Az egyik ismerősöm felkért, hogy fogadjak el egy meghívást, ahol baráti körben „a hazugság”-ról beszélgetnénk. Sajnos nem felelt meg az időpont amit felajánlottak, de ahogy lenni szokott, a telefon letétele után azonnal beindult az agyam a témát illetően. Mi jut eszembe először, mikor ezt a hallom, hazugság?
Az elmémben hirtelen tudatosodik sok tudattalan tartalom, amit az előző napokban hallottam: hazugság-beszéd, a kormány hazudik, az ellenzék hazudik, a miniszter nem mondott igazat. Letagadta, csúsztatott, félrevezette, meghamisította, féligazságokat közöltek, becsapták stb.
Alig néhány órával ezelőtt egy szűkebb körben valaki nyájasan csápolt nekem. Megjegyeztem: „Hazudsz kutya, de jól esik.”
Igen! Közben tudatosítom magam számára a saját magammal kapcsolatos hazugságaimat is. Olcsó magyarázatok, szánalmas kibúvók melyek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal: „önéletrajzi történelemhamisítás”.
Majd később egy pályázaton dolgozom. Azonnal leleplezem magam amint retusálom a valóságot, hogy a pályázati feltételeknek megfeleljek.
Most pedig valaki néhány vitriolos, de sajnos igaz megjegyzést tesz egyházamra. Féligazságokkal és hallgatással javítok a helyzeten.
A hazugsággal kapcsolatos témafelvetés első pillanatában, amikor letettem a telefont azt hittem, „a hazugság” mint olyan, nincs jelen hétköznapjaimban. Most azért aggódom, hogy az igazság egyáltalán megtalálható-e életemben, életünkben.
Egy általam nagyra becsült sejtkutató azt állítja, hogy néhányszáz éve, létünk alapvető síkján történt egy olyan hazugság, mely alapjaiban tette tönkre mai gondolkodásunkat, társadalmunkat és egész világunkat.
A felvilágosodás eszméinek hatására megtagadtuk a hit kompetenciáját és az Igaz Élettudomány, hamis élettudománnyá lett. Azóta egyes elméletek, melyek igazában csak hittel lehetnének megközelíthetők sokszor tényként jelennek meg a biztos természettudományos ismeretek sorában. Ennek káros gyümölcse lett többek között a fajelmélet és sok, természetünket pusztító jelenség.
Tehát ahogy említi, ilyen elmélet az evolúciós elmélet is. Az ember biológiailag igaz benne van a törvényi rendben, de személyes lelke révén egyedüli, fajba nem sorolható, mindenkitől tökéletesen különböző Istenre felszabadított létező, tehát nem az evolúció terméke.
Mint egyetlen-egy és egyedüli példány létezik, ahogy ezt József Attilánál is olvashatjuk.
Ezek után már csak a pilátusi kérdésfelvetés marad:
Akkor mi az igazság?
Utolsó kommentek