Asztrológia, okkultizmus, ezoterika - megannyi gyanús csengésű szó a keresztény füleknek. Mindez persze bizonyos fokig érthető is: az ilyesmi gyakran eltorzítja az igaz hitet, könnyen válhat "valláspótlékká" is. Ami azonban engem mindig fájdalmasan érint, hogy ezen a téren gyakorta találkozom egyfajta lezárt és ideologikus gondolkodással az egyházban. Mindez pedig számomra inkább a félelemről és a belső bizonytalanságról szól. Jó, jó, tudom, hogy az önazonosság megőrzéséhez szükségesek a korlátok: a Biblia is tiltja - más babonaságok mellett - például a kártyajóslást (vö. M Törv 18, 10-12), az asztrológiát (Iz 47, 12-17), vagy a varázslást (Apcsel 19,18-20). Csakhogy az Írás értelmezésekor a szó szerinti jelentéssel szemben gyakran inkább a szerző szándékát kell kutatni, ami jelen esetben éppenséggel a korabeli vallási közösség védelme is lehetett a politeista vallási kultuszok kulturális környezetében. Némely szöveg pedig éppenséggel (át-)értelmezésre szorul, mint amilyen például, hogy "Isten megparancsolja" a Bibliában - egyebek között - a megtévedt (iszákos, tékozló) fiú meggyilkolását (vö. M Törv 21,21), vagy a nem szűzen férjhezment nő megkövezését (M Törv 22,21) stb.

A bennünket körülvevő kultuszok persze nem kevésbé "politeisták" ma sem (és nyilván az igaz hit is védelemre szorul): szóval, nem akarom a spiritizmus, az asztaltáncoltatás vagy a kártya- és tenyérjóslás szekerét tolni. Távol áljon tőlem! (Ezek úgyis lépésről-lépésre épp' elég visszataszító üzletággá növik ki magukat spiritualitásra éhező, irányvesztett világunkban.) De mondjuk a természetgyógyászat, a jóga és a grafológia ma számomra nem pontosan ugyanaz a tiltási kategória, mint a fentiek. Rosszul esik nekem, amikor keresztények szidnak mondjuk józan természetgyógyász gyakorlatokat. Persze ennek is meg tudom érteni az okát: Hyhene jóléti kultuszát sokan hiszékeny egészségmániából, pszeudo-vallásos lelkesedésből űzik, és iszonyú pénzeket áldoznak (olykor gátlástalan) sarlatánokra. Másrészt viszont nyilvánvaló, hogy minden tisztességes falusi pap értett kicsit a gyógynövényekhez - és ez így volt rendjén, legalábbis a középkor óta dokumentálhatóan. Talán ma sem ártana valami természet- és környezettudatosabb nevelés (öko-teológia!) a papneveldékben.

Az is zokon esik, ha keresztény körökben rosszallják a jógát. Valahogy olyan lezártságot, belső merevséget érzek ebből is. Intoleranciát, na. Ha nem tévedek, Gál Péter atya sajnos néhány jezsuitát is név szerint kiszerkesztett a könyvében (A New Age keresztény szemmel). Pedig milyen sokaknak segít visszatalálni egy mélyebb belső egységhez - önmagukhoz, másokhoz, és Istenhez - az ilyenfajta praktika - és nem is kell mindjárt ideológiát gyártani hozzá! Az egészséges élet, a harmónia mégiscsak keresztény érték (is), vagy nem? Hogy nincs benne a Bibliában? Ilyen alapon hintázni, libikókázni sem szabadna, az olimpiai sportok nagy részének műveléséről nem is beszélve!

Más kérdés, hogy vannak kissé leegyszerűsített megközelítések. Ha valaki a horoszkópra esküszik - hát, nem tudom... Persze, én akkor is nyugodt tudok maradni. Végül is abban is van igazság: ha más nem is, legalább statisztikus matematika. :-) Ha mondjuk a Hippokratész-Galénosz-féle vérmérsékleti tipológiát (szangvinikus, kolerikus, melankólikus, flegmatikus) finomítjuk kissé, mondjuk egy 12 fokozatú skálává, és minden így kapott elemet hozzárendelünk az év hónapjaihoz januártól decemberig, akkor 1/12 a valószínűsége annak, hogy valakire tökéletesen ráillik a megírt jellemzés. (És egy a 12-höz annak is persze, hogy teljesen mellé trafál.) Persze azért ilyen alapon párkapcsolati "jövendőmondásért" nem fizetnék egy fityinget sem, nemhogy emelt tarifás (csillagászati) telefonszámlát...

Röviden: a fő bajom a szűkkeblű, deffenzív, a világgal ellenséges "teológiával"/ideológiával az, hogy korlátozni akarja Isten működését az egyház intézményes keretein kívül. Pedig Ő képes azért olykor valódi meglepetéseket is okozni. Természetesen tényleg lehet például a jövőbe látni: vannak igaz próféták, szavahihető jósok, tényleges parafenomének az egyházon (sőt a keresztény valláson) belül és kívül is. Én gyakran hallottam olyat - más kontinenseken talán érzékenyebbek is az emberek nálunk, európaiaknál -, hogy hátborzongató, hajszálpontos részletességgel megmondtak előre egy-egy eseményt. (Tudtok ilyeneket?) A halálesetet még itt, Európában is megérzik néha - egyidejűleg, percre pontosan. Szerintetek lehet hinni ilyen spiritualitásban keresztényként? Azért szívesen látnék előre a XXII. századig, hogy akkor mit tanít majd az egyház ezekről :-) És, ha ti lennétek a pápa, ti mit tanítanátok?