meg az embernek ...
Lehet, hogy ők is megtapasztalták, hogy a szerzetesek, szerzetesnővérek egy nem kis hányada a társadalmi környezethez képest luxuskörülmények között él, miközben úgymond nincs semmije. No meg az ő életkörülményeik a Nyugat-Európában, Észak-Amerikában élő rendtársaikhoz képest igen is nyomorúságosak. Azt nem mondják, csak jelzik, hogy azért a hatalmas lemondásért, hogy nem házasságban élnek, ez jár is nekik. A munkatársaik meg belegondolnak, hogy mikor lett volna legtöbb tanító szerzetesnek ingyen klimatizált garzonlakása, laptopja, plazmatévéje, és annyi szabadideje, ha megnősülnek/férjhez menek, és elfogadják Istentől a nekik adott gyerekeket, legalábbis az első három-négyet?

Persze vannak rendek, ahol ügyelnek rá, hogy a szerzetesek kb. az adott ország színvonalán éljenek, és vannak szerzetesek, akik tudják, mit jelent a lemondás, és nem is vesznek igénybe minden "luxust", amit biztosítanak számukra. De ők ezt nem hivalkodóan teszik, tehát nem is veszik észre gyakran még a munkatársaik sem.

A kegytárgyak termelésében és forgalmazásában a konzumidiotizmus előretörésének lehet ám még egy , még rosszabb következménye: Lehet, hogy nemcsak konkrét szentségtörési, hanem egyszerű "divat"-célból is vásárolni fognak egyesek pl. papi ruhákat, luxuskocsma-felszerelésnek kelyheket, oltárterítőket, pornókép- vagy fétisőrzőnek szentségtartókat, stb. A beteges szexualitással terheltek egy nagy hányada amúgy is betegesen vonzódik a papi ruhához.

A puritanizmusról:
Én úgy tudom, hogy a puritán eszmék és a gyakorlat is a leggazdagabb országokban, a legkisebb vagyoni különbségekkel élő közösségekben törnek előre. Ahol tényleges a szegénység, ott meg talán a legdíszesebbek (de nem a legnagyobbak) a templomok.
Vajon miért?

marabu-bloglap.blogspot.com/2009/02/meg-mindig-szoveg-nelkul.html

@mercator: Azt hogy mondják blogmagyarul, hogy "kávéval orromon keresztül bepermeteztem az íróasztalt és a billentyűzetet"?
Mindezt miattad!

@Kitalátor feljegyzete: nem tudom, te vagy a blogger;)

Egyeseknek Mecca, másoknak Mocca.

Tudod, kinek a pap, kinek a srapnél...