Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Sztrájk és szalagavató

2009.11.16. 16:26 educator

Nézem a naptáram. Bizarr így egy lapon látni, hogy délután sztrájkolunk iskoláinkért, és aznap este még szalagavatót ünnepelünk, mintha mi sem történt volna. Nézem a híreket, ahol a miniszter az oktatásra is vonatkozó „szolidaratási” követelményről beszél, amiben nekünk is részt kell vennünk, minden más szektorhoz hasonlóan. Normális ez így? Egyszerűen érvényesül a költségvetési fűnyíróelv, amit csak egy-egy ágazat lobbi ereje tud lassítani?

A pedagógus-társadalom nem tudja megvédeni magát. Hiszen az újságolvasó csak azt látja, hogy lám a pedagógus „csak 182 napot dolgozik”, munkáját nem látja el, hiszen „nem tudja megoldani feladatát”, és még emellett „pazarlóan költséges” is… Hmm, nem jó ma tanárnak lenni!

A pedagógusi munka egyrészt nagyon alulértékelt: erkölcsi megbecsülésében, jogi védelmében, anyagi elismertségében, a sajtójában ma az oktatás mintha negatív mérleggel zárna. A másik oldalról viszont – az előbbiektől nem elválaszthatóan - túlértékelt a szakma! Ha nézem kisgyerekes ismerőseim, szinte a munkahellyel azonos megszállottsággal keresik a jó iskolát, sőt: már a jó óvodát is gyermeküknek, hiszen annyira látják, hogy maguk egyedül nem tudják felkészíteni csemetéiket az életre.

Valamit végre változtatni kell ebben a tudathasadásos helyzetben. A saját siránkozásunk helyet végre nekünk, pedagógusoknak kell környezetünkben tudatosítani, hogy miért nem működik így az oktatás és hol kell végre valóban szabad kezet kapjunk ahhoz, hogy megtörténjék a javulás. A depresszió helyett demonstrálni kell érdekeinkért, munkánkért, mely egyben – hiszem - a magyar jövő záloga is! Az adminisztrációba kényszerített oktatás helyett tervezhető, eredményt hozó tanári munkát akarunk: a felülről jött politikai ötletbörze helyett helyi felelősséget és iskolai autonómiát, az „iskola oldja meg” eszköztelenség helyett közös társadalmi felelősséget társadalmi méretű feladatainkba…
Végül is mit sorolok itt fel, mi kell nekünk, tanároknak? Egy normálisan működő társadalmat akarunk, mely szabad, értékei alapján szolidáris és így képes a saját problémái megoldására! Megállok újra, hogy mit váltanak bennem ki e nagy szavak? Lehetetlen lenne ez? Nem, most nem a tehetetlenség feszültségét érzem. Sokkal inkább, hogy most van lehetőség a közös akarásra. Ezért érdemes dolgozni!

28 komment

Címkék: oktatás iskola sztrájk pedagógus

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr261527073

jan 2009.11.17. 12:28:44

Kérlek, mondj néhány konkrét példát, szerinted mit hogyan kellene másként csinálni abban az iskolában, ahol te dolgozol.

Mit jelent például az, hogy "szabad kezet kapjunk ahhoz, hogy megtörténjék a javulás"? Miben szeretnél szabad kezet kapni (tanterv, osztálylétszám, felvételi, valami tök más?), és ez hogyan vezetne javuláshoz?

bölcsésztanár 2009.11.17. 13:42:21

Én aktív tanár koromban egyfolytában a tehetetlenség feszültségét éreztem, és nem hiszem, hogy ez máshogy lenne, ha visszamegyek valaha.
Közös akarás: ezzel kb mindig be lehet fürdeni, mert ha az emberek tettrekészsége 10%, az nagyon kevés, de én azt láttam, hogy ennyi.
Nem lehúzni akarom a lelkesedést és a tenni akarást, de nagyon-nagyon sok dolognak kéne változni a fejekben, hogy valami jobb legyen.

Még egy: szerintem is érdemes dolgozni érte, csak én azt tapasztaltam, hogy pl az egyházi iskolában, ahol tanítottam, sokan rengeteg munkát végeztek ingyen, mert kimondva-kimondatlanul elvárás volt, hogy a színvonal jó legyen, de "megfizetni nem tudjuk, ugye megérted". Pedig de. Vagy legalábbis akkor még igen. Csak kellett a pénz a rosszabb helyzetben levő, működésképtelen intézményeknek. Merthogy fontos, hogy minél több egyházi iskola legyen. Az mindegy, milyen, de legyen. Kösz, ebből én még akkor se kérnék, ha hatalmas energiákat éreznék magamban, hogy tegyek is valamit. Bocs, hogy így az elején jól lehúztam a jó kis posztot.

Egyébként meg: lehet alulról kezdeményezni, de attól még nem lesz több forrás, ami pedig azért elengedhetetlen, ha jobban megnézzük. Vagy ha egy új kormány odáig menne, hogy nem csak beszél róla, hanem csinálja is. (Volt ilyen program, pedagógusi életpálya-terv, vagy mi a szösz, na ebből kéne sok.)

türkiz 2009.11.17. 15:01:58

Nagyon örülök ennek a posztnak! Annyi minden kikívánkozna belőlem... idő híján nem szívesen kezdenék semmibe!

Egyet nem tudok kihagyni! (Bár aki nem jár hasoncipőben, annak ez szörnyen unalmas lesz.) "Adminisztrációba kényszerített oktatás"! Nos, én kiszámoltam, ha tisztességgel ellátnánk (én és a kollégáim) az általában nem önként vállalt feladatainkat, akkor napi min. 12 órát töltenénk az iskolában. Ez csak a kötelező tanítást, mentordiákok és HHHgyerekek fejlesztését, egyéni óráit ill. a kéttanítós programcsomagot öleli fel. De! Hová illesztjük a napi felkészüléseket, (bocsánat, mi differenciálunk is!) a dolgozat összeállításokat, javításokat, a naplók, statisztikák, fejlesztési tervek adminisztrációját, családlátogatásokat (tőlünk -a saját osztályunkon túl- minden 3H-s gyerekünknél évi 3-at; összesen +30-at), projektnapok és ünnepnapok megtervezését, megszervezését, lebonyolítását, a hétvégére, sőt, már nyárba húzódó tréningeken való kötelező résztvételt...stb?
Igen, közbelép a "depresszió", ha az nem, egyre gyakrabban leszünk betegek... Napi min. 15 órát kellene az iskolában töltenünk ahhoz, hogy meglegyen az a jóérzésünk, hogy mi mindent megtettünk. Ez képtelenség!
Ahogy az is, hogy ez továbbfolyhat ebben a mederben...
Várom a folytatást!

educator 2009.11.17. 22:51:43

@jan:
Kérsz néhány konkrét példát. Mit is jelent a szabad kéz?
Pl. ha éppen az influenza kapcsán nem rendelnek el olyan eszeveszett adminisztrációt, hogy hetente, minden adattal jelentenünk kell, hogy ki, mikor, melyik orvosnál oltatta be magát; ha tanári "motivációs bérről" az iskola döntheti el, hogy mikor, kinek, ilyen arányban használhatja fel; ha a végre megjelenő tehetséggondozó pályázatokban nem csak "az előkészületre készülünk fel", hanem valóban tudjuk diákokkal való foglalkozásra használni...
Tehát egyszerűen egy közeget akarunk, amit a gazdaságban egy alapvető deregulációnak hívunk, vagy hagyományosan egy intézményi autonómiának.

educator 2009.11.17. 22:58:42

@bölcsésztanár:

Igazad van, nm működhet a "megfizetni nem tudjuk, ugye megérted" gondolkodás. Egyházi körben sem. Én abban vagyok optimista, hogy túl vagyunk azon, hogy "minél több egyházi iskola legyen" és elindult egy letisztulás. 1) Van egy igényes KPSzTI, mint egyházi ped. intézet;2) a verseny elől már nem igen lehet kitérni azáltal, hogy egyházi a felírat; 3) lassan ki is fognak esni azon intézményeink, akik ezt nem veszik észre, mert elfogynak a diákjaik, a szülők ezzel szavaznak.
De ehhez valóban több forrás kell! A demonstráció és ennek sok kiegészítő szervezése ezért "tartozik hozzá az életünkhöz, hisz nem lehet ölbe tett kézzel várni.

educator 2009.11.18. 07:09:56

A motivációs bért kérdezed. Igen, két ugyanolyan paraméterrel (életkor, munkaviszony stb.) rendelkező tanár közül az egyik többet kap, mint a másik. De nem azért, mert az "igazgató" úgy értékeli, hogy különböző a munkájuk minősége. Ennek meg kell legyen egy átlátható, hiteles "mérése": A világos cél és feladatkitűzések, a folyamatos visszajelzés, év a végén a tanári önértékelés, a konkrét feladatvállalások áttekintése, a munkacsoport-vezetői vélemény és igazgatói elbeszélgetés egyaránt része ennek a folyamatnak.

izrael miszteriuma (törölt) 2009.11.18. 12:54:28

A katolikus iskolák történelmi feladata egy sajátos elitréteg létrehozása volt sajátos egyházi konstelláción és képzési rendszeren belül – mindez azonban a múlté. A katolikus iskolának ezért, a lelkipásztori gyakorlat egyéb színtereihez hasonlóan, újra kell gondolnia, hogy mit jelent „katolikusnak” lenni.
Mihez kezdjen Isten a katolikus iskolákkal?
www.szepi.hu/irodalom/kedvenc/kc_074.html

cserenkov 2009.11.18. 15:23:59

@izrael miszteriuma:
Azért ezzel vitatkoznék egy kicsit.
Kalzanci Szent József a Kegyestanító rend (más néven Piarista) alapítója az iskoláit kifejezetten szegény fiatalok számára hozta létre. 1598-ban Rómában Európa első ingyenes népiskoláját alapította meg.

"A katolikus iskolák történelmi feladata egy sajátos elitréteg létrehozása volt sajátos egyházi konstelláción és képzési rendszeren belül"

Ez sem száz százalékig igaz, hiszen pl. a zsidóság emancipációjában is nagy szerepük volt. Beilleszkedésüket a fiatalokon keresztül segítették.
Magyarországon a dualizmus idején Lőw Lipót rabbi mind az 5 fia a szegedi piárba járt.

Kecskeméten nagyon sok zsidó fiatalt írattak a piarista vagy a református gimnáziumba. (Forrás: Ő. Kovács József: Izraeliták a Duna-Tisza közén. Társadalomtörténeti esettanulmányok, XVIII-XIX. század, 125. old. 13. táblázat és 126. old. 14. táblázat)

izrael miszteriuma (törölt) 2009.11.18. 15:45:40

@cserenkov:
A magyar természettudományi Nobel-díjasok pedig nagyrészt a Fasori Evangélikus Gimnázium növendékei voltak...

Abban igazad van, régen ez valóban így volt, órákig lehetne sorolni a pozitív példákat, de az én közeli ismerőseim gyerekei már inkább a református gimnáziumba járnak, vagy arra is tudok példákat felhozni, hogy a katolikus iskolából menetközben kivették a gyereküket és a tanulmányi szempontokból jobban teljesítő református tanintézménybe iratták át.

cserenkov 2009.11.18. 16:21:14

A katolikus iskolák esetében a rendszerváltás után felhígult a tanári kar. Visszakapták a régi iskolákat, és ez azt jelentette pl. a piaristák esetében, hogy az addig működő két iskolából(Pest, Kecskemét) a paptanárokat egyenlő arányban szétszórták. A megelőző pár évben kb. 90%-os felvételi rátával rendelkeztek az orvosi, mérnöki, tanári pályákra. Mostanában látszanak a jelei annak, hogy a katolikus iskoláknál rendeződik a tanárprobléma. Amikor én a 90-es évek elején a kecskeméti piár padsorait koptattam, minden tantárgyból legalább két tanárom volt a négy év alatt. Volt iskolámra elmondhatom, hogy mostanra alakult ki egységes tanári kar. Javarészt világiak tanítanak, de minden osztályban egy tantárgyat pap tanít. ilyen kevesen maradtak.
Ja és idéntől kezdve a koedukált lett az iskola (a lehetőségek ismeretében nem volt értelme fenntartani egy "pusztán fiúgimnáziumot).
Szerintem pár éven belül a katolikus iskolák visszatornásszák magukat az élvonalba.

izrael miszteriuma (törölt) 2009.11.18. 16:41:24

@cserenkov:
Én sajnos ellenkező tendenciát látok: pl. a helybéli katolikus iskola bővítése folytán háromszoros létszámúra nőtt, ugyanakkor a felvett gyermekek létszámával a követelményszint is arányosan csökkent, a tanári kar pedig nem volt képes a régi színvonalon ellátni a megnövekedett feladatokat. Amikor barátom bejelentette gyermekének távozási szándékát, ezt a választ kapta az igazgatótól: - Nem kötelező idejárni...

cserenkov 2009.11.18. 17:10:41

A negatív példákból sem kell messzemenő következtetéseket levonni. Az tény, hogy katolikuséknál annyi embert vesznek fel, amennyi befér egy osztályterembe.
Mi is 40-en jártunk egy osztályba és mégis javarészt mindenki megtalálta a helyét az életben.
A papok is emberek. Mondanak néha olyat, hogy az ember hátán feláll a szőr, de nem ez a jellemző és általános gyakorlat.

cserenkov 2009.11.18. 17:27:07

Aztán a szülők... Ez is érdekes dolog, amit nem tudok megérteni, de volt iskoláim tablóit szemlélve tény! Amikor konzervatív kormány van hatalmon a politikában, akkor a piárban többszörös a túljelentkezés. ilyenkor 3 osztályt is elindítanak egy évfolyamban. Amikor pedig szoci kormány van, akkor alig jelentkeznek, ilyenkor csak két osztály van.

cserenkov 2009.11.18. 17:51:18

Egyébként nem csak az oktatás van adminisztrációba szorítva. Van egy háziorvos ismerősöm, és ő mesélte, hogy a munkájának majd' 70%-a adminisztrációs teendőkben merül ki.
Más:
Egy iskolaigazgató ismerősöm mesélte, hogy rengeteg pénzt elvontak az iskolától, és mivel a hivatalos utak járhatatlanok voltak, ezért megdöntöttek (mármint az iskola9 egy Quiness rekordot. Na erre kiment a média.

jan 2009.11.18. 19:16:31

@cserenkov: "Szerintem pár éven belül a katolikus iskolák visszatornásszák magukat az élvonalba. " Az is egy érdekes kérdés amúgy, hogy muszáj-e nekik az élvonalban lenni, OKTV-helyezéseket, előkelő felvételirangsor-pozíciókat hajszolni.

Egyáltalán, nagyon sok dolog nincs itt eldöntve. Pl. mennyire feladata egy katolikus iskolának a misszió, az, hogy a diákokat közelebb próbálja vinni Istenhez? Kiket céloz meg a katolikus iskola: csak a vallásos családok gyerekeit, vagy a nem vallásosakat is? Ha az utóbbiakat is, akkor azokat megpróbálja "megtéríteni", vagy "békén hagyja" őket, és csak azt várja el, hogy részt vegyenek az osztálymisén meg a hittanórán? Aztán: kell-e hogy minden tanár vallásos (sőt katolikus) legyen egy katolikus suliban? Megannyi kérdés.

cserenkov 2009.11.18. 20:00:31

@jan:
Nem feltétlenül muszáj az élvonalban lenni, de azért tanítani meg tanulni is kell.
Ennek erkölcsi vonzatai is vannak mindkét részről.

"mennyire feladata egy katolikus iskolának a misszió, az, hogy a diákokat közelebb próbálja vinni Istenhez?"
Szerintem ennek kell az elsődleges feladatának lenni.

"Kiket céloz meg a katolikus iskola: csak a vallásos családok gyerekeit, vagy a nem vallásosakat is?"
Természetesen a vallásos diákokat célozza meg az iskola, és azokat akik vallásosak akarnak lenni. Volt frissen keresztelt vagy református és evangélikus osztálytársam is.
Aztán akik korábban elsőáldoztak és bérmálkoztak is, ugyanakkor ateistáknak vallották magukat. Nem próbálták "megtéríteni őket"(Hogyan?). Diákmisére, zarándoklatokra, lelkigyakorlatra el kellett menni. De nincs kötelező áldozás vagy gyónási kötelesség.

Gondolom azért nyíltan ateista tanárt nem köteles felvenni egyetlen iskola sem, tartozzon az akármelyik felekezethez.

bölcsésztanár 2009.11.18. 20:17:28

@cserenkov:
A mi kis katolikus gimnáziumunk belefoglalta a pedagógiai programba, hogy "A diákokat segítjük, hogy hitük növekedjen, és hogy eljussanak az üdvösségre." Ez a gyakorlati megvalósítás ismeretében nagyon-nagyon nevetségesnek tűnt nekem. Tehát maradt a képmutatás.

cserenkov 2009.11.18. 20:34:58

@bölcsésztanár:
Hány pap van abban a katolikus gimnáziumban és hány diák?
A volt osztálytársaim egy része ateista. emlékszem már diákkorukban is felesleges volt mindenfajta "térítés". Kamaszokra nehezebb "hatni", mint gyerekekre. De azt tudom, hogy nagyon sok minden amit tanítottak sokunk számára csak évekkel később "esett le", vált belső meggyőződéssé.
Nem írtál pontos részleteket, azért azt meg kell említeni, hogy a legtöbb diák a szülei nyomására megy egyházi iskolába, ezért aztán lehet, hogy nem is érzi magáénak akkor és ott, amit mondanak neki a hitről.
Ez előbb említettem burkoltan, hogy téríteni nem lehet, a megtérés egyéni folyamat.

izrael miszteriuma (törölt) 2009.11.18. 21:11:47

@cserenkov:
"A vallást szüleinktől, az iskolától hagyományként kapjuk. De ez még nem a hit. Vagy legalábbis nem az igaz hit: válságos állapotokba, határhelyzetekbe juthatunk, amikor ez a hagyományos vallás elbizonytalanodik, meginog. Azt hiszem, hogy a vallásos embernek kétszer kell rátalálni a hitre, megszilárdítania a hitét: először gyermeki ártatlansága idején – s nem azt mondom, hogy ez nem fontos, nagyon is fontos, ha újra rátalál az igazi hit révén, amelynek már egy személyes dráma gyümölcsének kell lennie. Ez a két hit, amelyet gyermekkorában kap az ember, meg amelyikre személyes drámája során talál rá, megsemmisíti, ugyanakkor föl is erősíti egymást."
(Pilinszky János: Rátalálni a hitre.
Hangfelvétel; Francia Rádió, 1981. március – Fordította: Bárdos László)

jan 2009.11.18. 21:12:38

@cserenkov: "Ez előbb említettem burkoltan, hogy téríteni nem lehet, a megtérés egyéni folyamat." Szerintem is, de azért elősegíteni valahogy lehet, nem? Például jó lelkigyakorlatokat csinálni, együtt imádkozni stb. Nyilván nem egyszerű dolog ez, de azért egy katolikus sulinak törnie kéne magát ezen, végülis ezért katolikus elsősorban (szerintem).

cserenkov 2009.11.18. 21:25:46

@jan:
igazad van! Egyetértek. csak próbálom megérteni azokat a szerzeteseket is, akiket láttam annak idején magam körül. alig volt idejük. Volt amelyik mellékállásban plébános volt két faluban. Esküvőre készítettek fel párokat. eskettek. Temettek. Miséztek. Tanítottak. És ez még akkor volt (kb. 10-15 éve9, amikor sokan voltak a rendházban.
Most még kevesebb pap van az iskolákban.
Kérdés:
ismerek olyan papokat, akik abszolút nem alkalmasak hivatásukra. Hagy ne soroljam, hogy milyen életmódot folytattak, és mégis felszentelték őket. Azért, mert paphiány van.
Te egyetértessz, hogy felszentelik őket? Akkor még kevesebb pap lenne.

educator 2009.11.18. 21:37:10

@jan: Én is azt gondolom, hogy kell végre egy egészséges egyensúly csak valamelyen "elit" és csak szociális szempont vagy keresztény családi háttér között. És nem minden egyházi iskola azonos: hadd lehessen helyi különbség is, hisz ők tudják, mi lehet igazán ott a szolgálat.
Az viszont fontos lenne, hogy az egyházi iskolák tudják, hogy mit és hogyan szolgálnak, mi a társadalmi küldetésük ott, ahol éppen vannak! Ennek megléte például világosan meg tudná már különböztetni minket a sokszor sodródó önkormányzati iskoláktól.

bölcsésztanár 2009.11.18. 22:37:13

@cserenkov:
Igen, így van. Téríteni nem lehet. És nem is kell. Hiteles embernek kell lenni, aki azt éli, amit tanít. Ilyen szűrő persze nincs, és nem is kell, csak azt kéne valahogy meglátni, hogy attól, mert még van kötelező szentmise és hittan, nem egyházi egy iskola. Hanem attól lenne az, hogy ott jó lenni, ott van igazi közösség, és ott meg lehet tapasztalni, hogy milyen az, mikor az ember keresztények között van. Ez persze elég utopikus, és már jól el is távolodtunk a kiinduló témától, de nem ártana szembenézni azzal, hogy mennyi nebuló rémül el örökre az egyháztól, ha egy egyházi iskolában valami teljesen félreértelmezett kereszténységet talál.

jan 2009.11.19. 00:51:24

@cserenkov: "Te egyetértessz, hogy felszentelik őket? Akkor még kevesebb pap lenne. " Ez is elég OFF már, de egyáltalán nem értek vele egyet. Inkább legyen kevés, de tényleg hivatással rendelkező pap. Lehet, hogy akkor nem jut minden faluba plébános, szomorú dolog, de azért csak át tudnak menni a hívek a szomszéd faluba, ha nincs más megoldás.

veritasop 2009.11.21. 11:06:02

Olvasva a bejegyzéseket, úgy gondolom, fontos még egy dolgot figyelembe venni. Éspedig azt, hogy napjainkban azt is figyelembe kell venni, hogy milyen a családi háttér. Ugyanis lehet, hogy a gyerek egyházi iskolába jár, de a családi körülményei nagyon siralmasak. Vagyis, hogy sok szülő ma egyre képtelenebb felnevelni, nevelni a gyermekét. Igy aztán ott az iskola, amire tudattalanul is ráháritja gyermeke felnevelését. Csakhogy az iskola - és legyen az katolikus, református, vagy más vallási felekezethez tartozó - nem az a küldetése, hogy az otthon, család, szülő nélküli gyerekeket felnevelje. A tanárnak, osztályfönőknek nem az a feladata, hogy 25-32 gyermeket felneveljen. Nincs olyan család, aki erre egyébként képes lenne, ha lenne 25 gyereke. Azt látom a szülök olyan elvárásokkal vannak az iskola iránt, ami nem az iskola kompetenciája. Nem az osztályfönőknek kell felnevelnie a gyerekét. Miért mondom ezt? Azért mert napjainkban nagyon sok gyerek már alsós osztályokban olyan komoly pszichikai betegséget mutat, ami egyértelmú, hogy a család nevelési, jelenléti hiánya miatt jött létre. Azt gondolom, nem normális az, hogy egy elsős, másodikos gyerek este 6-7-8 órakor ér haza, mert szüleinek minimum 2 állása kell hogy legyen, hogy el tudják tartani őket. A társadalom borzalmasan elkezdte ferditeni az emberi szükségletek arányait. A konzumizmus olyan mértékkel húzza magával a jó érzésű és még józan gondolkodású embereket is, hogy nagyon nehéz egyedül józanul megmaradni. Igy aztán amit otthon nem tudunk megtenni a gyerekkel, létrehozunk egy olyan oktatási rendszert, amely este 6-7-8 óráig lefoglalja a gyerekeinket. Ahelyett, hogy mi foglalkoznánk vele, és családi életünkben megóvnánk őket a különböző idegrendszeri (lásd hiperaktiv, dislexia, stb) betegségektől, nyugtázzuk, hogy az iskola oldja meg, nevelje fel. És a ha tanár erre nem képes, akkor feljelentjük az iskolát, tanárt akárkit. Az gondolom, hogy ez egyszerre nevetséges, siralmas, és borzalmas. Mert egy folyamat, amely elindult, amelyet még lehetne visszaforditani, de ehhez azt is figyelembe kell venne, hogy a gyerek elsődleges nevelői a SZÜLEI és nem a tanárai, a CSALÁD és nem az iskola. Viszont ehhez a szülőknek is fel kellene valahogy nőni.

izrael miszteriuma (törölt) 2009.12.05. 11:53:47

@educator:
"Egyszerűen érvényesül a költségvetési fűnyíróelv..."

Erdő Péter elmondta, hogy a 2010-es költségvetésben 10 százalékkal kevesebb pénz jut az egyházaknak, ami az inflációval együtt nagy veszteség.
www.magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=30217&rovat=1&sessid=KjkxMTQ0NzIyMTI2MDAwNzI5Mjk3NzE0OTMz

cserenkov 2010.01.06. 18:10:17

Itt egy nagyon rossz hír, ami egy másik aspektusát világítja meg a létező iskolai problémáknak.

velvet.hu/sztori/2010/01/06/osztalytarsa_verte_a_foldhoz_a_szekszardi_diaklany_fejet/

Ilyen már nem először fordult elő az utóbbi években. A kérdés az, hogy ilyenkor mit lehet csinálni?

educator 2010.01.07. 07:05:50

@cserenkov: Szerintem látszik, hogy a társadalom minden agressziója megérkezett a fiatalok közé is, illetve, hogy a miniszter ámokfutása csak rontott a kérdésen. A kérdésre közvetlen válasz az, hogy azonnal, helyben nyilvánosságot kell adni az ügynek, és kell legyen helyi következménye. Igazán azonban csak a társadalom egészének kell hozzáálásában változnia, mely jogi, közbiztonsági, anyagi, prevenciós, stb. eszközöket egyszerre kell az iskolák rendelkezésére bocsásson.
süti beállítások módosítása