Évek óta folyik a vita a cigánygyerekek oktatási integrációja körül. Sok esetben maguk a romák is különböző véleményt fogalmaznak meg. Juhász Júliának az OSIRIS kiadásában megjelent: „Találkoztam boldoguló cigányokkal is” kötetében olyan sikeres életutat bejárt cigány személységekkel ismerkedhetünk meg, akik úgy illeszkedtek be a többségi társadalomba, hogy közben megtartották cigány identitásukat. Ebben a kötetben maga Choli Daróczi József a cigány kisgyerekek oktatását az elemi iskola első három osztályában elkülönítetten látná eredményesebbnek, az otthonról hozott szokásbeli különbségek miatt.
Míg az integrált oktatást általában liberális gondolkodók, nevelők képviselik, Szabóné Kármán Judit, kiváló keresztény romológus is az integrált oktatás mellett tesz hitet. Talán idézném gondolatait:
„A szegregáció ugyanis nem csupán külön iskolát, külön osztálytermet, de többnyire alacsony nívójú oktatást, csak a tantárgyi minimum átadását, csökkentett tananyagot (ötven százalék), hiányosan felszerelt, rossz minőségű tantermeket, alacsonyan képzett, gyakran motiválatlan, vagy az évek során a sorozatos kudarcok miatt kiégett pedagógusokat, szaktárgyak oktatásának és szaktanároknak a hiányát is jelenti. Ennek következtében a szegregált iskolába járó cigány gyermekek az esetlegesen otthonról hozott hátrányokat (nem minden roma diák él deprivált környezetben) ahelyett, hogy ledolgoznák az iskolában, még tovább növelik a többségi gyermekekhez képest. Az alacsony szintű oktatás lehetetlenné teszi a cigányság felemelkedését, előrejutását. Az elkülönített, rossz minőségű oktatás az elsődleges oka annak, hogy a cigányságon belüli nemzedékeken keresztül hagyományozódik az alacsony iskolázottság (szakképzetlenség – munkanélküliség – mélyszegénység – lakhatási, egészségügyi, szocializációs problémák), és mindez folytatódik a következő generációkban. Épp ezért az oktatási szegregáció – bármilyen köntösbe is csomagolják („a romáknak is így jobb”) – az esélyegyenlőtlenség melegágya; felerősíti a társadalom polarizálódását, egyre magasabb falat emel a többség és a kisebbség közé, megakadályozza, hogy a roma/cigány gyermekek sikeres és eredményes iskolai pályát fussanak be, piacképes szakmához jussanak, nagyobb arányban bekerüljenek a felsőoktatásba.”
Egyébként az informatív írás itt olvasható.
Fiatal cigány értelmiségiek az integráció lehetőségét a területi önkormányzati iskolák minőségi iskolává emelésében és a szabad iskolaválasztást csak felső tagozatos kortól való törvényi engedélyezésében látnák. Kétségtelen tény, hogy sok nagyváros környékén több olyan község található, ahol már első osztályos kortól a városba viszik a gyerekeket (sokszor a cigányok is), ezzel lehetetlenné téve, hogy egy helyen felnövekvő fiatalok megismerjék egymást. Így valóban nem csodálkozhatunk azon, ha nő a szegregáció. Ha nem ismerik meg egymást a gyerekek, családok, miként fognak majd egy közös otthont felépíteni?
Szóval integráció vagy szegregáció?
Az utolsó 100 komment: