A múltkorjában volt egy igen érdekes napom. Kimozdultam itthonról, meglátogattam barátokat, ismerősöket, kis munka és sok beszélgetés. Az ismerőseimnek rétest vittem. Örömmel fogadták, s miközben ették, mondta az egyikük, hogy ő épp aznap reggel készítette elő a rétestésztát, hogy majd ha hazamegy, rétest süt, mert már nagyon kívánta.:)

Aztán egy kollégája, hallván, hogy erdélyi vagyok, megmutatott nekem egy erdélyi szakácskönyvet, amiről nem rég készített egy kis adást. Végig pörgette előttem a könyvet, és a szemem a „Rakott pityóká”-n akadt meg, fel is emlegettük a jó íze miatt.

Közben kiderült, hogy az ismerősöm, aki fogadott, épp arra a délutánra tervezett egy „római” kávézást a barátnőjével, akivel együtt voltak Rómában; pár napot én is velük voltam akkor. A Deák téren volt is nagy meglepetés, hogy amikor ők „római délután”-t tartanak, én is odacseppentem, de hát szó szerint így történt. Aztán beültünk a kávézóba, és úgy döntöttünk, hogy megebédelünk, ha tetszik a menü. Megkérdeztük a pincért, a válasz: paradicsomleves és rakott krumpli.:)

Véletlen egybeesés?!