A barátaimnál voltam, kiültünk a teraszra. Már szürkülödött. Tücsökciripelés festette alá beszélgetésünket. Aztán a fiatal asszony bement vacsorát készíteni, a férjének pedig volt még egy sürgős intéznivalója, így pár percig hallgatóztam a szürkületben. A ház előtt az utcán 6-7 éves gyermekek beszélgettek: „Te most mész iskolába?” „Nem!” „Mikor mész?” „Amikor még egyszer nyár lesz.”
Sokan szoktunk visszaemlékezni arra a korra, amikor felhőtlenül boldogok voltunk, nem nyomta felelősség a vállunkat, teljesen el tudtunk merülni egy játékban, nem kellett a holnapot agyon tervezni. Gyakran előfordul, hogy egy gyerekre nézve ez jut eszünkbe, milyen jó neki még... És mégis, amikor gyerekek voltunk, arra vágytunk, hogy felnőttek legyünk... De visszatérve a felhőtlen felelősség nélküli életre (nem mindenkinek volt felhőtlen és felelősségmentes), az gondolkodtat el, hogy mitől is volt mindaz olyan könnyed vagy mitől látom most olyannak. És a kisebb gyerek válaszában ott van: amikor még egyszer nyár lesz... Ebben nincs türelmetlenség, akarás, hajtás, tervezés, hanem egy várakozás van, amely beleillik a természet ciklikus változásába. Amikor még egyszer nyár lesz, akkor megyek iskolába. Hogy mi lesz addig? Mi jön azután? Nem tudom, de nem is köt le görcsösen. Majd megyek, amikor még egyszer nyár lesz. Amikor eljön az ideje. Most nem annak van az ideje.
Azt gondolom, hogy könnyen el lehet élni a jelen mellett. És ezt gondolom, hogy a felhőtlen gyermekévek attól voltak felhőtlenebbek, hogy ott tudtam lenni abban, amit éppen tettem. CSAK az volt fontos, amikor fociztunk, hogy fociztam, vagy amikor kártyáztunk, hogy kártyáztam. Tehát ott voltam abban, ami történt vagy amit tettem.
Meditációs utak, tudatossági gyakorlatok ezért lehetnek ma ennyire népszerűek, mert valami hasonlóra tanítanak, arra, hogy a jelenre figyeljünk, mert amiben VAGYUNK, csak abban lehetünk boldogok, a múlt az VOLT, a jövő pedig LESZ. De ha ilyen egyszerű, akkor miért ilyen nehéz?
Ti hogy látjátok?
Amikor még egyszer nyár lesz, akkor iskolába megyek, de most szépségesen ciripel a tücsök.
Utolsó kommentek