αξιος αξιος αξιος - Méltó, méltó, méltó!

(Bizánci rítusban a nép felkálltással ítéli meg, hogy a püspök vagy más egyház méltóság méltó-e a tisztségre. Ez inkább csak formaság, nincs jogi hatálya, de már előfordult, hogy a nép anakszioszt, azaz méltatlant kiáltott, és az illető nem tölthette be a hivatalt.)

Jó volt olvasni, köszönöm a bejegyzést. Vártam már erre!!

részlet első homiliájából.
"When we do not profess Jesus Christ, the saying of Léon Bloy comes to mind: "Anyone who does not pray to the Lord prays to the devil." When we do not profess Jesus Christ, we profess the worldliness of the devil, a demonic worldliness."

csodálatos szavak, nyilvánvalóan a másokkal szembeni tisztelet, tolerancia és megértés új korszakát hírdeti meg a katolikus Egyház életében.

"Engem már meggyőzött: hisz és az Úr vele van. A többi - legyen az bár hatalmas hiba vagy égbe kiáltó bűn - mit sem számít."

Valóban, mit sem számít, hogy a Jézus Krisztus brand alatt egy magábafordult, eltista, intranszparens, szexista és homofób korrupt bűnszövetkezetet működtetnek, amely gyermekek molesztálásán kívül egyedül azzal törödik, hogy kivonja magát a mindenki másra vonatkozó törvények alól. Egyedül az számít, hogy higgyük: ez így van jól!!

"De még az abortuszról, vagy a homoszexualitásról való véleménye sem számít. Csak ez: hisz-e Istenben." Igen. A többi csak huhogás.

És ezzel is tökéletesen egyetértek: "Aki nem Istenhez imádkozik, az a sátánt imádja." Ennek itt semmi köze a tolerancia fogalmához. Milyen érdekes, hogy mindig ezt rángatjuk elő, ha valaki számunkra kényelmetlenül rámutat az igazságra!

"Kemény beszéd ez, ugyan ki hallgatja?!"

Az igazság pedig az, hogy: "Senki sem szolgálhat egyszerre két urat." Márpedig egyet -- ha tetszik, ha nem -- mindannyian szolgálni fogunk. Hogy melyiket? Ez az egyetlen, amit szabad akartattal eldönthetünk életünkben...

@stlouisdefrance:
Asszem nekünk szokni kell egy dél-amerikai pápát, neki meg egy világegyházat. És ez így rendben van. Egy ilyen kijelentés valószínüleg Argentinában "belefér", Európában és Észak-Amerikában "nem annyira". Én inkább a tettekre, mint a szavakra figyelek.

@stlouisdefrance: Kevered a műfajokat.

A homília az LELKISÉGI TANÍTÁS a jelenlévő (vagy a szertartást tévén követő) híveknek, nem pedig társadalmi programbeszéd a világ nyilvánosságának.

Ezt a posztot komolyan egy jezsuita írta? Isten áldja Ferenc pápát, habemus papam, de az nem túl katolikus álláspont, hogy csupán az számít: hisz-e Istenben.

@m-athos: konkrétan a bíborosoknak, de ugyanakkor a szertartást tv-n keresztül követő valamennyi hívőnek is szóló LELKISÉGI TANÍTÁSKÉNT számodra megnygugtató, felemelő szavak ezek?

@eichikarl: annál rosszabb, ha az ilyen szavakat a legnemesebb tettekbe akarja csomagolni.

@stlouisdefrance: Nem tudom megítélni, mert nem voltam jelen a szertartáson, tévén sem követtem, nem ismerem sem a homília teljes szövegét, sem annak tágabb kontextusát, például a napi Evangéliumot, amelyhez kapcsolódva elhangzott.

De mindenesetre még így kiragadva sem találok benne semmi nyugtalanítót. Kéne?

www.youtube.com/watch?v=prs_fgCBfRU
a Mennyország sír bánatában azon szörnyű nap miatt, amely már oly régen meg volt jövendölve.

Az emberiségnek minden idők legnagyobb megtévesztésével kell szembenéznie, amelyet a fenevad valaha is elkövetett.

Fiam könnyei – kinek Kereszthalála a szabadságot adta Gyermekeimnek – lelki gyötrelmében az egész világra hullnak ebben az időben.

Jelenleg a Haragom visszafojtom, de a Dühöm nagy. A csalás nagyon hamar egyértelművé válik mindazok számára, akiket Fiam nevezett ki, hogy vezessék nyáját a Földön.

Harc dúl most Hierarchiám és a fenevad uradalma között. Ez fájdalmas lesz, de a büntetés, mely az ellenség és serege általi gonosz üldözést fogja követni, hamarosan eltörli a rothadást.

Felszólítom minden gyermekemet: forduljatok vissza Fiamhoz, és helyezzétek Belé minden bizalmatokat ebben az időben.

Legyetek bátrak, kicsinyeim, mert ez a szenvedés rövid életű lesz. Kezem Hatalma által megkapják majd a tisztánlátást mindazok, akik a fenevadat és a hamis prófétát követik, hogy végül visszahozza őket Fiam Szívébe. Ha el fogják utasítani ezt az Ajándékot, akkor elvesznek, és ugyanazt a gyötrelmet fogják elszenvedni, mint amellyel a csaló is szembesül, aki a kárhozat mélységébe (az alvilágba) vettetik majd mindörökre.

A hamis próféta megkoronázását a Szabadkőműves csoportok a világ minden pontján meg fogják ünnepelni, akik gyermekeim végső üldöztetésének szakaszát tervezik.

Azok, akik vele együtt fognak ünnepelni, és nem térnek ki ez elől, idővel még nagyobb fájdalmat fognak érezni, mint azok, akik már ismerik az Igazságot.

Most tehát bátorsággal és örömmel várakozzatok, mert mindezeknek meg kell történniük, mielőtt még Fiam Dicsőséges Uralma megnyilvánulna.

Hűséget kell fogadnotok mindenkor Szeretett Fiamnak, és el kell utasítanotok a hazugságokat. Amennyiben, és amikor felkérnek benneteket, hogy egy új Misén vegyetek részt, akkor tudnotok kell, hogy ez lesz a legnagyobb átok, amellyel a Sátán valaha is sújtotta gyermekeimet.

Tudnotok kell, hogy a Mennyország vezetni fog benneteket, és azáltal, hogy méltósággal elfogadjátok a szenvedéseket, segíteni fogtok Fiamnak a végső szövetség beteljesítésében.

Szeretett Atyátok,
A Legmagasságosabb Isten

..................................................

Semmikepen el ne ámítsanak titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak es nyilvánvalóvá kell lennie

a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki Isten fölé emelkedik es mind a fölé, ami szent. Sőt Isten templomában foglal helyet s azt állítja magáról, hogy Isten.
2 Tessz 2, 3

mazsola.iit.uni-miskolc.hu/~teddy/Biblia/bd/index.htm

www.nagyfigyelmeztetes.com/isten-az-atya-harc-dul-most-hierarchiam-es-a-fenevad-uradalma-kozott/

@m-athos: az attól függ mit gondolsz arról, ha a pápa első lelkiségi tanitásában konkrétan lesátánistázza az összes többi vallást és világnézetet.

a beszéd és az olvasmányok kontextusa más értelmezést tesz valószínűvé (de nem egyértelművé!!!). őszintén remélem, hogy ez eredetileg egy cégen belüli nagyon erős kritikának volt szánva és a rögtönzött beszédben szerencsétlenül követték egymást a szavak.

@csaba carmarthen:

Már vártuk a "próféciát"!

Remélem, tudod, hogy ha nem lesz igazad, akkor kit szolgáltál ezekkel az üzeneteiddel :-((

@stlouisdefrance: "lesátánistázza az összes többi vallást és világnézetet"

Nem őket sátánistázza le. Engem óv attól, hogy én ne legyek az.

Egy gyakorló kereszténynek kell hogy legyen annyi "rutinja", hogy helyesen tudja értelmezni még az általad kiragadott részletet is. A nem keresztények pedig - nos a beszéd nem hozzájuk szólt.

Ezért mondom, hogy különbség van lelkiségi tanítás és politikai programbeszéd között.

Te azt mondod, hogy a pápa lesátánistázza a többi világnézetet, @csaba carmarthen: pedig azt állítja, hogy maga a pápa sátánista. Szerintem ezt beszéljétek meg ketten egymással :)

@Dr. szpahi: Egyedül az Igazság tesz szabaddá.

Minket is és testvéreinket is.

Az Igazság fogja visszahozni azon Testvéreinket is, akik ma - különböző okokból - botránkoznak Krisztus Testében.

Ha ezek nem lennenek igaz szavak az < jo lenne,> mint ahogy az is jo lett volna, ha Jezust nem kellett volna keresztre fesziteni...

SZENT PETER ezt határozottan igy gondolta, és mi is igy szeretnénk gondolni -emberileg.

>>Ettől kezdve Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól; megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” Mire ő Péterhez fordult: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!” <<

evangelium.katolikus.hu/indexrss.php?ma=2011-08-04

@m-athos: ha olyanná leszel mint ők, akkor az ördögöt és démonokat szolgálod, de ők maguk persze nem, és mi igenis tiszteljük őket - fából vaskarika.

@stlouisdefrance: Ebből most egy kukkot sem értek, de ez nyilván az én hiányosságom.

@stlouisdefrance: Mondhatnám ekkora rutinra még nem tettem szert a keresztény lelkiségi szövegek értelmezésében ;)

@m-athos: "A nem keresztények pedig - nos a beszéd nem hozzájuk szólt."

ez lehet akár igaz is, bár a szavak jelentéséhez semmi köze. eddig azt hittem a pápa az egész emberiségnek hírdeti az Evangéliumot. különben mindegy, a nem keresztények így is meghallották.

"Ezért mondom, hogy különbség van lelkiségi tanítás és politikai programbeszéd között."

mikor szoktak a pápák a második műfajban megnyilatkozni?

@m-athos:

Milyen érdekes, hogy még alig választották meg a pápát, de már egyszerre támadják liberális oldalról és nekiestek a mi tradicionalista fanatikusaink is. Szerintem ez nagyon jó előjel :-))

@csaba carmarthen:

Itt nem az volt a kérdés, hogy mi lenne jó és mi nem, hanem, hogy ki kit szolgál valójában. Mert te sem szolgálhatsz egyszerre két urat, és az elején csak burkolt, mára már egyre nyilvánvalóbb arcot öltő jóslataid eléggé egyértelmű célt szolgálnak ...

Egy kérdés: azt hogy magyarázod, hogy 24 órán belül nekiesett az új pápának a liberális média is (pl. Guardian). A szabadköművesek önmagukat támadják?! Még megjelenése előtt önmagát járatja le a "fenevad"?

@Dr. szpahi:

'nekiestek a mi tradicionalista fanatikusaink is'

Csak az érdekesség kedvéért. Kik ők?

@matthaios:

Azok, akik már a II Vatikáni Zsinat döntéseit is a szabadkőmüveseknek és a "fenevad" megjelenésének tulajdonították. Hála Istennek az azóta megtermett gyümölcsök egyértelműek...

@stlouisdefrance:
"ez lehet akár igaz is" - igaz :)

"bár a szavak jelentéséhez semmi köze" - De a kontextusához van köze. A keresztények ismerik Mt 6,24-et. Vagy azzal is bajod van? :)))

@m-athos: kár, hogy az nincs beleírva a könyvbe, hogy még véletlenül sem szabad másokat megbántani.

@stlouisdefrance:

"kár, hogy az nincs beleírva a könyvbe, hogy még véletlenül sem szabad másokat megbántani."

Mi az az megbántás, amit (állítólag) nem szabad? Az olyasmi beletartozik pl. amikor Keresztelő János "viperafajzatok"-nak nevezi a farizeusokat, vagy Jézus "kimeszelt sírok"-nak? Vagy Ő sem volt szerinted PC?

@stlouisdefrance: És ez a "mások" ez természetesen egy pápára már nem is vonatkozik. Őt lehet bántani.

www.hirado.hu/Hirek/2013/03/14/19/Elmelyitene_a_zsidok_es_keresztenyek_kapcsolatat_Ferenc_papa.aspx

@m-athos:
Argentínában már mélyíti:
Hanukkah 2012: Argentine Catholics and Jews celebrate Hanukkah and Christmas
www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=BkeaWNH2kCE

már kiváncsian várom, mit szólnak ehhez egyesek idehaza?!

@m-athos: Nem, a pápát sem szabad igazságtalanul megbántani, legkevésbé, mint Krisztus helytartóját.. látni kell viszont, hogy az egyes helyzetek nagyon egyenlőtlenek. Ő bevehetetlen erődben él Raffaello freskók között, védelmezi a nemzetközi jog, a Svájci Gárda, az olasz hadsereg és a minden szavára csápolva éljenző hívők milliói tombolnak az ablaka alatt. Olyan elfoglalt, hogy a kritikák 99%-át akkor se lenne ideje mérlegelni, ha kifejezetten érdekelné. Ugyanakkor minden szó, amit kiejt, elengedhetetlenül hatással lesz a nem keresztények életére, azokon keresztül, akik a pontatlan v. kétértelmű megfogalmazást saját előítéleteik, gyűlölködésük igazolására használják fel.

@Dr. szpahi:

A tradicionalizmusnak (valójában nem szeretem a szót) az a legfontosabb jellemzője, a ragszkodás az Egyház tanításaihoz, hagyományaihoz. Az elburjánzó világvége jóslatok, jövendölések éles ellentétben vannak a "tradicionalizmussal", mert ezeknek nincs hagyománya az Egyházban. csaba camarthen testvérünket semmiképpen sem sorolnám a a "tradicionalisták" közé. Sőt.

@stlouisdefrance: Nincs három napja, hogy Ferenc pápa Raffaello freskói között él.

Az előző évtizedeket a szerzetesi fogadalommal kezdte; majd túlélt egy polgárháborút; rabokat, betegeket, szegényeket istápolt; érsekként sem palotában, hanem lakásban élt, magára főzött, busszal járt, autója nem is volt és hivatalos ügyben is fapadoson repült a Vatikánba.

@m-athos: a mindenkori pápáról beszéltem

@stlouisdefrance: Akkor elnézést. Én leragadtam Ferenc személyénél. Bár most éppen ő a "mindenkori" :)

Az, hogy az esetleges kétértelmű megfogalmazásait ki hogyan fogja kiforgatni, az sajnos tökmindegy. Ugyanis ha nem is lesznek kétértelmű megfogalmazásai, a sajtó majd ad a szájába eleget.

Lásd Ferenc pápa első két napját: ő volt az, aki közbenjárt két fogságba esett jezsuita kiszabadításáért - mégis az terjedt el, hogy ő volt az, aki elraboltatta őket.

Fölösleges a kákán is csomót keresőknek és egyéb kötözködőknek megpróbálni a kedvére tenni. Úgysem lehet. Érdemes inkább másra fordítani a figyelmet.

Azt hiszem ebbe az üzenetáradatba kár belekapcsolódni, de nehéz nem hozzászólni. A pápa a beszédét a bíborosoknak címezte, amelyet közvetített a TV is. (Közlő–címzett: pápa-bíborosok).

Tény, hogy még nincs arról tapasztalata, milyen az, amikor a fél világ hallgatja. Gondoljunk a legalább 30 éve igen ismert Benedek pápára, akit egy óvatlan (!) mondata miatt darabokra akartak cincálni.
A szövegeket lehet nyilván betű szerint venni, de azt mondom a kontextusnál még figyelembe kell venni azt is, hogy mi volt a közlés célja. Az az egyszerű kijelentés (a festészetről társalogva), hogy a halván zöld szín kókadt és élettelenséget fejez ki ártalmatlan. Ha történetesen a liberálisok kampányszine véletlenül abban az évben történetesen a halvány zöld, akkor máris uszító beszéd, mely lealacsonyít és beskatulyáz.
Akkor hol itt az igazság? A pápa szövege koherens szerkezetet rejt, javában képes beszéd, így nagyon résen kell lenni, melyik képet milyen tartlomhoz rendelte előzőleg.

Három kulcsszava: úton lenni, építeni, megvallani.

Ezek ellentétpárjai:
1) aki nincs úton = megreked, megragad, nem jut egyről a kettőre. A fejlődéshez pedig előrelépés szükségeltetik.
2) akik nem építik (az Egyházat, néhány egyházi személy, aki a maga malmára gondol csak), = azok rombolnak. Rombol, mert a visszásságot táplálja, ami az egyház "bontása" és nem "építése"
3) mindenki, aki az Egyház javát akarja, szükségszerűen meg kell, hogy vallja Krisztus, mert Krisztus nélkül nem egyházat, hanem szervezetet építünk [kereszt nélkül pedig "nem vagyunk az Úr tanítványai"]. Aki nem vallja meg, tehát nem tud építeni, csak szervezetet, az valójában rombol, és aki rombol az a sátán malmára hajtja a vizet.

- Ez a logikája Ferenc pápa beszédének. Meghallgattam többször is.

@m-athos: Benedek soha nem rögtönzött és emiatt nem volt félreérthető. A regensburgi beszédben elhangzott idézet (!) a világ általános rosszindulata miatt lett botrány tárgya. Ferenc pápa úgy tűnik megnyerte a világ jóindulatát, pedig az idézett sorokból tényleg sokat ki lehetne hozni - kiforgatás nélkül is. Ha már szóba került egy pápa lelki világa, én erre a különbségre hívnám fel a figyelmet.

@stlouisdefrance: Elvonatkoztatva a mindenkori pápáktól, úgy gondolom, hogy az emberek közti félreértések során az esetek túlnyomó többségében nem az "adó" hanem a "vevő" fél a hibás. Sokszor van az, hogy az ember nem azt hallja meg, amit valójában mondanak, hanem azt hallja bele, amit a saját berögződései diktálnak.

Aztán ezt még cifrázza az is, amikor az embert meg sem akarják érteni, vagy szándékosan félre akarják magyarázni. Benedek pápa hiába nem improvizált, mégis kapott hidege-meleget, ha volt rajta sapka azért, ha nem volt akkor azért. (Ő is ugye "náciként" kezdte pápaságát, majd pedig ki tudja miféle "eltitkolt bűnök" miatt "kellett lemondania".)

Visszatérve a konkrét idézetre, ismerve a katolikus tanítást a más vallásokról, és feltételezve, hogy ezt a szentatya is ismeri :), továbbá ismerve Mt 6,24-et továbbra sem látok semmi kivetnivalót még ebben az egy kiragadott mondatban sem.

@pescatore: Egyáltalán nem volt kár bekapcsolódnod ebbe az üzenetáradatba. :) Nekem hasznos volt a te interpretációd. Köszi!

@m-athos: érdekelne mire számítasz az orthodox-katolikus párbeszéd alakulásával kapcsolatban. Benedek pápa karaktere és prioritásai talán inkább az orthodox testvérek ízlése szerint való volt.

@matthaios:

Bár nem kedvelem az etimologizálást, és most ellentmondok egy kicsit önmagamnak, mert a vikipéiából idézek:

"Hagyományhű vagy tradicionalista katolikusoknak azokat a híveket nevezzük, akik a II. vatikáni zsinat előtt uralkodó lelkiségi, liturgikus és kánonjogi (diszciplináris) fölfogáshoz és szemlélethez különböző fokban ragaszkodnak. Egyes csoportjaik a II. vatikáni zsinat tanítását részben vagy egészben elvetik." hu.wikipedia.org/wiki/Hagyom%C3%A1nyh%C5%B1_katolikuss%C3%A1g

Nem minden tradicionalista tartozik tehát ebbe a körbe, ezért volt a differencia specifica: "tradicionalista fanatikus"

@pescatore:

Köszi az értelmezést, szerintem is nagyon hasznos

@pescatore:
nagyon tetszett az etimologikus szóelemzésed, bizonyára ugyanilyen jártas lehetsz az exegézisben is!

@pescatore: én is köszönöm.

@matthaios:

Akartam mondani: differentia specifica

A "világvége-jóslatok" tényleg nem a katolikus hagyomány részei (sokkal inkább bizonyos szekták tanításában vannak jelen). A tradicionalista katolikus fanatikusok úgy kapcsolódnak ezekhez, hogy eszközként használják a kat. egyház jelenbeli irányultságának és törekvéseinek lejáratásához.

Abban a hamis illúzióban vannak, hogy a folyamat visszarendezhető, holott csupán annyi a hasznuk, hogy még több hívőt elbátortalanítanak és eltántorítanak Krisztustól és beállnak az egyház rombolóinak sorába.

Hogy mennyire beszivárgott már ez a "fenevad"-várás a hivatalosabb fórumokra is, arra a napokban döbbentem rá egyik nemzetközi katolikus folyóirat magyarországi lapszámának lengyel szerzőtől származó cikkét olvasva (most hadd ne nevezzem meg az adott folyóiratot).

@Dr. szpahi:

Sajnos fanatikusok mindenütt találhatók. "Tradicionalista fanatikusokkal" ezen a blogon nem találkoztam. A Wikipédia definiciója szerintem nem pontos, mert eszerint mindenki tradicionalista, hiszen a zsinattal nem szünt meg a folytonosság. Szerintem a helyesebb definició valami olyasmi lehetne, hogy olyan értékekhez való ragaszkodás, amelyeket a zsinat utáni túlzások miatt nem mindig tekintenek értéknek. Érdekes, hogy két szélsőségben, "fanatizmusban" van közös: mind a kettő abszolút törésnek tekinti a zsinatot. Az egyik szerint a zsinat ellentétes az egyházzal, a másik szerint pedig a zsinat előtti egyház olyan rossz volt, hogy azt meg kell tagadni. A valóság az, hogy a zsinati dokumentumokkal nem férnek össze ezek a "fanatizmusok".

@matthaios:

A zsinat előtti egyház (az adott korszakhoz) nem volt rossz, csak ma lenne rossz, ha visszajönne... Aki ezt tagadja, az a zsinatot is fölöslegesnek tartja (szerintem).

Először is köszönöm a köszönömöket :), azt hittem, én is elballaghatok oda, ahova a Szentatya mondta, a "világ végére". :)

Nos a társalgás újabb szakaszához a következőt kell még tudni: Mai prédikációjában (ha nem tévedek) arról beszélt Ferenc, hogy ezek a kategóriák, amikbe be akarjuk szorítani magunkat, egyáltalán nem léteznek már, vagy éppen teljességgel értelmüket vesztették. Mi az hogy tradicionalista, mi az hogy konzervatív???

Éppen az utóbbi években járattuk le ezeket. Tradicionalista lett az, aki függönyben közlekedett még a Csemege ABC-ben is, liberális senki pedig, aki esetleg pap létére teniszpólóban ment ki a Balaton-parton egy fagyival a kezében. Butaság, nem?
Kérdem én, én, aki végtelenül értékelem az egyházat, és felfogásom szerint helyén kezelem és ápolom a tőlem telhető maximumon az Egyház hagyományát, de szeretek fagyizni és még rövidnadrágot is felveszek, akkor én most melyik kategóriába tartozom??? Vagy van "langyos, semmire se jó" kategória is? Mert logikusan ez járna nekem, ha nem tartozom se ide, se oda. De nekem az, aki múzeumot csinál az (amúgy tény, hogy megszabdalt, de nem üres) liturgikus hagyományunkból, az nem az Egyházat szolgálja, mert a hagyomány éltetés és átadás lényege éppen a gazdagítás, átgondolás, nem a megkövesítés. Igaza van a pápának, hogy kötelességünk kilépni ezekből, és újragondolni.

Ehhez alázat kell. Nem kevés. Ne tetszelegjen a "hit védelmezője" szerepben, aki nem tud "úton lenni", hanem "megreked". Nem normális az, hogy ma egy (fiatal) papnak félni kell, mit csinál a misén. Merj mise előtt csendet kérni a paptestvéreidtől, és imádkozni 5 percet, "tridentista" vagy... tridentistának meg persze liberális, mert még latinul sem tudom megáldani a tömjént. Nem beteg egy helyzet? Ebben fájó lesz sokaknak, de rendet kell tenni.

(A jóslatok annyiban fontosak, amennyiben tanító szerepük van, egyébiránt semmi értelmük.
Ez is bajunk, hogy sok katolikusok (vagy bárki más hívő ember) a csillagokba tekinget, kártyát vet, meg horoszkópot olvasgat. Nem mondom, hogy az ördögtől van, de kívül kellene, hogy álljon a hívő ember életén. Csupán azért, mert nincs bennük Isten. Nekünk van Isten, hit, remény és szeretet. Ha ezeket az ember már a végletekig kimerítette, tessék horoszkópozni, de addig imádkozni.)

Valamint ajánlom a "tradicionalióról" Török Csaba atya cikkét.

szeminarista.blogspot.it/2011/04/liberaltradicionalistak-es-progressziv.html

@Dr. szpahi:

Csak idézni szeretném magamat, hogy véletlenül ne felesleges vitával foglaljuk el a sávszélességet: "Szerintem a helyesebb definició valami olyasmi lehetne, hogy olyan értékekhez való ragaszkodás, amelyeket a zsinat utáni túlzások miatt nem mindig tekintenek értéknek. "

@stlouisdefrance: Közben elszállt, és úgy látom nem is jött vissza. Szóval a kérdés:

"mire számítasz az orthodox-katolikus párbeszéd alakulásával kapcsolatban"

Látványos dolgokra sajnos nem számítok. Ha minden jól megy, akkor a "nagyon lassan de nagyon biztosan" közeledés forgatókönyve azért működni fog.

Benedek hiába orthodox-barát, és Kirill orosz pátriárka hiába katolikus-barát, ebből a nagy barátságból mi egyszerű hívek azt hiszem nem sokat tapasztalhattunk meg.

Az orthodoxok nagyon egyszerűen állnak a témához. Az olyan kérdésekről, mint pl. abortusz, melegházasságok stb. nincs mit tárgyalni, mert mindkét fél ugyanazt gondolja.

Tárgyalni csak a vitás kérdésekről érdemes. Ezekben pedig elég makacsul ragaszkodik az orthodox fél ahhoz, hogy a katolikus egyház térjen vissza mindenben az 1054 előtti állapotokhoz: vonja vissza a későbbi dogmáit, és térjen vissza a péteri primátus akkor értelmezéséhez. Szerintük ez volna minden érdemi tárgyalás alapja.

Talán azért mégis lesz valami elmozdulás, mondjuk a közel-keleti keresztények segítése és egyéb karitatív ügyekben talán kialakulhat valami tartós együttműködés.

Azt bíztatónak tekintem, hogy Ferenc pápa az argentin keleti rítusú katolikusok ordináriusa volt, tehát egy "átlagos" teológusnál valószínűleg jártasabb a témában.

A Wikipedia definíciója teljesen mértékben hibás. (A megadott meghatározás azzal a bevezetéssel lehetne igaz, hogy "Az elmúlt 10 évben, a II. V.Zsinat tanítását részben vagy teljsen elutasító mozgalom részérül megfogalmazott meghatározás szerint, mely később reflexió nélkül beépült a közbeszédbe, tradicionalitának nevezzük...)

@matthaios:

Sajnos nem értem a definíciódat: "olyan értékekhez való ragaszkodás"?! Miféle "értékekre" gondolsz, amelyeket a "zsinat utáni túlzások" miatt nem tekintünk értékeknek? És a zsinat előtti "túlzások" miatt milyen értékeket lehet elutasítani?

@pescatore:

Elolvastam Török Csaba cikkét. Milyen jó lenne, ha mindannyian ehhez az élő hagyományhoz tudnánk kapcsolódni, a krisztusi tartalomhoz, és nem a megkövesedett formákhoz. Megszívlelhetnénk azt is, hogy ez az élő hagyomány mindig csobogó forrás, amely friss és tiszta, nem pedig afféle szépen felcicomázott kút, amelynek éppen a zártsága és kiépítettsége miatt válik a vize előbb-utóbb poshadttá.

@Dr. szpahi:

Nem idéztél pontosan. Azt mondtam, hogy "nem mindig tekintenek értéknek". Nem akarok most kimerítő felsorolást adni. Csak a leginkább vitatott liturgia kérédését említeném.

@m-athos:
Bocs, bár azt mondtam, hogy a másik topicban reagálok ezekre a kérdésekre - ami téged egyáltalán nem kötelez - most mégis itt tenném meg. Az igazság kedvéért így mondanám - aki állítása szerint közben járt a két jezsuita atyáért. Hiszen - bár én ezt neki teljesen elhiszem - bizonyíték nincs rá, mint hogy A szemlélődő lelkigyakorlat című könyvben Jálics Ferenc kezében tartott 30 dokumentum sincs meg, tehát ott sincs bizonyíték ezért nem tud Jálics atya nyilatkozni az ügyben.
A média egy része nem arról beszél, amit Jálics atya nyilatkozott. Ő ugyanis azt nyilatkozta, hogy az eseményekkel van megbékélve. Nincs hát szó kiengesztelődésről, mert nincs egyet értés. Ez a szó nem szerepelt a nyilatkozatban. Arról volt szó, hogy közös nyilvános szentmisét mutattak be, amelyen fogadták egymás pax-át.
Szerintem hagyjuk mi is nyitva azokat a kérdéseket, amelyeket bizonyítékok hiányában nem lehet lezárni és amire nincs bizonyíték, azt véleményként mutassuk be - mindkét oldalon.

@stlouisdefrance: "korrupt bűnszövetkezetet működtetnek, amely gyermekek molesztálásán kívül egyedül azzal törödik, hogy kivonja magát a mindenki másra vonatkozó törvények alól"

Szerencse, hogy Te legalább tudsz pontos, korrekt és árnyalt lenni.

@stlouisdefrance:
Kedves stlouisdefrance,

Néhány dologra nem tértél ki, mikor felvázoltad az Egyházunk mibenlétét, tevékenységét.
Ha fáradt, vagy feledékeny voltál, elnézésedet kérem, velem is előfordul.
Ha igénytelen voltál, erre is volna még mentséged ...

Borazslo,

szívből köszönöm az írásod! Azokat a perceket, negyedórákat így éltem meg én is. Olyan jó,
amikor a bennünk lejátszódottakat valaki igényesen, áthatottan leírja.
Jajj, még jó, hogy visszaolvastam a neved.
Rémes, de mindig borzasló - ként véltem látni. Huh...

@eichikarl:

„Ich kann keine Stellung zur Rolle von P. Bergoglio in diesen Vorgängen nehmen.”

A német mondat értelme önmagában többféle lehet. A háttér az, hogy ötnapos kihallgatás után a kihallgató tiszt ártatlannak találta a jezsuitákat, de ennek ellenére öt hónapon keresztül, nehéz körülmények között fogva tartották öket. Erről mondja a P. Jálics, hogy P.Bergogolio szerepéről ezzel kapcsolatban semmit sem tud mondani. Ez lehet azért is, mert P.Bergoglio-nak semmilyen szerepe nem volt, de lehet azért is, mert ugyan P.Bergogolio kijárta nekik ezt az öt hónapos extra „üdülést”, de mégsem lehet semmit sem mondani. Azért, mert időközben P. Bergogolio-ból Ferenc pápa lett? Vagy azért, mert a dokumentumok elvesztek, vagy bebizonyosodott, hogy nem dokumentálják a feltételezett tényt, és a feltételezésnek csak a keserűség az alapja?

Egy mondat értelmezésével kapcsolatban vizsgálni kell a környezetet. A mondat egy gyanúsítás tisztázásával kapcsolatos nyilatkozatban hangzott el. Ha a gyanú megalapozott lenne, akkor erkölcsileg kétséges, hogy szabad-e ilyen nyilatkozatot tenni. Nem lenne erkölcsösebb a dokumentumok közzététele? Vagy a teljes hallgatás?

Úgy gondolom, az erkölcsileg leginkább kifogasolható álláspont a lebegtetés. Miért? Mert ez semmit nem tesz a helyére, viszont továbbra is helyet ad annak a gyanúnak, amellyel kapcsolatban – legyünk öszinték – egy csipetnyi bizonyitékkal nem találkoztunk eddig a lelkigyakorlatos könyv megjegyzésén kívül. Nyilván ez a lelki épülés érdekében került a könyvbe.

Ismerve a körülményeket, a kort, ezen a helyzeten már senki nem tud vagy nem akar változtatni. Úgy gondolom azonban, hogy a hatvanas évek második fele, a hetvenes évek nem tartoznak az egyháztörténelem és a jezsuita rend történetének legdícsőbb lapjai közé. Ez az a korszak, amikor például a nagy jezsuita zsinati teológusok bizonyos, renden belüli elszigetelődése megtörtént. Szerintem ez az a kor, amikor a zsinat értelmezése és megvalósítása néhány pontban eltérítődött.

Úgy gondolom, hogy a korrekt magartartás most vagy a dokumentumok elővezetése vagy a hallgatás. A legrosszabb a „lebegtetés”. Ha ez igazi alap nélkül történik, akkor ez rágalmazás, amelyet az is súlyosbít, hogy annak a személynek a jó híre (amely egyébként minden embert alapból megillet) ellen irányul, aki az Egyház élén áll.

@felician : sajnos állandóan.
@Zsbura: próbáltam kíméletes lenni.

@m-athos: amikor Ferenc pápa kilépett az erkélyre, az első dolog amit észrevettem Msgr Marini szertartásmester világfájdalomtól sújtott arca volt, amint a feleslegessé nyilvánított arannyal hímzett stólát hűségesen vitte elöljárója után. a liturgia is kényes kérdés a testvéregyházak közeledésében és nem tudom mennyire számít jó előjelnek a fennt leírt kép.

@stlouisdefrance:

A helyzet az, hogy a testvérek nagyon különbözők. Az ikonosztásztól a nyakkendős úrvacsoráig terjed a testvérek liturgikus gyakorlata. Az összenek eleget tenni eléggé reménytelen feladat. Kérdés, hogy kell-e.

@matthaios: nyakkendős úrvacsorás barátaink elvárásainak nem akarnék eleget tenni, az ikonosztázos testvérek építő jellegű kritikáit viszont nagyon megfontolandónak tartom.

@stlouisdefrance:

'az ikonosztázos testvérek építő jellegű kritikáit viszont nagyon megfontolandónak tartom'

Én is. Ezzel kapcsolatban: vertograd-eng.blogspot.hu/2007/09/head-of-moscow-patriarchate-greets.html

@stlouisdefrance: @matthaios:
Azt hiszem közismert az a néhány dolog, ami állandó vita tárgyát képezi orthodoxia és katolicizmus között.

De érdemes arra is odafigyelni, hogy van számos olyan kifejezetten katolikus jelenség, amelyet az orthodoxia elfogad mint létezőt és nem kérdőjelezi meg a létjogosultságukat. Attól függetlenül, hogy nyilván átvenni nem fogja ezeket. Csak hirtelen néhány dolog, ami eszembe jut:

- Nem bírálják a papi cölibátust.
- Nem bírálják a lelkiségi irányzatok sokféleségét. (Bár van konkrétan néhány olyan lelkiség, melyek létjogosultságát megkérdőjelezik, elsősorban a számukra "gyanús" Mária-jelenésekhez kapcsolódó lelkiségeket.)
- Nem bírálják a többféle szerzetesrend meglétét.
- Nem bírálják a rítusbéli különbségeket, a bérmálás időbeli elválasztását a kereszteléstől, az egy szín alatt való áldozást, a kovásztalan kenyeret stb. Itt is annyit érdemes megjegyezni, hogy a trienti liturgiával jobban szimpatizálnak, mint a liturgikus reform utáni formával. A lufis miséket viszont határozottan eltévelyedésnek tartják.
- Nem bírálják a szakrális művészet-béli különbségeket, a korstílusok váltakozását, a másfajta térszervezést, a szobrok jelenlétét, a hangszeres egyházzene alkalmazását stb.
- Nem bírálják azt, hogy velük ellentétben a katolicizmus nem engedélyezi a válást.

@stlouisdefrance: Ferenc pápa loggiás bemutatkozását nem tudom orthodox szempontból megítélni, olvasni pedig még nem olvastam ilyesmit.

Ami nekem feltűnt, és jeleztem is korábban, hogy nem pápaként, hanem Róma püspökeként mutatkozott be.

Ez orthodox szempontból akár gesztusnak is tekinthető, bár egyáltalán nem biztos, hogy annak lett szánva. Lehet hogy az argentin pápa az olasz gyökereit akarta ezzel hangsúlyozni. Vagy egyszerűen csak mint "beköltöző idegen" akart gesztust tenni új "házigazdáinak". Ez tipikusan az a helyzet, hogy Ferenc pápa mondott valamit, és mindenki igyekszik azt belehallani, amit szeretne. :)

@stlouisdefrance:

A stílusoddal semmi bajom.

Szerintem az általad felsoroltakon kívül egyházunk mással is foglalkozik, amit nem gondolsz említésre méltónak...

Az igénytelenséged nem visszafogottság kérdése....

Hozzám most jutott el, hogy Ferenc pápa valóban Assisi Szent Ferencre gondolt a nevének kiválasztásakor. Akkor őrá most elmondhatjuk, hogy ferences jezsuita? :-) nekem ez tetszik. Remélem, hogy a szegénységet nem csak kizárólag az anyagiakra fogja érteni. Én annak örülnék, ha tágabban értelmezné és végig gondolná, hogy milyen területeken kellene ez ügyben hallatni a hangját pápaként. Remélem még, hogy nyugdíjas Benedek pápánkkal jó kapcsolatban lesznek, örültem az imádságnak amit érte mondott a bemutatkozáskor.
@stlouisdefrance: tény, hogy keményen fogalmaztál, "dobray" szelídebben kommentálta szerintem hasonló meghökkenését. Én sem tudok egyetérteni az "elég ha hisz" -aztán a többi mit sem számít formulával (hívők esetében sem).

>>Amikor a hóhéraim előtt álltam, eretnekséggel vádoltak Engem, és mivel az Igazat meg mertem mondani, Apostolaim elfutottak, és sehol sem lehetett őket megtalálni. Azok, akik követtek Engem és elfogadták Tanításaimat, elárultak Engem, amikor a hatalmon lévők kétségbe vonták Szavamat. Ők kezdték elveszíteni a Belém vetett bizalmukat, és kételkedni kezdtek Bennem.

Néhányan a Követőim közül elhitték az eretnekség bűncselekményét, amellyel vádoltak Engem, és azt gondolták, hogy ez indokolt a részükről. Vádlóim olyan hatalommal rendelkeztek – magas beosztásokban lévő emberek, egzotikus palástba öltözködve, és akik jártukban a valódi hatalom érzésével beszéltek -, hogy csak kevesen kételkedtek bennük.

Alaposan szemügyre vettek Engem, provokáltak, kinevettek, megvetettek, kigúnyoltak és kicsúfoltak az Igazság elmondásáért. Az emberek leborultak ezek előtt az uralkodók előtt – tekintélyes hangú emberek, akiknek a hatalmát sohasem kérdőjelezték meg. A Hangom olyan volt, mint egy suttogás Vádlóim üvöltése közepette.

„Eretnek!” – kiáltozták. Azt mondták, hogy gonosz nyelvem volt, hogy káromoltam Istent és hogy el akartam pusztítani a templomukat. És így hidegvérrel megöltek Engem.

Nem lesz ez másként most sem, amikor megpróbálom a Hangomat megismertetni, és Isten minden gyermekét azon eseményekre akarom figyelmeztetni, amelyekről az elmúlt néhány évben beszéltem neked, lányom. Szavamat megvetéssel fogják kezelni. Szavamat meg fogják kérdőjelezni. Kétségek surrannak be, és Apostolaim ismét elfutnak, otthagyván Engem a farkasoknak.

Ne kövessetek el hibát, az Igazság ki lett nyilvánítva számotokra. Én megmondtam nektek, Követőim, hogy hogyan lesztek becsapva. Ez nagyon nehéz lesz számotokra, mivelhogy meg fogjátok kérdőjelezni ezt a csalót, aki Atyám Házában ül.

Az Én szeretett XVI. Benedek Pápámat elüldözték, és ő elmenekült, ahogy az meg volt jövendölve. Nem Én neveztem ki ezt a személyt, aki azt állítja, hogy az Én Nevemben jön.

Ő, Benedek Pápa, az Igazság felé fogja vezetni Követőimet. Nem hagytam el őt, közel fogom tartani a Szívemhez, és megadom neki azt a vigaszt, amelyre szüksége van ebben a szörnyű időben.

A trónját ellopták. A hatalmát nem.
<<

www.nagyfigyelmeztetes.com/a-tronjat-elloptak-a-hatalmat-nem/

@Dr. szpahi:

Egyelőre semmi okot nem látok annak feltételezésére, hogy a fenti szavak -per se- ne lehetnének Krisztustól ...

(tegyünk félre minden emberi gyarlóságot -gőgöt, katolikus felsőbbrendűséget, hitetlenséget, alázat-,szeretet-, imádság-, önmegtagadás hiányát-és gondolkozzunk a Fájdalmak Férfián, aki elől ISZONYATTAL ELTAKARJUK ARCUNKAT, aki tudja mi a szenvedés, akit Istentől megvertnek és megalázottnak nézünk...)

Vagy nézzük a már eddig nyilvanvaló esemenyeket: beleertve Európát, a Közel-Keletet, a globalizmust, félrevezetéseket, a haborúkat, vezetők rejtélyes halálait...(apropó mi az a globalizmus?..."minden hatalmat (gazd,pol, vélemény-, stb ) egy kézbe...?

hol találsz erre referenciat a Szentirasban?...

S ha ezt már az Isten országa megvalósulásaként akarnánk magunknak bemagyarázni, akkor hova fér itt be a 2 Tessz 2, 3..sk

És mi a helyzet a Szentségek...ezenbelül a Szentégi házasság ellen intézett már látható támadással?)

S ha Benedek pápa távozását körülvevő szamos rejtelyes momentumot vizsgáljuk: mint a jéghegy csupán kilátszó csúcsait...akkor húnyjunk szemet ezek fölött is?
www.youtube.com/watch?v=yHZ6e_-Mec4

uk.finance.yahoo.com/news/the-vatican-no-longer-accepts-credit-or-debit-cards-091430579.html

A Villám ehhez képest csak egy véletlen egybeesés...akaárcsak a földrengés, és a templom függönyének kettészakadása Krisztus keresztrefeszítésekor....

Nem is tudom, hogy ezen sima természeti jelenségek miért kerültek bele az evangéliumokba...

Talán mert nem volt ott a bbc, hogy elmagyarázza a félrevezetett tanítványoknak, hogy puszta természeti jelenségekről van szó, melyre nem érdemes odafigyelni..hiszen máskor is volt földrengés már - és templom sérülés is..
www.bbc.co.uk/weather/features/21434958

És mi a helyzet a kömővesek kendőzetlen szándékával, hogy az egyházban átvegyék a vezetést..
katolikus-honlap.freeweb.hu/0904/szabadkom.htm
mindamellett, hogy aki tagja ennek a szervezetnek, halálos bűnben van és nem járulhat szentáldozáshoz?

Ami Krisztustól van, azt Krisztus SAJÁT MAGA igazolja, és igazolni is fogja...

Ugyanígy van az Evangéliumban leírt eseményekben:

Jézus előre megmondja a szinte elviselhetetlent, hogy amikor bekövetkezik, a tanítványok higgyenek...

....a tanítványoknak mégsem akaródzik hinni...

Péter óva inti Jézust... Ő a Szikla, illő tehát, hogy Krisztus elébe álljon és ne mögé...

A nagyfigyelmeztetés üzeneteiben Krisztus világosan kifejezésre juttatja, hogy Ő NEM KÍVÁNJA ALÁÁSNI SAJÁT EGYHÁZÁT, azaz sajátmagát-saját Testét, nem az általa alapított Egyházzal szembeni engedetlenségre hív, hanem felkészülést kér mindenkitől (papoktól és hívektől): Akkorra amikor:

-felszinre jön a szinkrétizmus szándéka a nagy világvallásokkal és az ateizmussal (amit a new age nevű mozgalom nem kendőzetlen célja)
-felszínre jön a mise megváltoztatásának célja (más szóval az Eucharisztia eltörlése vö: Dán 8)
-felszínre jön a Szentségek re-definiciója (lásd hol tart a házasság e-kérdésben, lásd Ter 19., lásd angol parlament 70%-os igen szavazata plusz halálos fenyegetések az ellene szavazóknak...vagy a tanárok megfenyegetése ha ellene kívánnak oktatni, a rendőrség lekészének állásából való elbocsátása, mert ki merte fejezni sajat blogján az ellenvéleményét)

Kedves Csaba! XVI. Benedek amikor lemondott, kijelentette, hogy előre engedelmességet ígér a leendő pápának, aki most Ferenc pápa. Akkor most nem értelek...pedig szeretnélek megérteni.

@csaba carmarthen:

Tudtommal Jézus sehol se mondja, hogy ezeket a dolgokat látomásokból, próféciákból "magánkinyilatkoztatásokból" ismerjük meg, hanem éppen ellenkezőleg, arra int, hogy: "Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. " (Máté 7: 15-17).

Miért kellene elpusztítani a fát, mielőtt még megteremné a maga gyümölcseit? Egyszer azt kérted, hogy mutassak rá, miben ítélkeztél mások felett. Mit gondolsz, ez nem ítélkezés, amit az új pápáról mondasz, annak ellenére, hogy még szinte meg sem kezdte pápai tevékenységét? Tudod, Jézust is azzal vádolták a farizeusok, hogy az ördög segítségével gyógyítja meg a megszállottakat ...

Én a Te helyedben, megvárnám I. Ferenc pápaságának gyümölcseit, és nem prejudikálnék. Krisztus mondja: "Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni" (Máté 7: 1-2). Ez van az Evangéliumban, és ezt bizonyosabbnak veheted, mint az interneten terjesztett magánkinyilatkoztatásokat.

@telihold83:

Az is lehet, hogy az új pápa nem Assisi Szent Ferencre, hanem Xavéri Szent Ferencre gondolt új neve megválasztásakor. Mindkettő jót ígér :-)

@Dr. szpahi: A hírTV hírek szerint maga Ferenc pápa mondta, hogy Assisi szentjére gondolt, de egyetértek, a misszióra is szükség lenne:)

@csaba carmarthen:

És még egy dolog, ami engem a Te helyedben gondolkodóba ejtene: "... lehet sejteni, hogy nyolc éve Bergoglio volt az, aki a konklávén az első körben sok szavazatot kapott, de visszalépett Ratzinger bíboros javára." (www.jezsuta.hu) -ezt hogy magyarázza a magánjóslatod?

@Dr. szpahi: Ismerek olyan neves magyar teologust, aki mar II.Janos Pal utanra varta ezt a "valtozast", amirol a fenti uzenetek most beszelnek.

Ha leirnam a nevet akkor azt hiszem tobben megdobbennenek ezen, de nem tehetem, mert ezt maganbeszelgetes soran mondta.

Egyebkent nem prejudicalok, hanem szeretnek kitartani Krisztus szavai mellett. Ennyi. Mindossze azokat adtam tovabb. Neki van hatalma beszelni: ezt mindannyiunk udvossegenek erdekeben teszi...mindannyiunk(!)
Ezt az evangeliumokben is megtalalod: amit a farizeusoknak mond ahhoz hozzateszi: "ezeket azert mondom, hogy udvozuljetek", meg akkor is, ha kemeny.

Ami az alprofetakat es alkrisztusokat illeti ez talan az utolso uzenet ami a legnagyobb alprofeta es alkrisztus- az antikrisztus fellepesere hivja fel a figyelmet. Ez egybevag Lourdessal, Fatimaval, La Salette-tel, Garabandallal. Az mas kerdes, hogyha az aposztazia miatt ezek uzenetet sem akarjak sokan meghallani.

Ugyanakkor a media mar leadott nehany arulkodo jelet is:

1, A media "reformokat" kovetel...
ezt egyebkent az egyhaz reszerol nyilatkozo szakertok sem ertik...ugy tunik legalabbis a tv beszelgetesekben
(Jezus nem "reformokat" hirdetett, hanem bunbanatot)

2, tobb politikus, aki ebben a dokumentumban:
www.youtube.com/watch?v=Gs-77f4Sqh8
lathatoan az "ujvilagrend"-et hirdeti nagy orommel konstatalta Benedek papa tavozasat.

3, ugyanezen politikusok, ugyanilyen udvrivalgassal fogadtak a helyebe lepot, koztuk azok akik a hazassag ujradefinialasat mar keresztulvittek orszagaikban.

4, apropo,

"egesz foldkereksegre kiterjedo uj vilagrend"

es

"reformok"

nem tudom hogy talalsz-e valami osszecsengest:

A negyedik vadállat (ezt jelenti): egy negyedik ország lesz a földön, amely különbözik a többi országtól. Ez felfalja, összetiporja és szétzúzza az egész földet.
Dán 7.24
A tíz szarv (ezt jelenti): ebből az országból tíz király jut hatalomra. Utánuk pedig egy másik kerül uralomra. Ez különbözik a többiektől, és három királyt megaláz.
Dán 7.25
Beszédeket mond a Fölséges ellen, és eltiporja a Fölséges szentjeit. Azt tervezi, hogy megváltoztatja az időket és a törvényeket.
mek.oszk.hu/00100/00176/html/dan.htm

Vegul itt talalsz egy beszelgetest Malachi Martin S.J atyaval (1922-1999), egy azon kevesek kozül, aki ismerte a 3. fatimai titkot: a baj egyik fö gyökerenek azt tartja - hogy ez nem lett nyilvanossagra hozva ugy, ahogy ezt kellett volna:

www.youtube.com/watch?v=Zvy2ADhwBKY

2010 : Father Malachi Martin was one of the few humans on the planet who had read the Third Secret of Fatima before it was released. Although he could not reveal the secret directly his description of its nature was quite dire and left an impression very different than by that which was finally released by the Vatican after his death. I am sure that if Father Martin were alive today he would agree that the Third Secret had not been fully released…

4:30 Can you tell us in a way that we can read between the line with regards the Third Prophecy…?

Yes and No

Number I

…It is not 200 years away, it is not 50 years away it is not 20 years away...

Number II

It will involve the entire world system, not only one area, not only one religion, not only one race..

@csaba carmarthen:
A görögkatolikus liturgiában a Nagybemenetkor név szerint imádkozunk a pápáért (is). Mostantól fogva Ferenc pápáért imádkozunk.

Szabad akkor nekem templomba járnom? Vagy már azt sem? Mert mostantól fogva már ez is szabadkőműves ármánykodásnak számít? ;)

what suffering is being experienced by My beloved sacred servants, close to My Heart, who know the Truth and who have to witness the abomination in My Church on earth.

There is to be a particular insult, which will be inflicted upon My Holy Name, in an effort to desecrate Me, during Holy Week. This wicked gesture, during Holy Week, will be seen by those who keep their eyes open and this will be one of the signs by which you will know that the imposter, who sits on the throne in My Church on earth, does not come from Me.

My followers, you must know that the prophecies given to the world – warning of the time when the power, within My Church, will be seized by those who are loyal to the beast – are upon you. The time is now.

www.thewarningsecondcoming.com/this-wicked-gesture-during-holy-week-will-be-seen-by-those-who-keep-their-eyes-open/

@m-athos: imadkozni, es szentsegekhez jarulni, fontosabb, mint valaha

nagyfigyelmeztetes.hu/rozsafuzerek/uj-imahadjarat-jezustol/

@csaba carmarthen:
Nem az imahadjáratot fogjuk imádkozni, hanem ezt:

"Szentséges főpásztorunk, Ferenc pápáról, istenszerető Fülöp püspökünkről, az összes papságról és az egész egyházi rendről, ezen szent hajlék boldog és örökemlékű alapítói és jótevőiről és mindnyájatokról, igazhitű keresztények, emlékezzék meg az Úristen az ő Országában, mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké!"

Szabad ezt a "rossz pápát" szentséges főpásztorunknak nevezni az imáinkban? ;)

@csaba carmarthen:

Hozzánk, keresztényekhez Krisztus elsősorban az Evangéliumban beszél, nem pedig valami obskurus internetes médium szájából.

Amúgy az ilyen jellegű üzenetek már az 1800-as évek végén megjelentek a milleristáknál, majd az adventisták nagy "prófétaasszonya" Ellen White szájából. Ugyanaz a szöveg, még nem is kellett sokat változtatni rajta.

Az "imahadjárat"-szó önmagában is egy olyan ellentmondás, mint a kommunisták idején a "békeharc" -volt. Ha Te meggyőződéssel hiszel ezekben a "magánpróféciákban", lelked rajta, cselekedj legjobb belátásod szerint. Abban azonban biztos lehetsz, hogy ha a mostani pápa mégsem az, akinek mondod, akkor Te állsz a gonosz szolgálatában, azzal, hogy a botránykeltő szövegeket terjeszted, és a Katolikus Egyház ellen uszítasz.

Habemus papam! - Örömünnep ez mindannyiunknak. Ha valóságos közösség lennénk, nem egy virtuális fórum, akkor nyilván együtt ünnepelnénk.

Hálaadó mise után egy grillpartit szerveznénk, vagy az időjárásra való tekintettel egy forraltboros pincebulit, de legalább beülnénk valahova egyet koccintani. Azok, akik személyesen is ismerik egymást vagy a blogger atyákat, talán tettek is valami hasonlót.

De itt ezen a virtuális fórumon nem tudunk koccintani. Arra számítottam, hogy itt az ünneplés egy oldott hangulatú csevegésben fog megnyilvánulni, majd anekdotázgatunk kicsit erről-arról, korábbi pápákról és pápaválasztásokról, az új pápa személyéről.

Amikor kiderült, hogy a pápánk jezsuita, meg voltam győződve, hogy ez a könnyed adomázás még oldottabb és még emelkedettebb hangulatban fog történni.

De nem így alakult. Attól kezdve, hogy Ferenc, az első jezsuita pápa kilépett a loggiára, nem lehet önfeledten adomázgatni, ünnepelgetni ezen a jezsuita blogon.

A kommentek nem kis hányada arról szól, hogy miért is nincs okunk ünnepelni. Az egyik szerint folt van az új pápánk múltján, a másik szerint úgysem lesz belőle jó pápa, a harmadik pedig ezt már jóelőre meg is mondta, sőt, még ennél cifrábbat is... A kommentek másik része pedig ezekre próbál reagálni valamit a maga módján.

No sebaj, én azért ünneplek. Ha nem lenne ilyen későn, még forralt bort is főznék... :)))

@m-athos: Isten áldja és kísérje útján Ferenc pápát!
:-)
Kérem tőle többek között, hogy a Benedek által hozott liturgikus újításokat ne vonja vissza lehetőség szerint!

Régebben Szent József ünnepe több országban munkaszüneti nap volt - most a pápa beiktatásának napja. Szerintem kaphatnánk egynapos rendkívüli felmentést a böjt alól, hogy lehessen egy kicsit ünnepelni. Mit szólnak a liturgikusok? :-)

Lehmann bíboros első benyomásai között
www.youtube.com/watch?v=E5kECZiQz8g
tk. megtudhatjuk, kinél doktorált Ferenc pápa:
www.jesuiten.org/sonderseiten/ignatiushaus-frankfurt/ignatiushaus-frankfurt/wer-wir-sind/erhard-kunz-sj.html
Annak is lehet egy varázsa, ha valaki egy nála csak két-három évvel idősebb professzornál doktorál. Szinte kollegiális is lehet a viszony :-).

@eichikarl: "Szerintem kaphatnánk egynapos rendkívüli felmentést a böjt alól"

Azt kell eldönteni, hogy ez kisebb, avagy nagyobb ünnepnek számít-e :)

Kisebb ünnepen felmentés van olajra és borra, azaz ilyenkor főzéshez szabad étolajat használni és szabad alkoholt fogyasztani. Nagyobb ünnepeken ezen túlmenően felmentés van halra is. De a hús, zsír, belsőség, továbbá a tej, tejtermék, tojás ilyenkor is tilos (pontosabban nem ajánlott) a görögkatolikus hagyományban.

Mindenesetre a mértékletes koccintás belefér :)

@m-athos:
Vegyük a nagyobbat, mert a latinoknál eleve főünnep, fehérben kell ünnepelni
zsolozsma.katolikus.hu/2013/03/19/
erre jön az örömteli esemény, tehát ...

179. "Valóban egy kisebb ítélet(nap) közeleg. Az emberek többé már nem érzékelik, hogy megsértenek engem. Végtelen kegyelmemből adódóan egy kisebb ítéletet fogok tartani. Fájdalmas lesz, nagyon fájdalmas, de rövid. Meglátjátok majd bűneiteket, és látni fogjátok, milyen nagyon megsértetek engem mindennap. Tudom, azt gondoljátok: ez úgy hangzik, mint valami nagyon jó dolog, de sajnos még ez sem fogja az egész világot az én szeretetemre téríteni. Néhányan még jobban eltávolodnak majd tőlem. Kevélyek lesznek és makacsok. A sátán keményen dolgozik ellenem. Szegény, szerencsétlen lelkek, ti valamennyien, akiket megraboltak attól, hogy megismerjétek az én szeretetemet!
Legyetek felkészülve ítéletemre. Az ítélet a legjobb szó, amellyel ti, emberek, rendelkeztek ennek leírására. Bár sokkal inkább a következő fog történni: az én szeretetem tiszta fényében meglátjátok majd saját személyes sötétségeteket. Azokban, akik megbánják bűneiket, csillapíthatatlan szomjúság támad e fényre. Irántam érzett szeretetük olyan erős lesz, hogy Mária Szeplőtelen Szívével és Jézus Szent Szívével egyesülve összeroppantja a sátán fejét, és ő maga a pokol foglya lesz mindörökké. Mindazok, akik szeretnek engem, segítenek abban, hogy kialakulhasson az a sarok, amely eltiporja a sátánt.

Miután mindannyian meghaltok természetes halállal, a fény utáni szomjúságotok elmúlik, mert megláttok engem, Isteneteket. Az én szeretetemben éltek majd a Mennyben. Értitek már, milyen fontosak ezek az idők? Ne várjátok meg ezt a kisebb ítéletet, el kell kezdenetek sokkal komolyabban magatokba nézni, hogy megláthassátok bűneiteket, és bűnbánatot tarthassatok. Szerencsések vagytok, mert van hitetek, amely szükséges ahhoz, hogy el tudjátok olvasni, hinni és befogadni ezt az üzenetet. Nem szabad közömbösen továbbmennetek! Mindennap egyre mélyebben meg kell vizsgálnotok magatokat, és imádkoznotok kell jóvátételül. Mindannyian legyetek olyanok, mint a vak ember a Szentírásban. Naponta sírjatok: >> Uram, nyisd fel szemeimet. <<És Fiam fel fogja nyitni szemeteket, hogy megláthassátok romlottságotokat és megbánhassátok bűneiteket. Most még többet imádkozzatok, mint eddig bármikor és emlékezzetek arra, hogy a világ értékrendje hamisan mutat rá az én igazságomra. Én vagyok a ti Istenetek, és míg végtelenül irgalmas vagyok azokhoz, akik megbántást tanúsítanak, tökéletesen igazságos vagyok azokhoz, akik nem teszik azt.

Sokan azt gondolják, hogy én a ti Istenetek nem haragszom; nem nagy dolog - mondják. Ez azonban nem harag kérdése. Azt akarom, hogy az emberek szeressenek engem. A szeretet nem tesz különbséget kicsi és nagy dolgok között, s a legtöbb esetben ezek a kicsi dolgok nem is olyan kicsik. Ne ítéljetek saját magatok és mások cselekedetei fölött, mert ti nem vagytok képesek megítélni azt. Számotokra lehetetlen ítéletet alkotni, mert nem tudtok olvasni az emberi szívben. Szeretnetek kell engem teljes szívetekből, teljes elmétekből, teljes lelketekből, minden erőtökkel.

Ma van az a nap, amikor meg kell tennetek minden tőletek telhetőt, hogy lemondjatok önmagatokról, és Krisztust engedjétek uralkodni életetekben. Sohasem lesztek teljesen készen a végítéletre, de lesznek néhányan, akik felkészültebbek lesznek, mint a többiek. Törekedjetek arra, hogy ti is ezek közé tartozzatok és segítsétek a legtöbb embert ahhoz, hogy felkészüljenek, vagy abban segítsétek őket, hogy a lehető legjobban felkészüljenek. Mindenekelőtt ne féljetek. Nem azért mondom el ezeket nektek, hogy megijedjetek. Nem, egyszerűen csak próbáljatok minden egyes nappal jobb emberré válni, ennél többet nem kérhetek. Én vagyok a ti Istenetek. Tökéletesen igazságos és végtelenül irgalmas vagyok. Az én fiaim és lányaim vagytok. Vajon nem törődik-e az apa a gyermekeivel? Ezt az üzenetet azért küldöm, mert meg akarlak óvni benneteket a lehető legkisebb fájdalomtól is. Az a fájdalom, amelyet a saját lelketek sötétségébe tekintve tapasztaltok majd, szeretetem egyik megnyilvánulási formája lesz. Értitek már? Ez sok-sok lelket fog visszatéríteni az irántam való mélyebb szeretetre. Sok lelket fog megmenteni a pokol tüzétől. Ez a legfontosabb valamennyi üzenetem közül: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ti az én fiaim és leányaim vagytok, akiket én kimondhatatlanul szeretek, és legnagyobb örömöm abban telik, ha veletek lehetek. Az örökkévalóságig együtt akarok lenni veletek. Bármit is teszek, gyermekeim iránt érzett szeretetből teszem. Bízzatok bennem, Mennyei Atyátokban." 1993. június 5. szombat, éjjel 11.50

(Magyar kiadás: Matthew Kelly: Így szól az Úr, Emmausz Kat. Karizm. Közösség Marana Tha 2000 Alapítványa, Bp.,1995. Az eredeti kiadással kapcsolatban: A kiadó elismeri és elfogadja, hogy az itt leírt eseményekkel kapcsolatos végső döntés a Római Szentszék fennhatósága alá tartozik, mely ítéletének készséggel aláveti magát.- A kiadó)

@m-athos: @Dr. szpahi: a fenti Könyv egyes részleteit 2000-ben szkenneltük be egy gimnazista osztálytársammal, így a neten nem találjátok.

A Könyv bevezetése így indul:

"Életkorotoktól és a világban elfoglalt helyetektől függetlenül ezek az üzenetek segíthetnek, hogy közelebb kerüljetek hozzám, Mennyei Atyátokhoz, és végrehajtsátok akaratomat mindenben, amit tesztek. Gyermekeim, ma mindnyájatokhoz szólok, férfiakhoz és nőkhöz, fiatalokhoz és öregekhez, papokhoz, egyháziakhoz és világiakhoz. Kiválasztottam ezt a gyermekemet a semmi közepén, hogy átvegye üzeneteimet, és megbíztam őt azzal a küldetéssel, hogy terjessze az üzeneteket.
Ezek az üzenetek magából a bölcsességből fakadnak. Én vagyok az Úr - én vagyok a Bölcsesség. Higgyetek ezekben az üzenetekben és éljétek meg tartalmukat. Nem irányulnak az Egyház ellen, sőt támogatják az Egyházat, és különösen a pápát. Ezek az üzenetek közvetlenül kapcsolódnak II. János Pál pápának (ezen idők megválasztott pápájának) ahhoz a munkájához, amellyel megbíztam őt.
Úgy beszéltem ehhez a fiatal fiúhoz, hogy megoszthassa azt valamennyi gyermekemmel. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Különleges módot használtam fel, hogy hitetek megszokott dolgaihoz, a szentségekhez és az imádsághoz visszatérítselek benneteket. Gyermekeim, valamennyiőtöket szeretem és abban van örömöm, ha veletek lehetek. Fogadjátok be ezeket az üzeneteket, mert ezek >>Istentől jövő szavak<< de ezen is túlmenően kezdjétek el élni ezeket az üzeneteket. Itt az idő, te vagy az, akiről itt szó van és szükséged van arra, hogy megváltozz! Lágyítsd meg a szívedet, hogy jobban tudj szeretni engem. Olvass, higgy és élj!" 1993. június 9.
1. "Folytasd, amit teszel, és higgy magadban és énbennem." 1993. április 7. szerda, éjjel 11.43
3. "Figyelj rám, hallgasd szavamat, és tedd meg akaratomat." 1993. április 1l. vasárnap, hajnali 1.13
5. "Tartsd nyitva elmédet, és bízzál bennem, Atyádban." 1993. április 12. hétfő, hajnali 1.04
6. "Az Én időmben." 1993. április 12. hétfő, reggel 9.20
7. "A félelem a Sátántól jön." 1993. április 12. hétfő, este 6.30
8. "Imádkozzál fiam, és érteni fogsz." 1993. április 12. hétfő, este 9.00
.......................

Mindez aziranyba mutat, hogy Isten számos különböző úton probálja felrázni először a magukat katolikusoknak mondókat, azokat akik a legtöbbet kapták, így akiktől majd a legtőbbet követelnek, hogy általuk eljuthasson másokhoz is.

Ezekben a Matthew kelly ausztrál srác által kapott üzenetekben még a következő is szerepel:

141. Jézus: "Az idő sürget, olyan dolgok történnek mindenfelé, amelyek a sátán uralmát készítik elő. Több erőt és több időt kért és megkapta de ennek vége lesz. Amikor úgy látszik, hogy minden a sátáné, minden jóra fog fordulni, örökre.
Anyám gyógyító ereje eltiporja a sátán fejét és ő vissztaszíttatik a pokolba örökre."
Az Atya: "Nem kell félnetek, fiaim és leányaim, mindegyikteknek a maga kis feladatát kell elvégeznie. Ezek jelentéktelennek tűnhetnek, de apránként mi fogunk győzni. A sátán nem uralkodhat a jó fölött, a sátán nem győzheti le a jót, bíznotok kell bennem és bátran megtenni amit kérek. (…)"

Számomra e későbbi, nagyfigyelmezteteés üzenetek ismerete egy Gondviselésáltali megerősítéssel indult azelőtt, hogy ismertem volna még ezeket az üzeneteket, habár a Figyelmeztetésről akkor már több forrásból is tudtam. A nyelvezet valóban más mint az elsője, ennek az az oka, h az egész emberiséget célozza meg, hogy mindenki megértse. Az imahadjárat a spiritualis harc jellegére, a megmentendő lelkek mennyiségének nagyságára, és végidők harcára utal.
Azt hiszem, ha Jézustól van, nagyobb hibát követek el a nem-terjesztéssel, mintha nem-Jézustol lenne és terjesztem.

Az elsö esetben nagyon sok ember elől záródik el Jézus szava, szeretetének megtapasztalása,
mig a masodik esetben csupan engem neznek bolondnak.

Masreszt az Evangeliumban az is benne van, hogy Jézusnak meg sok mondanivalója lenne de meég ne tudnák a tanítványok elviselni, ezert később fogja velük ezt közölni...Ezen közlések már nem feltétlenül jelennek meg az evangélium lapjain leirott formában

Tehat Jezus sok uton probalja az embereket felkészíteni, arra hogy ezek a mi nemzedekunk eleteben tortennek meg.

"Hozzánk, keresztényekhez Krisztus elsősorban az Evangéliumban beszél..."
Akkor figyeljuk az evangeliumot:

De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől.
26. És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
27. Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.
28. Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
29. De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:
30. Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.

@eichikarl: "Vegyük a nagyobbat..."

Valamelyest opcionális a dolog, ebből a szempontból akár vehetjük úgy is.

De ha a következetesek vagyunk a görögkatolikus hagyományhoz, akkor csak Krisztus Urunk és az Istenszülő ünnepei a nagy ünnepek. Nagyböjtben kettő ilyen van, amikor felmentés van halra: az Örömhírvétel és Virágvasárnap.

Kisebb ünnepnek számít viszont az ószövetségi hagyomány alapján minden szombat, és az újszövetségi hagyomány alapján minden vasárnap, továbbá egy-két "fontosabb" szent emléknapja.

Érdekes módon Szent Józsefnek nincs különösebb kultusza a bizánci hagyományban. Nincs is külön ünnepe. Karácsony utáni vasárnap emlékezünk meg róla, az "Úr rokonai" emléknapján, Dáviddal, Krisztus ősatyjával, és Jakab apostollal, Krisztus unokatestvérével együtt.

@m-athos: @eichikarl:

Azért egy virtuális koccintás szerintem még a nagyböjti időszakba is belefér :-))

Ezért is jó az internet!

@m-athos:

"A kommentek másik része pedig ezekre próbál reagálni valamit a maga módján."

Szia, a szívemből beszéltél, tanultam belőle....
Nem kellett volna nekem sem felvenni a kesztyűt és alkalmat adni a további ünneprontásra. Butaság volt ...

"No sebaj, én azért ünneplek. Ha nem lenne ilyen későn, még forralt bort is főznék... :)))"

Hanem kérlek, hívj meg arra forralt borra !
:) :) :)
Tegnap a barátaimmal negyed deci birsalma pálinkával ünnepeltük Ferencet.

@m-athos:
tudtommal a latin egyházban is csak a középkorban lett. Aztán később a ferencesek elkezdték propagálni spanyol-portugál területen a Jézus, Mária, József nevek viselését. Az első szinte csak ott fordul elő. De a József egész Európában eléggé elterjedt a katolikus vidékeken. Csak 1729 óta főünnep. Svájc egyes kantonjaiban munkaszüneti nap.
Mondjuk keletebbre a Generalisszimusz is József nevet kapta a keresztségben, de most hirtelen más nem jut eszembe. Persze az lehet, hogy az ószövetségi volt. Na katolikus területeken az ószövetségi nevek nem nagyon fordultak elő.

A latinoknál a böjti fegyelem lazább, de be lehet vállalni persze még ezt azt. (cigaretta, édesség, alkohol stb.)

"Csak ez: hisz-e Istenben. "
???
"Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite? Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs meg a mindennapi tápláléka, és egyiketek így szólna hozzá: "Menj békében, melegedj, és lakjál jól!", de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna? Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog. Azt is mondhatja valaki: "Neked hited van, nekem meg tetteim." Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet. Hiszed, hogy csak egy Isten van, s jól is teszed. Ám ezt a gonosz lelkek is hiszik, mégis remegnek." (Jak 2.14-19)

Ferenc pápa:

"Az egyház emberi intézmény is annak minden velejárójával együtt, de alapvetően nem politikai, hanem spirituális természetű, nem más, mint Isten népe, Isten szent népe, amely zarándokúton halad Jézus Krisztus felé. Csak ebben a távlatban érthető meg teljességében a katolikus egyház működése.

A középpontban Jézus Krisztus áll, nem pedig Péter utóda, a főszereplő pedig végső elemzésben a Szentlélek."
hu.radiovaticana.va/news/2013/03/16/az%C3%A9rt_v%C3%A1lasztottam_a_ferenc_nevet,_mert_a_szeg%C3%A9nyek_egyh%C3%A1z%C3%A1/ung-674106

@stlouisdefrance: Ez megint egy olyan mondat, amit orthodox részen nyilván kedvezően értékelnek, de azért nem mernék messzemenő következtetést levonni belőle.

@csaba carmarthen: Te most tulajdonképpen "nagyfigyelmeztetés" hívő vagy?

@zzsuzsici:
ő magaanagyfigyelmeztetés személyesen...

@Izrael misztériuma: Erre már én is gondoltam.....

>Egy bizonyos sértést fognak majd elkövetni Szent Nevem ellen, igyekezvén meggyalázni Engem a Nagyhét alatt....

nagyfigyelmeztetes.hu/2013/03/ez-a-gonosz-megnyilvanulas-a-nagyhet-alatt-lathato-lesz-azok-szamara-akik-nyitva-tartjak-a-szemuket/

Megáldalak titeket, akik elutasítjátok most Szavamat (Üzenetemet) és az Igazságot, mely mint különleges Mennyei Ajándék adatik most nektek. Folyamatosan Árasztom rátok Kegyelmeimet, míg vissza nem jöttök Hozzám. Soha nem fogom feladni, míg meg nem sikerül menteni szomorú lelketeket.<

@zzsuzsici:

Isten sohasem akarja a rosszat, hanem megadja/megadná annak elkerülési lehetőségét.

Jézus keresztrefeszítése előtt megsiratja Jeruzsálemet „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.” Lk 19,41-44

Jézust azért feszítik keresztre, mert "jobb ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nép elpusztuljon" Paradoxnak tűnő módon 70-ben- mégis -egész Jeruzsálem elpusztul. Összevetve a keresztrefeszítés megindoklását, a Lk 19,41-44 -gyel azt látjuk, hogy Jeruzsálem valójában pont azért pusztult el, mert nem ismerte fel látogatásának idejét.

Szentírási ellenpélda Ninive, aki felismerte - a Jónáson keresztül történő- Isten látogatásának idejét: és megmenekült.

20. századi egyik példa Fatima, amikor - ha úgy tetszik, mi katolikusok - nem ismertük fel Isten látogatását - habár a 2. világháború elkerülhető lett volna, ez mégsem történt meg. (Fatimával kapcsolatban a helyzet nem sokat változott mindmáig, habár elvileg az Egyház (f)elismerte, mégis amennyire csak lehet, marginalizálva van..)

20. századi Fatima -ellenpélda, azon jezsuita szerzetesek esete, akik felismerték Isten látogatását, élték -szembeúszva az árral- Fatima üzenetét, és mint a Nabukodonozor kemencéjébe dobott három ifjú, Sidrák, Misák és Abednégó (Dán. 3:15-18), túlélték a hirosimai atomtámadást
www.youtube.com/watch?v=952pbJLQHQs
néhány száz méterre a robbanástól... és minden sugárártalom nélkül.

Ugyanez az eset Nagaszakiban megismétlődött, - ugyanúgy jezsuita szerzetesekkel.

A kérdés ma az, hogy felismerjük-e látogatásunk idejét...

Ez vonatkozik a Figyelmeztetésre való felkészülésre is, annak komolyan vételére, és arra is, hogy hogyan fogunk rá reagálni.

A Figyelmeztetéssel és az arra való felkészüléssel kapcsolatban az alábbi interjúk az 1970-es évek elején készültek:
www.youtube.com/watch?v=2-lqE2fTdrU
(Isten ugyanis -ismerve minket- korán kezdte a felkészítő munkáját..:-) )

Érdemes mindezeket összevetni Mária legutóbbi Medjugorje-i üzenetével, melyben valahol pont az a kérdés húzódik meg, hogy fel fogjuk-e végre ismerni most látogatásunk idejét....:

"..édesanyaként újra arra hívlak benneteket, hogy ne legyetek keményszívűek. Ne hunyjatok szemet a figyelmeztetések felett, amelyet a Mennyei Atya szeretetből küld nektek. Szeretitek-e Őt mindenek felett? Bánjátok-e, hogy gyakran megfeledkeztek arról, hogy a Mennyei Atya nagy szeretetéből küldte el Fiát, hogy keresztje által megváltson bennünket? Bánjátok-e, hogy még mindig nem fogadjátok el az üzeneteket? Gyermekeim, ne szegüljetek ellen Fiam szeretetének. Ne szegüljetek ellen a reménynek és a békének...."

www.medjugorjeportal.hu/Home/20130302

üdv szeretettel:
csaba

@Dr. szpahi: "Hagyjad, Imre!" Tudod, nekem eszembe jutott az az egykori KISZ-titkár, akibe belecsapott a villám (vagy inkább mellé) és azóta táltos lett. Nekem amúgy nagyon tetszik, amikor egy bekezdésen belül egyszerre vannak jelen az Őrtorony, az Új ember és a marxista ateizmus kifejezései...

@Izrael misztériuma: Nagy F?

@m-athos: Én nem értek hozzá, de mintha azt hallottam volna, hogy a saját híveinek a pap, pláne a püspök bármikor felmentést adhat a böjt alól...

@Kitalátor - a legnagyobb mikroblogger:
Igen, ez tulajdonképpen így van. A böjti előírások eleve inkább csak iránymutatások, amitől el lehet térni. Ezt azonban illik egyeztetni a pappal vagy a lelki vezetővel.

A püspöknek is joga van a böjt általános, iránymutató jellegű szabályait megváltoztatni. Például háború vagy természeti katasztrófa esetén, amikor korlátozott az élelmiszerhez való jutás, és lehet hogy pont olyan élelmiszer van csak, ami egyébként tilalom alá esne.

Azonban ilyen püspöki iránymutatás ritkán volt a történelemben, és akkor is volt olyan, hogy nem enyhítettek, hanem éppen szigorítottak. :)

Azért, mert a kialakult helyzetet Isten büntetésének tekintették, és emiatt általános böjtre és bűnbánatra szólítottak fel mindenkit.

De van ennek egy ennél lényegesen gyakorlatiasabb magyarázata is. Ha az ember élelmiszert nélkülöz, akkor az bizony kellemetlen tud lenni. De ha az ember böjtként fogja fel és elvégzi az ezzel járó lelki gyakorlatokat, akkor sokkal nagyobb nélkülözést is el tud viselni, testi és mentális károsodás nélkül. Sőt, lelkileg még meg is erősödik. Ami pedig egyáltalán nem mellékes szempont egy szélsőséges helyzetben.

@csaba carmarthen: Lám, ez a blog sok mindent kibír, de te csaba nem vagy semmi pestiesen szólva....Nekem az egész értelmezhetetlen amit írsz. De mindegy is, te ezt úgyis csak azzel magyarázod, hogy a szemem homályba borult és nem látom amit látnom kéne.... Nem lehet veled beszélni....Mindegy, váljon egészségedre...

@zzsuzsici: egyáltalalán nem fogom azokat mondani rólad, amiket te mondasz.

Egyet tudok ajanlani, amit magamnak is: böjt és ima.

Ha engem nem értesz itt egy másik srác véleménye: Gyuri.

nem rég találtam rá az ő véleményére -lehet, hogy nálam érthetőbben fogalmaz (plusz megtalálod még mellette más katolikus teológusok véleményét):

utolsoidok.com/2013/03/15/a-mi-papank-tovabra-is-xvi-papa/

Részemről következöket tudom még mondani:

1, eddig a saját életemben mindenben igazolva láttam -többek között- a nagyfigyelmeztetés üzeneteit, ez a jelenlegi azonban egy igen-igen nehéz része a dolgoknak. Különösen, ha a tévét nézem és azt összehasonlítom saját tapasztalatimmal. Családomban és rokonságomban kb. ugyanolyan módon állnak a dolgokhoz ahogy te itt fönt: és ezen nem csodálkozom- szinte lehetetlen azt elképzelni hogy nem volna igaz mindaz amit a média való világja elénk tár, beleértve katolikus véleményeket. (Olyanokét is akiket akár személyesen is ismerek, és nem kételkedem jó szándékukban- De ugyanez volt a helyzet mondjuk az általános iskolában amikor az iskolai világkép egy egészen más való világot tárt elém, mint amit a családban kaptam)

Mindenesetre édesanyám a következőket mondta: Ha az, amit hangoztatok, nem volna igaz, akkor nagyon szomorú azért, hogy ezt hangoztatom, ha viszont igaz, akkor pedig azért nagyon szomorú.

2, én nem küzdök a saját igazamért, hanem az Igazságért - lehet, hogy itt a blogon ez könnyebb, mert leírt szavakon túl mással nem ütközök. Viszont azt amit Isten személyes tapasztalatokban - és vezetésében adott, azt eddig itt sohasem próbáltam visszatartani. Akkor sem ha olyan lekezelő szavakat kapok, mint mondjuk ez utóbbiak tőled.

3, továbbra is folytatni fogom az imát stb..

4, ami Istentől van, azt Isten igazolni is fogja - ezért döntöttem úgy, hogy továbbra is kiállok amellett, amit Tőle kaptam.

@zzsuzsici: DFT! (Please, Don't Feed the Troll!) Érvelni sem szajkóval, sem megszállottal szemben nem érdemes - csak még több és nagyobb lendületet adsz neki... ;o)

@csaba carmarthen: Nem tudom, katolikusnak tartod-e magad. De ha igen, akkor nem árt tudni, hogy a katolikus egyház hite (és nem csak zsinat utáni hite) szerint a kinyilatkoztatás az utolsó apostol halálával lezárult. Ezek a "jövendölések" vagy ellentmondanak a Bibliában és az egyház hitletéteményében foglaltaknak (akkor azért rosszak), vagy egyszerűen ismételgetnek belőle elemeket - ebben az esetben pedig egyszerűen fölöslegesek.

Ezek a "srácok" miért megbízhatóbb közvetítői a "krisztusi" üzenetnek, mint mondjuk Sun Myung Moon, akinek szintén "isteni kinyilatkoztatás" adta tudtára, hogy ő maga az újra földre érkezett Jézus Krisztus? Akik őt követik (az "egyesítő Egyház", avagy Moon-szekta hívei) pontosan úgy meg vannak győződve az ő kinyilatkoztatásának valós voltáról és hitelességéről, mint te a magad médiumairól.

A böjtöt és imát folytasd bátran, de ezek helyett a marhaságok helyett inkább olvasgasd ugyanilyen lelkesen a Bibliát - többre mész vele.

@jabbok: köszi kedvességedet

szavaidra:

Honi soit qui mal y pense

@csaba carmarthen: az érdemi részt is elolvastad? Miért és honnan tudod, hogy a te kinyilatkoztatóid nem olyanok, mint Moon, vagy a Mormon könyvének prófétája? Ja, onnan, hogy NEKED az ő próféciáik meggyőzőek? Sok százezren vannak, akiknek meg Moon vagy Joseph Smith a meggyőző.

@jabbok:
A moon szektát te hozod, de ha már így teszed:

tervei nagyon közel állnak ahhoz, amit majd a katolikus egyházbol szándékszanak kreálni..
érdemes nyitva tartani szemünket.

Ha ismernéd azt amiről ezek szerint véleményt mondasz úgy, hogy nem ismered, akkor tudnád, hogy pont a Katolikus Egyház -new age altal megálmodott- egy-vilag-egyház szerű átalakitása ellen emelik fel hangjukat Krisztus üzenetei, amelyek kísértetiesen hasonlítanak moonista egyesitő egyház gondolataira.

Ha már a Szentírással példálódzol, figyelmedbe ajánlom a Dán 8, 11 sk-t és a 2Tessz2,3-4-et, valamint azt hogy nézz utána a new age-nek, kik állnak mögötte és mi a céljuk a Katolikus Egyházzal
(do some research,man, prior to calling me a troll)

Aztán majd ha beindulnak a Szentmise "megreformálás"-ára irányuló törekvések (lásd Dán 8,11), akkor emlékezz vissza az alábbiakra:

<<Az asszony életet ad igaz Egyházamnak, az Én hűséges nyájamnak, akit nem fog félrevezetni a Hamis Próféta.

Ti, az Én Egyházam, 1260 napra száműzve lesztek a pusztába, ahol menedékre leltek majd. De a Szentlélek ajándéka révén Szeretetem gyümölcseivel lesztek táplálva.

Keresztény Egyházaim hűséges tagjai – beleértve az Én felszentelt szolgáimat, és azon Követőimet, akik elutasítják a Hamis Prófétát – lesznek azok, akiknek össze kell tartania majd Egyházamat.

Titokban kell majd tisztelnetek Engem, mert a Szentmise a felismerhetetlenségig meg fog változni a Hamis Próféta uralma alatt. >>
nagyfigyelmeztetes.hu/2012/04/a-jelenesek-konyveben-emlitett-maradek-egyhazam-es-a-ket-tanu/

A többi gondolatodra pedig:

„Valóban, az Isten, az Úr nem tesz semmit anélkül, hogy szándékát el ne árulná szolgáinak, a prófétáknak. Ki ne félne, ha ordít az oroszlán? Ki ne jövendölne, ha szól az Úr, az Isten?” (Ám 3,7-8)

„Mert ő alkotta a hegyeket, s ő teremtette a szelet; az embernek tudtára adja terveit.” (Ám 4,13)

„Jézus azonban azt mondta nekik: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” (Jn 5,17)

A prófétaság lelke a katolikus Egyházhoz tartozik. De, ha valaki általában nem hisz a jövendöléseknek és a jelenéseknek – a maiaknak sem – az azt is jelenti, hogy megtagadja Istentől a jogot, hogy beszéljen, hogy megnyilatkozzék. A kegyelem az, amely titeket az isteni fenyegetésről értesít és meg is vígasztal egyben, mert betekintést enged a Gondviselés folyamatába.

Hát nem jelentették előre Isten küldöttei a vízözönt, Szodoma pusztulását tűzeső által, a babiloni fogságot és Jeruzsálem lerombolását a zsidóság szétszóratásával együtt?

Bizonyos, hogy a bajokról szóló jövendölések mindig feltételesek, Istentől jövő atyai fenyegetések, hogy az üdvös félelem visszatérítsen Hozzá titeket. Ezért kell szíveteken viselni terjesztésüknek gondját, mint a megtérés kiváló eszközét. Az Isten félelme a bölcsesség, az erény és az üdvösség kezdete a bűnösök számára.

....................................................

"Ki adhat nekem, az Úrnak előírásokat, hogy mit szabad tennem? Talán nincs jogom ahhoz, hogy csodákkal beavatkozzak ebbe az istentelen világba, hogy ez által megmentsem örök halálától? Talán jelenéseim, s Szent Anyám jelenései által nem adhatnánk közléseket? Ezt kérdezem tőletek, szolgáimtól."

@csaba carmarthen: OK, itt befejeztem. Részvétem.

@jabbok: ezen négy szavad nem utal valami túlságosan nagy nyitottságra....

Istennel sem vagy tűnsz túlságosan nagyvonalúnak abban, hogy mit engedsz meg Neki és mit nem:

"Ezek a "jövendölések" vagy ellentmondanak a Bibliában és az egyház hitletéteményében foglaltaknak (akkor azért rosszak), vagy egyszerűen ismételgetnek belőle elemeket - ebben az esetben pedig egyszerűen fölöslegesek."

(.. a fenti pl. bibliai idézetek mutatják, hogy nem mondanak ellen, és nem fölöslegesek...)

Mindenesetre létezik egy olyan mondás is, hogy audietur et altera pars.

Pl. hallgassuk meg Fr Malachi Martin, jezsuita atyát:

www.youtube.com/watch?v=Zvy2ADhwBKY

néhány részlet az interview-ból:

The person who received this information, called Lucia, and this information called the 3rd secret.

And It was sent over to the pope, and according to the instruction that Lucia got from the Blessed Virgin Mary, she says,…and we all accepted…it was the pope of 1960 who was supposed to reveal the secret and do and follow the instructions: do what it says.

The pope of 1960 was the good pope John, the XXIIIrd.

He refused to do that.

He refused to obey Our Lady, he refused the mandate of Heaven, he refused to publish the secret and he refused to do what it said…

And consequently we are in trouble.

The third secret …is not pleasent reading at all…I am undear oath not to reveal the actual details… I’ve read it…I cannot break my oath, but it is not pleasent reading at all…

Does it involve a chastisement?

Yes… several!!

…And you obviously cannot speak of that?

Not factually, not word to word….

…nobody existing of the face of this earth will be exempt of knowing the power from on High. They will interpret it in different ways…

…they will be people..who will reject it…

4:30 Can you tell us in a way that we can read between the line with regards the Third Prophecy…?

Yes and No

Number 1

…It is not 200 years away it is not 50 years away it is not even 20 years away

Number 2

It will involve the entire world system, not only one area, not only one religion, not only one race….

@m-athos:
"Fölösleges a kákán is csomót keresőknek és egyéb kötözködőknek megpróbálni a kedvére tenni. Úgysem lehet. Érdemes inkább másra fordítani a figyelmet."
Köszönöm. Van benne valami. Ezt most nekem hasznosnak tűnik.

@Pandit: @m-athos: Igazatok van. Pandit nyomán és mert nagyon sokat tanultam tőletek, azért még megkérdezném, (de csak csendben) hogy biztosan így van ez? :-)

@telihold83:
Ezt most nem értettem. Micsoda ami (nem)így van?

Találtam egy érdekes cikket, ami elég árnyaltan és reálisan vet számot az új pápa és az egyház viselt dolgairól. Kíváncsi lennék mit szóltok hozzá.

És még mielőtt az első bekezdések után valaki elkönyvelné ezt egy felforgató egyházellenes liberáltámadásnak, gyorsan lelövöm a poént, hogy ez egy katolikus álláspontja, aki meglepően nyíltan és egyenesen közelít a dolgokhoz, nem az a fekete-fehér igen-nem stílus, de talán pont ezért tűnik nekem ez a legjobb cikknek amit eddig ebben a témában láttam.

pendulum.blog.hu/2013/03/18/ferenc_papa_es_a_mocskos_haboru

@Urfang: Valóban izgalmas cikk. Számomra azt is felveti, hogy mennyi új és mennyire újfajta tapasztalat fog megjelenni (hasznosulni, értelmeződni) a Katolikus Egyház világszintű vezetésében. Hm, iránymutatásában.

@m-athos: nem akármilyen gesztus, remélem, hogy az első adandó alkalommal viszonzásra kerül!

www.washingtonpost.com/world/middle_east/orthodox-patriarch-to-attend-popes-installation-_-a-first-in-nearly-1000-years/2013/03/18/8434e6c2-8fa7-11e2-9173-7f87cda73b49_story.html

@habemus.blog.hu:

Azért annyira ne rohanjunk előre, ezt a cikket nem egy világszintű vezető írta, hanem egy blogger, akit bár nem ismerek, de szerintem inkább hívő mint pap.

Ilyen szintű őszinteség és elfogulatlanság még egy egyszerű egyháztagtól is meglep, de ha ezt egy egyházi vezetőtől hallanám, akkor aztán lehidalnék. Arra még szerintem várni kell, minimum egy generációt, amíg elég öregek nem lesznek a vezetői posztokhoz a nyitott társadalmakban szocializálódott jelöltek.

@Urfang: Ferenc pápa dél-amerikai - a legtöbb európai számára meglehetősen új - tapasztalataira gondolok. Óhatatlanul szerepet játszanak majd a döntéseiben, ahogy eddigi gesztusaiban is.

@habemus.blog.hu:

Azt nem tudom, hogy az ottani megoldások mennyire működhetnek itt, de én arra gondoltam, hogy például ilyen hozzáállást mint a cikkíróé, várhatunk-e Ferenc pápától.

Mert eléggé nyilvános lett ez a junta-ügy, valószínű hogy előbb-utóbb ő is nyilatkozni fog az ügyben immár pápaként, de vajon várhatunk-e tőle ennyire kíméletlen őszinteségű szembenézést?

Mondom ezt úgy, hogy ha nem Ferenc lett volna a pápa, hanem mondjuk Erdő, akkor neki is ott lett volna a III\III-as ügy, ahogy lett volna valami sorban az összes öreg csókának, hisz ők is ebben a világban élték át a XX. századot, az pedig olyan volt amilyen, ha nem igazodtak volna az adott rendszerekhez, akkor lehet nem is élik meg ezt az öreg kort.

Szóval magát a lepaktálást én kényszerű dolognak látom, de azt már kevésbé, hogy a rendszerek bukása után egyesek hogyan rejtették szép leplek alá a maguk szerepét. Vagy inkább nem is egyesek, hanem úgy általában a szervezet.

Vajon a szervezet mikor fog olyan szembenéző dokumentumot produkálni, amely egyáltalán megpróbálja valahogyan megfogalmazni, hogy milyen kapcsolatban állt az egyház Hitlerrel, Mussolinivel, Francoval, a kommunistákkal, a különböző juntákkal.

Ilyen szembenézéshez ilyen arcok kellenének, mint ez a blogger, de a vezetésben vajon vannak-e ilyenek?

@Pandit: Kérdésem arra vonatkozott, hogy a "a kákán is csomót keresőknek" keressük-e a kedvét, vagy inkább inkább írjuk le őket. Kicsit költői, lehet provokatív is, ha nem akarsz nem kell rá válaszolni természetesen.

@telihold83:
Talán inkább próbáljuk szeretni őket, de a meggyőzésük helyett keressünk más értékesebb elfoglaltságot.

@Pandit: Most már értelek és föllélegeztem, az idézetből hiányzott ez a számomra igen fontos információ. :-)

@stlouisdefrance: Az esemény valóban bíztató, ortodox pátriárka pápai beiktatáson még nem vett részt. Ez a "nagyon lassan, de nagyon biztosan" forgatókönyvbe beleillik.

Azt tekinteném egy kicsit nagyobb lendületvételnek, ha az őszi ünnepségek alkalmából mégis megvalósulna a szerbiai pápalátogatás.

De a csúcs egy csúcstalálkozó lenne a pápa és az orosz pátriárka között. :) Évekkel ezelőtt ezt már pedzegették, de sajnos mégsem lett belőle semmi. Pedig nagy valószínűséggel Pannonhalmán került volna sor erre a találkozóra.

@Urfang: @habemus.blog.hu:
Én nem igazán hiszek ezeknek a helyzeteknek a drámai nyilatkozatokkal való feloldásában.

Ez talán akkor működhetne, ha mindkét fél BECSÜLETESEN, ŐSZINTÉN az igazságra lenne kíváncsi, és nem a saját előítéletei, MEGGYŐZŐDÉSE szerint értelmezné a nyilatkozatokat.

Szerintetek ez így van? Ha bármelyik vitatott vagy általatok felvetett témában elhangzana őszinte bocsánatkérés, beismerése annak, hogy "ezt meg ezt mertem megtenni, ezt meg ezt pedig - vagy magamat, vagy másokat féltve a következményektől - nem mertem megtenni" - ez megoldana bármit is?

Van olyan a nyilatkozatokat követelők között, aki erre őszinte megértéssel, bizalommal reagálna?

Én nem így látom.

Remek példa erre a holokauszt. Hányan kérik számon az egyházon, hogy nem volt még bátrabb, nem emelte fel nyíltabban a szavát... És persze igazuk van: TALÁN én is boldogabb lennék, ha így lett volna. Azt persze röviden letudják, hogy ennek hiányában is az egyház - mint szervezet, és mint egyes hívek is - mentették meg a legtöbb zsidót.

Csak a Mária utcai rendházban közel 300 zsidót rejtegetett a jezsuita közösség. Miközben páter Vid, a házfőnök néha a Gestaposokat látta vendégül. Ja, hogy ezt éppen azért tette, mert így kétszer is sikerült velük elkergettetnie a házba betörni akaró, zsidókat kereső nyilasokat?

Érdekes, hogy hányan kérdezik, miért nem védte bátrabban a zsidóságot az egyház - de amikor páter Videt vitte be az ÁVO, akkor az általa megmentett zsidók közül egy sem érezte, hogy most is itt lenne a bátorság ideje. Pedig legalább ketten a Vid által rejtegetett zsidók közül fontos ÁVO-s beosztásban is voltak...

Ezzel egyáltalán nem a zsidók ellen szeretnék hangulatot kelteni - csak azt jelzem csendesen, hogy nagy igazság, hogy a más ....-val mindenki sokkal bátrabban veri a csalánt. (Már bocsánat.)

Sőt, egészen nyugodtan állítom, hogy a leghangosabb "bátorság-számonkérők" lapítanak általában a legjobban. Az kiabál, akinek a háza ég.

Érdekes, hogy a börtönt megjárt és kínzások alatt sem megtörő mestereimtől (p. Godó, p. Pálos, stb) sosem hallottam szidni a bukottakat. A békepapságot, vagy a megalkuvást, mint JELENSÉGET - azt igen. De soha nem olyat, aki nem bírta ki azt, ami nekik kijutott...

Ahogy p. Godó fogalmazott egyszer: a vértanúság - hát az nagy kegyelem. Nem mindenkinek adatik az meg.

@jabbok: A drámai nyilatkozatok valóban nem mindig oldják fel a másik szívébe gyökeresedett haragot.

Ettől teljesen függetlenül (ha nem is mindig vagyunk erre képesek, de) jó, amikor becsületesen és őszintén, az egyoldalúság kockázatát vállalva ismerjük el a saját sarunkat. A saját lelkiismeretünk nyomán, nem azért, hogy a másiknak, vagy akárkinek tessünk. Ezt hívják belső szabadságnak.

@jabbok:

Az előttem szóló nagyjából elmondta a lényeget. Az ilyen nyilatkozatokat elsősorban nem azok miatt kéne tenni, akik pro vagy kontra a maguk előítéleteit szeretnék beigazolódva látni, hanem hogy az ember saját maga előtt tisztázza az igazsághoz való viszonyát egyenesen, őszintén, és nyíltan.

Azok akiket nem az igazság érdekel, hanem egy végletekig leegyszerűsített eredményt szeretnének látni (bűnös vs ártatlan) a hallgatásban is a maguk elvárását fogják látni, és még az őszinte vallomást is addig szelektálják és forgatják, amíg abból a kívánt eredményt magyarázzák ki.

Egy őszinte vallomás inkább arra lenne jó, hogy ha valaki éppen arról prédikál, hogy gyónjátok meg bűneiteket és reménykedjetek a megbocsájtásban, akkor maga is elmondhassa, hogy meggyónta a bűneit és reménykedik a megbocsájtásban.

Olyan vallomás nincsen ami mindenkinek megfelel, hisz mások az elvárások, de az őszinte vallomást nem is az elvárásoknak megfelelően kell szabni, hanem csakis az igazsághoz. Ennél több nem kell, és ha valaki tisztázta a viszonyát az igazsággal az megtette a magáét, az pedig hogy milyen lesz a fogadtatás már nem az ő dolga.

Nagyon más volt a fasisztákkal való lepaktálás, más volt a kommunistákkal, és más az argentin juntával. Ezeket nem érdemes egy kalap alá venni. Az igazság az, hogy a fasisztákkal és kommunistákkal szemben az egyház a túlélésért cserébe nem ment nyíltan a rendszer ellen, és közben a sok millió áldozat közül megmentette azt a néhány ezret, akiket észrevétlenül meglehetett.

És az is igaz, hogy az argentin rendszerben az egyház aktív szerepet vállalt, a junta magát kereszténynek vallotta és az ő egyházuk erre rákacsintott, ők nem arról váltak híressé, hogy az ateista kommunista gerillákat mentettek, sőt gyakran még a sajátjaikat sem mentették meg. Persze akinek az az elvárása, hogy a "velejéig ártatlan" eredmény jöjjön ki végül, azt már a kérdésfeltevés is zavarhatja, de az igazság nem mindig felel meg az elvárásoknak.

Egyetlen nyilatkozat, még ha őszinte is, aligha fogja felfedni a teljes igazságot, de legalább árnyalja a képet és közelebb kerülünk a dolgok kibeszéléséhez, ami még mindig jobb mintha elfedjük és ráülünk.

Az összes elvárásoknak aligha lehet megfelelni, hisz azok különbözőek, az igazság viszont csak egy, így leginkább annak kéne megfelelni.

@jabbok:

Sok ember úgy gondolhatja, hogy ha a pápa bármiféle közösséget is vállalna a junta tetteivel, akkor azzal sérülne az idealistán elképzelt erkölcsi tekintélye.

Pedig hát mindannyian emberek vagyunk, és egyikünk sem bűntelen. Az igazi erkölcsi tekintély nem abból fakad, ha úgy csinálunk mintha mi bűntelenek lennénk, hanem abból, ha képesek vagyunk őszintén elszámolni a magunk bűneivel.

Nem kell magunkra vállalni más emberek bűnét, sem az olyan rendszerét amelynek az árjával magunk is sodródtunk, csak személyesen a saját magunkét.

Ha valaki azt mondja nincs ilyen az szerintem gyanús. Ha semmit sem mond az is gyanús. De ha a maga részéről elmondja az igazságos a saját hibáiról, az nem megbélyegzi őt, hanem méltóvá teszi a bocsánatra.

Szerintem. De tudom vannak másféle megközelítések is.

@Urfang:
Ez így teljesen rendben van szerintem.
Kívánom, hogy mindig e szerint tudj élni.

Talán egyikünk sem méltó a megbocsátásra, de a megbocsátás méltóságot ad. (Mindkét fél számára).

@jabbok: Jó, hogy megoszottad velünk p, Vid, p. Godó és p. Pálos történetét! Részemről köszi!

Az @Urfang: által linkelt cikk kapcsán néhány gondolat. Inkább csak asszociációk, semmint reflexiók.

Ahol polgárháború vagy diktatúra volt-van (neadjisten lesz), ott értelemszerűen a helyi egyház is valamilyen módon érintett a dologban. Ezek a polgárháborúk és diktatúrák bár mindig másként konkretizálódnak, az egyházi érintettség azért meglehetősen hasonló vonásokat mutat.

- Az érintett egyházaknak nem sikerül maradéktalanul hitelesnek maradnia, a szélesebb társadalom ítélete szerint.

- Mely ítélkező szélesebb társadalom ugyancsak nem volt képes erkölcsileg hiteles maradni, sőt mi több... de ez már más kérdés.

- Az egyház érintettsége nem "rossz", hanem ellentmondásos: ugyanúgy jelen van a "jó oldalon" is, mint ahogy a másik szárnya úgymond ""kollaborál"" (a dupla idézőjel nem véletlen), továbbá vannak sikeresen "semlegesnek" maradók is.

- Az egyház "kollaboráns" szárnya sem haszonélvezője a helyzetnek! (Argentínában sem volt az, bármennyire is szeretnék egyesek ezt így tálalni.)

- A "kollaboráció" nem is a haszonszerzés céljából adódik, hanem valami rosszulfelfogott jószándékból.

- A kollaboráció bizonyos estekben pedig igenis jó megoldás tud lenni. (Lásd @jabbok gestapós története páter Vidről)

- Minden helyes és helytelen kollaboráció ellenére az egyház összességében mindig vesztese és üldözöttje a polgárháborúknak és diktatúráknak.

Ha nem akarunk mi magunk is a hiteltelenség csapdájába esni, amikor ítéletet mondunk az egyház felett, akkor a fentieket figyelembe véve, kellő árnyaltsággal kell szemlélnünk a történelem eseményeit.

Még egy gondolat az egyházak szerepe kapcsán. Az egyházak polgárháborús és diktatúra-béli szerepének firtatása sokszor hangsúlyosabban jelenik meg, mind maguknak az érintett felek szerepének firtatása. Arról nem is beszélve, hogy a nem érintett, de elvileg mégis kompetens szervek (pl. ENSZ) szerepének firtatása meg egyenesen eltörpül az egyházi szerepvállalás firtatása mellett.

Ezt én csak egy dologgal tudom magyarázni: az emberek akár hívők, akár nem, akár tudatosan, akár csak tudat alatt, de kiélezett szituációban és vészhelyzetben az egyháztól várnak magyarázatot és az egyháztól várnak a problémáikra megoldást.
:)))

@m-athos:

Azt hogy a kollaboráció kényszerűségből lehetett a legkisebb rossz, én sem vitattam, én arra a kérdésre utaltam, hogy a bűnös rendszerek bukása után hogyan nézett szembe ezzel a kollaborációval?

@Urfang:
Az argentín ügyet nem tudom, hogy ott hogyan történt, nem tudok ebben állást foglalni.

Ami konkrétan a pápa személyét illeti - pacsy után szabadon - azt gondolom, hogy ha az argentinok évtizedekig nem tudtak Bergoglio ellen semmit felhozni, akkor a helyi ügyekben járatlan sajtóorgánumok és más szervezetek most sem fognak találni semmit. Én tehát maradok az 'ártatlanság vélelme' álláspontján.

Amiben kicsit tájékozottabb vagyok azok pl, a délszláv ügyek. Ott a horvát katolikus és a szerb orthodox egyház szerepét még mindig a hetven évvel ezelőtti 2VH kapcsán firtatják, és bőven vannak még elvarratlan szálak. A titói diktatúra és a legutóbbi délszláv háború egész egyszerűen még terítékre sem került ebből a szempontból. Ilyen is van.

Ami a magyar ügyeket illeti, az egyház saját illetve külső, független történészek bevonásával kezdeményezte a diktatúra-béli szerepének feltárását és nyilvánosságra hozatalát. Rengeteg történészi kutatómunka után ennek lett az egyik végeredménye a Hitvallók és ügynökök című film.
jezsuita.blog.hu/2009/04/29/hitvallok_amp_ugynokok
A film körebturnézta az országot, beszélgetni lehetett az alkotókkal, érdekességképpen egy-két dokumentumba is be lehetett pillantani. A filmet teljes terjedelmében többször is leadta a köztévé. A katolikus egyház "ügynükmúltja" teljes egészében nyilvánosságra került - saját kezdeményezésére.

Ennek ellenére még mindig hallani olyan hangokat, hogy az egyház számoljon el a múltjával. Ettől kezdve komolytalannak érzem a felvetést.

Vikidál a nyilvánosság előtt beismerte, hogy jelentett Feróról, ezt négyszemközt is letárgyalták, és Feró a nyilvánosság előtt is kijelentette, hogy nem neheztel Vikidálra. Ez két napig volt hír a sajtóban, azóta ők is és a média is továbbléptek. Nagyjából ez lenne a dolgok korrekt menete.

De ha az egyházról van szó, akkor ha van rajta sapka azért, ha nincs rajta sapka azért, de mindig van valaki, aki újramelegíti a témát.

Neki lehet ugratni a feladatnak még tucatnyi történészt, de ők is csak azt fogják találni, ami már nyilvánosságra került.

@m-athos: @Urfang:

Nagyon zavaró, hogy az Egyházat valami vizek fölött lebegő izének tartják, ami ide-oda küldözgeti az ügynökeit, akik aztán mindenféle disznó dolgot csinálnak.
Ebből a szempontból 'az Egyház' nem létezik. A helyi társadalom tagjai jelentkeznek a szemináriumokba, belőlük lesznek a papok és a püspökök.
Ha egy kor társadalma elfogadja a rabszolgatartást, akkor jó eséllyel az egyházának a tagjai is így tesznek.
Ha a társadalom korrupt, és a tagjai természetesnek veszik, hogy baksis ellenében mindent ki lehet járni és meg lehet úszni, akkor jó eséllyel az egyház tagjai is használni fogják ezeket a kiskapukat.

@khamul: Ebben teljesen igazad van, a helyi egyházak a helyi társadalmakat képezik le. De azért eszembe jut a Diognétoszhoz írt levél:

"Saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; mindenben részt vesznek polgárokként, de mindent elviselnek, mint idegenek; bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra."

Ezt akkor, a 2. században mint tényt írták le a keresztényekről. Most már sajnos csak egy távoli, már-már irreális cél, hogy megfeleljünk ennek az eszménynek.

@m-athos:

"de minden haza idegen számukra."

Ez biztos, hogy keresztyén életcél és ehhez ragaszkodnunk kellene, mint valami eszményhez?

@m-athos:
az igaz keresztények a föld sója és a mindenkori társadalmakban mintegy "ellen-társadalmat" alkotnak, ami nem ellenzéket jelent, hanem az Evangélium szellemében élnek...

A Diognétoszhoz írt levél
Első és legfontosabb javaslatom, hogy nagyon mély belső tisztelettel forduljunk a világvallások követői felé. Hál’ Istennek, mára leáldozott már a tudatlanság és gyanakvás csillaga, mely a keresztes háborúk korszakát fémjelezte! Bízvást feltételezhetjük, hogy a vallását mélyen megélő nem keresztény is kapcsolatban van Istennel, akit mi az Atya, a Fiú és a Szentlélek szentháromságos egységének ismerünk. Második tanácsom, hogy vegyük komolyan a Jézus által javasolt kritériumot: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket!” (Mt 7,16a) Meg kell vallanom, ezen a téren nem vagyok elfogulatlan… Meggyőződésem, hogy a keresztények istenképe ősidők óta kiolvasható Jézus Krisztus követőinek életgyakorlatából. Egy II. századi (egyesek szerint talán későbbi) irat érdekes adalékokkal szolgál ehhez. A levél címzettje egy Diognétosz nevű előkelő pogány, akiről csak annyit tudunk, hogy nagyon érdekli őt a kereszténység. A XII töredékes fejezetben ránk maradt levél VI. fejezetében a szerző a test és lélek analógiájának segítségével igyekszik elmagyarázni, hogy milyen helyet foglalnak el a keresztények a világban: „Egészen röviden: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban.” (VI 1) Hogyan értsük ezt? Amint a lélek a test minden részében ott van – taglalja a szerző –, ugyanúgy a keresztények is a föld minden városában jelen vannak. (VI 2) Amint a lélek a testben lakik, de ő maga nem testi, ugyanúgy a keresztények is e világban laknak, de nem ebből a világból valók. (VI 3) Ahogy a lélek a látható testen belül van, de ő maga láthatatlan, a keresztények is láthatóak a világban, bár vallásuk láthatatlan. (VI 4) Bár a lélek sem ártott a testnek, a test mégis gyűlöli a lelket és harcol ellene, mert az nem engedi őt a gyönyörökhöz; hasonlóképpen, bár a keresztények nem ártottak a világnak, a világ mégis gyűlöli őket, mert nem engedik őt a féktelen élvezeteknek hódolni. (VI 5) A lélek szereti a testet és annak részeit, még ha az gyűlöli is a lelket, s ugyanígy a keresztények is szeretik azokat, akik gyűlölik őket. (VI 6) Ahogy a test magába zárja a lelket, mégis a lélek tartja fenn a testet, a keresztények számára is börtön a világ, mégis ők tarják össze a világot. (VI 7) S bár ha szűkölködik is élelemben, a lélek mégis egyre finomodik, ugyanúgy a keresztények is, bár szűkölködnek, mégis egyre sokasodnak. (VI 9) Idézzük a szöveget: „A keresztényeket nem különbözteti meg a többi embertől sem táj, sem nyelv, sem a külső életmód. Nem laknak ugyanis saját városaikban, nem beszélnek külön, szokatlan nyelvet, nem is élnek másoktól jellegzetesen különböző módon […] Házasságot kötnek, mint mások; gyermekeket nemzenek, de magzatelhajtást nem végeznek. Közös az asztaluk, de nem az ágyuk. […] A fennálló törvényeknek engedelmeskednek, de életmódjuk felülmúlja a törvényeket.” (V 1-2; 6-7; 10) Milyen istenkép rajzolódik ki e sorokból? Boldogító és szeretetteljes. Hiszen e levél szerzője szerint a keresztények úgy élnek, mint akik megtalálták a szántóföldben elásott kincset (Mt 13,44). Szembeszökő tulajdonságuk – az ókor óta, máig is! – az örömük és szeretetük. Ezek tehát a Jézus Krisztus által meghirdetett Isten országa legfőbb ismertetőjegyei. Küldetésünk arra szól, hogy minden jóakaratú embert meghívjunk ide. Hétköznapi tapasztalat, hogy a világvallások követői nagyrészt osztják Krisztus híveinek erkölcsi gyakorlatát, s megalapozott remény szól amellett is, hogy egykoron letelepedhetünk velük együtt a közös mennyei asztal köré.

Patsch Ferenc SJ: Gondolatok a világvallások istenképéről
old.asziv.hu/index.php?newart=5&newmag=11&show=arch

@egyérintő: "Ez biztos, hogy keresztyén életcél és ehhez ragaszkodnunk kellene, mint valami eszményhez?"

Igen, ez tuti biztos. Tudom, sokaknak ez rossz hír, de ez akkor is így van ;)

Ha az Isten Országát tekinted az igazi hazádnak, akkor a földi hazád nem lehet az igazi, hanem csak "idegen haza".

De ha a földi hazádat tekinted az igazi hazádnak, nem az Isten Országát, akkor lehet, hogy nem kapod meg oda a beutazó vízumot :)

Ugyanez más aspektusból: "Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban." (Gal 3, 27-28)

@m-athos:

Persze, igazad van.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az Egyházon nem dogmatikai vagy teológiai dolgokat kér számon a 'világ', hanem csupa olyan dolgot, amelyek világi mércével is bűnnek számítanak - és amelyekben az Egyház nem áll rosszabbul a világnál.

@khamul: Igen, ezt én is így látom.

Azt gondolom, hogy fontosabb arra összpontosítani a figyelmünket, hogy az egyház elsősorban spirituális "valami", és csak másodsorban társadalmi képződmény.

Ha sikerül maradéktalanul Krisztusra összpontosítani a figyelmünket, akkor nem fogunk téveszteni abban sem, hogy társadalmi képződményként hogyan reagáljunk a társadalmi kihívásokra és megszólításokra.

(Milyen könnyű így leírni a mástól kölcsönzött bölcsességeket! No de e szerint élni... :))

@Izrael misztériuma: Köszi a pacsy-írást!

@m-athos:

Arra nem gondolsz, hogy Isten Országa köztünk van, bennünk van. Netán abban a közösségben is ott van valamilyen módon amibe beleszülettél?

@egyérintő:
És az összes többi közösségben is benne van. :)

Ha Istent szereted, akkor az összes közösséget szereted. De ha csak az egyik közösséget szereted, akkor nem az Istent szereted, hanem egy bálványt, aminek azt a nevet adtad, hogy 'nép', 'nemzet' vagy 'haza' vagy ilyesmi.

@m-athos:

Kosztolányi kifakadt azokkal szemben akik elsősorban az emberiséget szeretik. Talán nem véletlenül. :

"Az emberiség holt fogalom. (...) minden szélhámos az emberiséget szereti. Aki önző, aki a testvérének se ad egy falat kenyeret, aki alattomos, annak az emberiség az ideálja. Embereket akasztanak és gyilkolnak, de szeretik az emberiséget. Bepiszkolják családi szentélyeiket, kirúgják feleségeiket, nem törődnek apjukkal, anyjukkal, gyermekeikkel, de szeretik az emberiséget. Nincs is ennél kényelmesebb valami. Végre semmire se kötelez. Soha senki se jön elém, aki úgy mutatkozik be, hogy én az emberiség vagyok. Az emberiség nem kér enni, ruhát se kér, hanem tisztes távolban marad, a háttérben, dicsfénnyel fennkölt homlokán. Csak Péter és Pál van. Emberek vannak. Nincs emberiség."

@egyérintő: Kosztolányi egy remek szépiró, a Szentírás pedig Isten Igéje.

Szent Pál világosan megírta a galatáknak, hogy a Krisztusra keresztelkedett egyházban már nincs se görög, se zsidó, mert mindannyian egyek vagyunk Krisztusban.

Az ember érzelmileg a saját családjához, népéhez, hazájához kötődik, nem a szomszéd családhoz, néphez hazához, ez tök természetes.

De Krisztus nem az érzelmi kötődés parancsát hagyta ránk, hanem a szeretetét! A görög eredetiben nem a 'filia' szerepel, hanem az 'agapé'.

A szeretet (az agapé) pedig ÉRZELMEKTŐL FÜGGETLEN és nem személyválogató, nem népválogató, nem hazaválogató. Érzelmektől függetlenül minden embert, minden népet, hazát EGYFORMÁN kell szeretni - Krisztus erre szólít fel minket.

@m-athos:

"Érzelmektől függetlenül minden embert, minden népet, hazát EGYFORMÁN kell szeretni - Krisztus erre szólít fel minket."

Mint Kosztolányi mondja könnyű a másik kontinensen élő embert szeretni, ez nem probléma. A saját közösségünkben élőt szeretni (családtag, munkatárs, máshogy gondolkodó magyar ember), akivel számos kapcsolat köt össze no és számos ellentét taszít el egymástól, sokkalta nehezebb.

@egyérintő:
Hát ez igaz. Gyakran nem könnyű.
Talán ennek ellensúlyozására van meg ilyenkor az érzelmi többlet? Ki tudja..:-)
Amúgy @m-athos:-al egyetértek.
(Mindez persze nem jelenti azt, hogy a "hazaszeretet" mint olyan ne lenne érték)

@egyérintő: @Pandit:
Mindkettőtöknek igazatok van. Ahogy a családszeretet is érték, úgy pl a hazaszeretet is az.

Meg az is igaz, hogy könnyű a másik kontinenseken élőket szeretni. De pontosan ezért fontos az, hogy nem csak róluk van szó, hanem MINDENKIRŐL:

Első körben nem a távoli kontinensen élőket kell szeretni, hanem a "mocskos x"-t, "büdös y"-t és a "szőröstalpú q"-t a szomszéd országból, a szomszéd utcából, a szomszéd lakásból. A tótokat, az oláhokat, a dzsipsziket, a gádzsókat, a bozgorokat, a magyarónokat és egyéb pirézeket.

Ha őket már kellően szeretjük, akkor elkezdhetjük szerethetni a másik kontinensen élőket is.

Ha már a másik kontinensen élőket is tudjuk szeretni, akkor szerethetjük a legközelebbieket is, azokat, akikhez amúgy is vonzódunk érzelmileg (család, nemzet, haza).

És ha ez is megvan, akkor a sor legvégén talán szerethetjük majd egy picit magunkat is. :)))

jajj de jó cikk, olvassátok el, VÉGRE ILYEN PÁPÁNK VAN!!!!!
www.pozitivnap.hu/kulfold/uj-papa-uj-stilus

szép napot mindenkinek!

@m-athos:

"Ha már a másik kontinensen élőket is tudjuk szeretni, akkor szerethetjük a legközelebbieket is, azokat, akikhez amúgy is vonzódunk érzelmileg (család, nemzet, haza)."

Mint magyar már miért ne szeretném a másik kontinensen élőt. Például az eszkimókat? Egész komoly eszkimó fan lehet innen az ember. És ebben az a szép, mert azt érdek nélkül teszi az ember, így nagyon sok nép szereti az eszkimókat érdek nélkül. Hiszen az eszkimókhoz senki sem akarta elvinni a civilizációt. Semmi haszna nem lett volna ugyanis belőle az állandó szeretetben zsongó gyarmatosítóknak.

Így aztán elsősorban azokat szerették ezek a keresztyén népek, akikhez érdemes volt elvinni a civilizáció áldásait. Mint a keresztyénséget. Cserébe csak a bennszülöttek kincseit és azok életét kérték. Ami lássuk be csak durva dolog, még ha netán kiépítettek a gyarmatokon az utakat, meg vasutakat a haszon realizálása érdekében.

Talán ha megtanulták volna a saját közösségükben a keresztyéni szeretet mibenlétét, a családban, a településeken, a hazájukban ezek a keresztyének, lehet nem is akarták volna mások értékét, munkáját, életét. Ott messze a gyarmatokon.

Szóval Isten, Haza, Család!

@zzsuzsici: Legfőbb ideje volt már!

@egyérintő:
Látom ezt a bozgor-oláh témát valahogy nagyon kerülöd. Pedig erről van ám itt szó! ;-)

@egyérintő:
Az Isten, Haza, Család! pedig egy politikai jelszó, konkrétan a kisgazda párté.

A Szentírásban ilyen sehol nem szerepel. Hová lett a sola scriptura? :)))

@m-athos: Nincs a Bibliában? No és a hagyományok?!

@m-athos: Bozgor-oláh témában, Erdélyben én sem tapasztalok nagy szeretetet. Valahogy az oláh testvéreink nem nagyon óhajtanak magyar identitású honfitársakat a nemzetállamukban. Erre gondolsz, vagy találgassak tovább?

@egyérintő:
A mindenféle hagyományok és a Szent Hagyomány nem ugyanaz. A Szent Hagyomány az az Isteni Kinyilatkoztatás, és a Szentírás is például része ennek a Szent Hagyománynak.

A mindenféle hagyományok pedig nem részei az Isteni Kinyilatkoztatásnak, azok emberi kreálmányok, és mint ilyenek elég vegyesek: jók és rosszak.

"Valahogy az oláh testvéreink nem nagyon óhajtanak magyar identitású honfitársakat a nemzetállamukban."

És úgy gondolod, hogy ez akkor bárkit felment bármi alól is?

@m-athos: Mindig visszakérdezel?/Én kérdeztem előbb.

@egyérintő: És miért ne kérdezhetnék vissza?
:))))))

Egyébként nem egészen erre gondoltam. Persze a sima tótozás-oláhozás-hunkyzás-bozgorozás is zavar.

De itt most kifejezetten csak a tótozás-oláhozás-hunkyzás-bozgorozás azon eseteire gondolok, amikor ezt a Szentírásra való hivatkozással teszik, és azt hiszik, hogy ez összeegyeztethető a kereszténységgel. Hát nem, egyáltalán nem egyeztethető össze. Lásd Gal 3,27-28.

És most te jössz, válaszolsz, vagy visszakérdezel? :)))

@m-athos:

A tótozás Mikszáth irodalmi kifejezése volt. Ha a szlovákra használják, úgy vélem azzal nem lehet gond. Persze ki tudja, az idő múlásával változhatnak a dolgok.

Az oláhozással például lehet gond, a hazai románok nem szívesen hallják ezt a kifejezést. Megjegyzem 80 évvel ezelőtt még természetesen oláhoztak, talán mára már hasonló, mint a cigány vs roma. Hogy bonyolítsam a dolgot, létezik oláh cigány is.

A bozgorozást a románok használják az erdélyi magyar honfitársainkra, ez rendkívül durva és embertelen. Semmiben sem hasonlít az oláh kifejezésre. Tapasztalatból, rokontól tudom, hogy ez mennyire sértő tud lenni, hiszen hazátlant jelent magyarul. Olyan módon használják, mint amikor a kést megforgatják az áldozatban. Sajnos gyakran ok nélkül is így viselkednek a magyarokkal.

Hunkyzásról még nem hallottam. Így aztán tényleg visszakérdezek. Ki a hunky?

El sem tudom képzelni, hogy például hogyan lehet a Szentírás szerint, arra hivatkozva bozgorozni, így ez is érdekelne.

P. Jálics Ferenc kiegészítő nyilatkozata

Ez év március 15-én kelt nyilatkozatom nyomán igen sokan megkerestek, ezért szeretném kiegészíteni a következőkkel. Szinte kötelezve érzem magam erre, mert néhány kommentár éppen az ellenkezőjét állítja annak, amit mondani szándékoztam.

A tények a következők: Orlando Yorio-t és engem nem P. Bergoglio jelentett fel.

Amint azt már a korábbi nyilatkozatomban világossá tettem, egy katekéta nő miatt tartoztattak le, aki kezdetben velünk dolgozott, majd belépett a gerillába (a német nyelvű nyilatkozatban fordítási hiba utal férfira). Háromnegyed évig nem láttuk őt. A letartoztatását követően két-három napra minket is elfogtak. A tiszt, aki engem kihallgatott, kérte a dokumentumomat. Amikor látta, hogy Budapesten születtem, azt gyanította, hogy orosz kém vagyok.

Az argentin jezsuita provinciában és más egyházi körökben már az elfogatásunk előtti években elterjedtek olyan helytelen információk, hogy mi azért költöztünk a szegénytelepre, mert a gerillához tartozunk. Ez nem volt igaz. Feltételezésem szerint azonban e hamis hírek miatt nem engedtek minket azonnal szabadon.

Korábban hajlamos voltam úgy látni, hogy feljelentés áldozatai lettünk. Az 1990-es évek végén számos beszélgetés nyomán tisztázódott bennem, hogy ez a feltevés alaptalan volt.

Téves tehát azt állítani, hogy elfogatásunk P. Bergoglio kezdeményezésére történt.

P. Jálics Ferenc SJ
2013. március 20.

A vatikáni munkások miséjére is beült a pápa

eletmod.transindex.ro/?hir=18408

@egyérintő: Üdv ismét! Pár napig nem voltam gépnél.

A "hunky" elnevezés a "hungarian" szóból származik. Azokra a zömmel magyar, de nem csak magyar, hanem középeurópai bevándorlókra alkalmazták, akiknek nem sikerült gyökeret verniük új hazájukban, eredeti gyökereiket pedig elvesztették.

A társadalom peremére szorultak, lezüllöttek, felütötte fejét az alkoholizmus, az agresszió, a munkakerülés, a bűnözés és ezen belül a szervezett bűnözés.

A "hunkyk" jelenléte az USA számos településén nagyon komoly szociális problémát jelentett és számos politikai konfliktust gerjesztett.

Egy "hunkyról" úgy beszélt az akkor átlagamerikai polgár, ahogyan a kurucinfó beszél egy "cigánybűnözőről". :)

A "hunky-kérdést" végülis több évtizedig tartó, több generáción átívelő, pozitív diszrkiminációra alapuló integrációs programokkal sikerült "megoldani". A mindenki által (még a szintén kirekesztett négerek és indiánok által is) megvetett "hunkyk" integráns részei lettek az amerikai középosztálynak.

Nemzeti-etnikai identitásukat ezzel együtt viszont végleg elvesztették, igazából nem integrálták, hanem asszimilálták őket.

A történet sok szempontból tanulságos, többféle társadalmi jelenségnek iskolapéldája egyszerre. Ennek ellenére Magyarországon a történelemtudomány és a szociológia is kicsit tabuként kezeli. (Az USÁ-ban nem.)

@m-athos:

Üdv! Nem hallottam erről. Ezek szerint az amerikai álom nem működött minden esetben.

Gondolom azért nem csak tőlünk jutottak rossz helyzetbe egyes bevándorlók, de voltak polkyk, rokyk, meg szerbskyk stb. is. Vagy helyettük is azt mondták, hogy hunky? Valahogy nem egyezne az általam ismert történetekkel.

@egyérintő: Hát az amerikai álom régen sem volt mindenkinek álom, de ma sem mindenkinek az.

Valóban, nem csak közülünk kerültek ki a póruljártak. Ez például folklórtéma is lett, a Balkánon több népnek is születtek népballadái az Amerikába kivándorolt és ott pórul járt (megbetegedett, meghalt) rokonról.

A 'hunky' alatt eleinte az O-M Monarchiából kivándorlókat értették, ez már eleve több nációt jelent a magyar mellett. De később ez a kifejezés kiterjedt a többi Közép-Európából származó külvárosi csóróra. Nyilván egy "rendes amerikai polgár" nem tudta megkülönböztetni a lengyelt a magyartól, hiszen ha csak lehetett kerülte a gyanús külvárosok lakóit. A hasonlóan csóró olaszokat meg íreket pedig könnyű volt tőlük megkülönböztetni, mert ők látványosan külön klánokat alkottak.

@m-athos:

Ahogy nézem a hunky elnevezés forrása onnan jött, hogy magasan fejlett körzetekben bevállalták és ők végeztek a kemény munkát. Bánya, fémipar, egyebek. Sokan azzal a céllal dolgoztak, hogy visszajönnek a Kárpátokba és itthon boldogulnak. Szóval az 1800-as évek végi területünkről kiment melósoknak volt ilyen rossz híre a jobb állásokkal bírók között.

Hasonló példákat ma is lehet látni néhány európai országban, ahová Kelet-Európából özönlenek a mai munkások dolgozni kiszolgáltatva a nyugatiak kényének-kedvének.

en.wikipedia.org/wiki/Hunky_Culture

@egyérintő: Köszi a kiegészítést! Akikről én valamikor tanultam az már inkább az a réteg, akik ebből a kemény fizikai melós rétegből is kikerültek, eltérő okok miatt: alkalmi melósok, tartós munkanélküliek, csavargók, bűnözők stb. Nyilván volt a két csoport között némi mobilitás is: ez utóbbiak közül biztos volt, akinek sikerült fölkapaszkodni, és volt olyan is, aki melós volt, de munkáját elvesztve lecsúszott közéjük.

De az biztos, hogy nemhogy vagyont nem szereztek, de még a hazaútra valót sem tudták félretenni a jövedelmükből azok, akik eredetileg haza akartak jönni.

@m-athos:

Azért szinte minden kis faluban volt egy-egy amerikás magyar a nagyszülők történeteiben....

@egyérintő: Igen, nálunk is volt a felmenők között az egyik dédnagybácsi. Egy fényképet még küldött magáról, az még ma is megvan, de a vele érkezett levél már nincs. Ez volt az első és utolsó életjel tőle, utána már senkinek sem sikerült felvenni vele a kapcsolatot.

@m-athos: "A szeretet (az agapé) pedig ÉRZELMEKTŐL FÜGGETLEN és nem személyválogató, nem népválogató, nem hazaválogató. Érzelmektől függetlenül minden embert, minden népet, hazát EGYFORMÁN kell szeretni - Krisztus erre szólít fel minket."

Azt hiszem, értem, amit ezzel mondani akarsz - és van is benne igazság. De azért így mégsem igaz.

Egyrészt Jézus sem szeretett mindenkit egyformán... Hogy más példát ne mondjak, hát ott volt például "a tanítvány, akit Jézus szeretett".

Másrészt ez az érzelemmentes szeretet, amiről beszélsz, valóban fontos - mint a szeretetnek az a része, ami RAJTUNK MÚLIK. Ez az, amit meg kell próbálnunk, amit mi magunk tanulgathatunk.

Csakhogy ezt hiába visszük tökélyre, akár odáig menően is, hogy "odavethetem testemet is, hogy elégjek" - ez "mit sem használ nekem". Sőt, a nagyobb baj, hogy a legtöbbször annak sem használ, akit ÍGY "szeretünk".

Ez a szeretet, amiről beszélsz, az a szeretet, amit mi teszünk, és amit próbálnunk kell. Ez a vitorla, amivel meg kell tanulnunk bánni.

De az igazi mégsem ez a rajtunk múló, általunk kifejlesztett szeretet - hanem az, ami "bennünk van". A szél, ami aztán belekap az általunk jól-rosszul kezelt vitorlába.

Jean Vanier mondta valahol, hogy csak azt szeretem igazán, aki hiányozna, ha meghalna. Hát azt hiszem, ez nagyon tömör, frappáns és pontos definíció.

Engem rettentően tud bosszantani a keresztény "jóakarat". Talán azért, mert fogyatékosok, haldoklók között nagyon sokszor láttam, hogy milyen torzulásai vannak ennek az "akarati" szeretetnek, és milyen károkat lehet vele okozni, merő jószándékból. Ez a szeretet ugyanis nem arról az emberről szól, nem azt mutatja jónak, szerethetőnek, aki KAPJA, hanem aki "adja".

Pl. a fogyatékosok között sokan nagyon érzékenyek erre a különbségre.

Én szívesebben mondom azt, hogy amíg nem szeretek valakit érzelmileg is, addig SZERETNI AKAROM. Akkor is, ha elsőre - még ma is - van, akitől akár meg is borzadok, mert mondjuk büdös a szája, rám csurog a nyála, vagy torz, és kifejezetten elutasító a viselkedése, stb. Ez azonban még csak a szeretet AKARÁSA - még nem a szeretet. Talán valami olyasmi, hogy ilyenkor addig ürgetem-forgatom az illetőt, amíg észre nem veszek benne valamit, amit aztán már akkor is szeretek, ha éppen az illető felbosszant, elkeserít, vagy éppen elfáraszt - tulajdonképpen még akkor is szeretem, ha már nem is "akarom".

Na ez az a szeretet, ami már nem rólam szól, hanem arról, akinek szól. Mert ebben érzik meg azt, hogy nem én vagyok olyan nagyszerű ember, aki MÉG ŐKET IS szeretni tudja - hanem igenis ŐK vannak annyira szeretetre méltóak, hogy (még én is...) képes vagyok őket szeretni.

És mindketten hálásak vagyunk Neki, hogy erre a felismerésre elsegített.

@jabbok: @m-athos:

'Talán valami olyasmi, hogy ilyenkor addig ürgetem-forgatom az illetőt, amíg észre nem veszek benne valamit, amit aztán már akkor is szeretek, ha éppen az illető felbosszant, elkeserít, vagy éppen elfáraszt - tulajdonképpen még akkor is szeretem, ha már nem is "akarom"'.

Talán néha jobb, ha a szeretetet nem érzelemnek hanem magatartásnak tekintjük. Nem szeretem X-et, de azt teszem vele, amit akkor tennék, ha igazán szeretném .
Lassan változik a fogalmak jelentése. Mintha a mai köznyelvben a keresztényi szeretet fogalmához közelebb állna a tisztelet a szeretetnél.

@khamul: "Talán néha jobb, ha a szeretetet nem érzelemnek hanem magatartásnak tekintjük. Nem szeretem X-et, de azt teszem vele, amit akkor tennék, ha igazán szeretném . "

Hát én pont az ellenkezőjét próbáltam kifejteni. Én bizony csak azt tekintem igazán szeretetnek, amikor (már?) érzelem IS (!!!) van benne.

De lehet, hogy Esterházy Péternek van igaza, és a "szeretet" szót legjobb lenne úgy min. 10-20 évre betiltani, annyi keresztény maszlag rakódott már rá.

@jabbok:
Hajlok arra, hogy egyetértsek.
Az jutott eszembe, hogy már az is meg nem érdemelt hatalmas ajándék lenne, ha a Isten engem "szeretni akarna", mégis úgy hiszem (érzem?), hogy igazi érzelemmel (is) szeret.
Persze az is érdekes gondolat, hogy esetleg most "ürget-forgat", hogy "fogást találjon" rajtam.
:-))

@jabbok:

'Én bizony csak azt tekintem igazán szeretetnek, amikor (már?) érzelem IS (!!!) van benne.'

Ha a másikat magam elé helyezem, akkor szeretem őt, a dolog kémiai vonatkozásaitól függetlenül.

@jabbok: @khamul: @Pandit:

Hadd csatlakozzam a saját élményeimmel.

Ezelőtt sok-sok évvel tanultam egy inkább buddhistától(?), - biztos, hogy nem kereszténytől – hogy a lelki békémnek fontos eleme a „feltétel nélküli szeretet”.

Azóta is sokat emésztgetem ezt a fogalmat. És odáig jutottam, hogy a napi kérő imáimban ott van: Kérlek, add meg nekem, minél többször átérezzem a feltétel nélküli szeretetet.

Valamiért úgy gondolom, ez egybeesik Isten szándékával is.

Hiszen nem azért teremtette azt a másik embert, hogy hozzám kedves legyen, engem szórakoztasson, tanítson, a gyerekem, férjem legyen, hanem mert Ő akarta szeretni.

És valahányszor látok egy ellenszenves embert: az ÉN kémiám nem működik, ha gőgös, ENGEM néz le, ha kellemetlenkedő, az ÉN izlésemet sérti, ha gonosz, az ÉN ítélkezésem szerint az, stb.

Persze, ez a feltétel nélküli szeretet nagyon nehéz fajsúlyú és ritka adomány.

De lehet gyakorolni a szomszédon, az erőszakoskodón, a politikuson, a másként gondolkozón, sőt blogtársainkon is…

És tényleg tud hatni. Főleg nagyon nehéz helyzetekben. Ilyenkor még az érzelmi része is elkezd működni. És az nagyon egészséges. Testünknek-lelkünknek egyaránt.

@YganA: Érdekes, erre rímel Mékli Attila vasárnapi (rövid) prédikációja. Valami affélét mondott elég keményen, hogy ne áltassuk magunkat avval, hogy feltétel nélkül szeretünk, ez nem igaz. Állandóan feltételekhez kötjük, szeretlek, ha …, meg ha … . Akár szülő, akár barát, akár házaspár. Az utóbbira konkrétan azt mondta, ’ha nem csalsz meg’.

Kedves @Kajla: Úgy hiányoznak a "verseid"! (Gondoltam rád a költészet napján is.) :-)

Bámulatos közöttetek (többetek között is) az összhang... legutóbb bennem a jégtánc világbajnokok váltottak ki hasonló érzést ,muszáj is idetegyem:

www.youtube.com/watch?v=dSMLSa1XXMo

a fentieket elolvasva, hiheti azt is az ember, hogy egy lelkigyakorlaton van

@YganA:
Jelen cikkemben Zoszima sztarecnek, Dosztojevszkij csodálatos regényalakjának néhány gondolatát és tanácsát szeretném ismertetni és széljegyzetelni. Mit mondott a sztarec egy szerencsétlen férjgyilkos asszonynak?

„– Ne félj semmitől és ne búsulj. Csak a bűnbánat ne apadjon ki belőled – akkor az Isten mindent megbocsát. Nincs, és nem is lehet olyan bűn az egész világon, amelyet meg nem bocsátana az Úr, ha szívből megbánják. És emberfia nem is követhet el olyan bűnt, amely kimerítené az Isten végtelen szeretetét. Vagy lehetséges olyan bűn, amely túlhaladná az isteni szeretetet? Csak a bűnbánattal törődj szakadatlanul, a félelmet pedig űzd el. Hidd el, hogy az Isten úgy szeret, ahogy el se tudod képzelni, hogy bűnöddel együtt, és bűnödben is szeret. Régen megmondatott, hogy az égben jobban örülnek egy megtérő bűnösnek, mint tíz igaznak. Menj hát, és ne félj. Ne keseredj el az emberek miatt, és ne haragudj a sérelmekért. Az elhunytnak bocsásd meg szívedben mindazt, amivel megbántott, békélj meg vele őszintén. Ha megbánod a bűnödet, akkor szeretni is tudsz. Ha pedig szeretsz, akkor már az Istené vagy… Szeretettel mindent meg lehet váltani, mindent meg lehet menteni. Ha egyszer én, egy ugyanolyan bűnös ember, mint te vagy, meghatódtam sorsodon és megsajnáltalak, mennyivel inkább megszán az Isten. A szeretet olyan drága kincs, hogy azon az egész világot megveheted, és nemcsak a saját bűneidet váltod meg vele, hanem a másokét is. Eredj hát, és ne félj.”

Gyönyörű beszéd, a keresztény irodalom egyik legszebb, legevangéliumibb passzusa. Különben evangéliumi ihletettségének egyik legfőbb ismérve, hogy ereje szinte észrevétlenül szelíd erő.

....

És ezután, mi következik ezután?

„Hidd el – vallja a sztarec –, hogy Isten… bűnöddel együtt és bűnödben is szeret.” S itt álljunk meg egy pillanatra, és kérdezzük meg önmagunkat: vajon hogy szeretünk mi, emberek, amikor azt mondjuk, hogy szeretünk? Vajon úgy szeretünk, hogy ebbe ellenségeink szeretete is belefér? Igen vagy nem? Ha erőnk van az őszinte válaszra, nyilvánvaló, miért idézi a sztarec előbbi szavai után a sztarec közvetlenül Jézus egyik legszebb kijelentését: „Régen megmondatott, hogy az égben jobban örülnek egy megtérő bűnösnek, mint tíz igaznak.” És újra, és megint, most már harmadszor is a félelemről: „Menj hát, és ne félj.” Majd: „Ne keseredj el az emberek miatt, és ne haragudj a sérelmekért.” Zoszima áldott figyelme csakugyan mindenre kiterjed, mindenre felkészíti a bűnbánó szívét. Tudja, hogy a félelem elűzése és Isten irgalma után a bűnbánóra a világ szigora vár. De hát akkor hogyan és mivel védheti ki e sokszoros veszélyt a bűnéből még alig-alig kilábaló bűnbánó? Figyeljük fokozottan a sztarec szavait: Az elhunytnak bocsásd meg mindazt, amivel megbántott, békélj meg vele őszintén”. De kinek is kell az asszonynak megbocsátania? Annak, aki megbántotta, és ami sokkalta nehezebb, annak, akit megölt. Döbbenetes szavak, és mindannyiunknak szólnak. Mivel a legnehezebb annak megbocsátanunk, akit megbántottunk és meggyötörtünk. És most meg kell békülnünk vele, mert csak így juthatunk el a szeretetig. „Ha megbánod a bűnödet, akkor szeretni is tudsz” – mondja e ponton Zoszima. Majd így folytatja: „Ha pedig szeretsz, akkor már az Istené vagy… Szeretettel mindent meg lehet váltani, mindent meg lehet menteni.” De ki is ez a szent, hogy tanácsot mer adni egy gyilkos asszonynak? Istenre és az Evangéliumra hivatkozva. A kérdés – úgy vélem – jogos, hiszen ékes bizonyság erre Zoszima következő vallomásos félmondata: „Ha egyszer én, egy ugyanolyan bűnös ember, mint te vagy…” Hát igen, ez a mondat csak evangéliumi önismeretből, és alázatból fakadhat, és érezzük, hogy szóról szóra igaz. Semmi köze az olyanféle mondatokhoz, hogy „mindannyian bűnösök vagyunk”, amivel legtöbbször csak valamiféle hamis alázatot szeretnénk sietve bezsebelni. Nem, a sztarec és minden igaz bűnbánó szájából ez a mondat szóról szóra igaz, és úgy is értendő: „Ha egyszer én, egy ugyanolyan bűnös ember, mint te vagy, meghatódtam sorsodon, és megsajnáltalak, menynyivel inkább megszán az Isten”. E bekezdés oly szép, lépésről lépésre haladva oly teljes, hogy méltán lehetne gyónás előtti vagy szentgyónás utáni olvasmányunk. De még nem értünk a végére. Íme a befejezés: „A szeretet olyan drága kincs, hogy azon az egész világot megveheted, és nemcsak a saját bűneidet válthatod meg vele, hanem a másokét is”. Nagyszerű konklúzió. Igaz bűnbánata oly erőssé teszi a legnagyobb bűnöst is, és éppen őt, hogy ezentúl mások bűnét is megválthatja. S aki ezt teheti, az mindenképp szeretni fogja még ellenségeit is, fölszabadultan szeretni, hiszen megválthatja őket bűneiktől. És még egyszer, immáron negyedszer és utoljára: „Eredj hát, és ne félj!”
(Pilinszky)

@Kajla: Köszönöm. "Eredj hát, és NE FÉLJ!"

@Kajla:

Köszi :-))

Mennyivel másabb a Zoszima beszéde, mint az a kioktató "szeretet", amellyel a nyugati kereszténységben mindenhol (itt a blogon is) olyan gyakran találkozunk.

@zzsuzsici:

www.diewarnung.net/infos/schmaranza1.htm

www.uzenetek.eu/fontos/a-nagyfigyelmeztetesrol/?utm_source=copy&utm_medium=paste&utm_campaign=copypaste&utm_content=http%3A%2F%2Fwww.uzenetek.eu%2Ffontos%2Fa-nagyfigyelmeztetesrol%2F

A keresztény örömről szólva Ferenc pápa ezt mondta: „Nagy tömeg, ünneplés, dicsőítés, áldás, béke: az öröm légköre ez. Jézus reményt ébresztett a szívekben, főleg az egyszerű, szegény, mindenki által elfelejtett emberek körében, akik nem számítanak a világ szemében. Jézus megértette az emberi nyomorúságot, megmutatta Isten irgalmas arcát, lehajolt hozzánk, hogy meggyógyítsa testünket, lelkünket. Most pedig belép a Szent Városba! Nagyon szép jelenet: tele van fénnyel, örömmel, ünneppel”.
Mi is befogadtuk Jézust; mi is kifejeztük annak az örömét, hogy elkísérjük, hogy mellettünk érezzük, hogy jelen van bennünk és közöttünk, mint barát, mint testvér, és mint király, mint életünk világítótornya.
„Ne legyetek soha szomorúak! Egy keresztény soha nem lehet szomorú! Ne engedjetek soha a bátortalanság érzésének! A mi örömünk nem a birtoklásból fakad, hanem abból, hogy találkoztunk egy Személlyel: Jézussal, aki közöttünk van. Abból születik, hogy tudjuk: Jézussal soha nem vagyunk egyedül, a nehéz pillanatokban sem, amikor életünk útján olykor leküzdhetetlennek tűnő problémákkal és akadályokkal találkozunk. Az ilyen pillanatokban megjelenik az ellenség, az ördög, aki angyalnak álcázza magát és alattomosan szól hozzánk.
Ne hallgassatok rá! Kövessük Jézust! Mi elkísérjük, követjük Jézust, de mindenekelőtt tudjuk, hogy Ő kísér el minket: ebben áll a mi örömünk, reményünk, amit el kell vinnünk a világba” – mondta Ferenc pápa, majd így buzdította a híveket: „Arra kérlek titeket: ne hagyjátok, hogy ellopják reményeteket! Azt a reményt, amit Jézus ad nekünk”.

www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-ne-hagyjatok-hogy-ellopjak-toletek-remenyt

ezt hiányoltam eddig...

@Izrael misztériuma:

Én is! De hála Istennek, ennek is eljött az ideje :-))

@jabbok:
A szeretettel kapcsolatban csak egy rövid megjegyzés, már korábban is szóba került. A magyar nyelv 'szeretet' szava több olyan eltérő fogalmat takar, amire a görög nyelvben mindegyikre külön szó létezik:
erosz - az ösztönvezérelt, erősen érzelemcentrikus "szeretet" és "szerelem".
filia - a nem ösztönvezérelt, de valami kölcsönös szimpátián alapuló, ugyancsak érzelemgazdag "baráti szeretet"
agapé - az önzetlen, érzelmektől független "felebaráti szeretet".
Ebből a szempontból @khamul: -lal értek egyet, hogy a szeretet nem érzelem, hanem egyfajta magatartás.

@m-athos: Én pedig továbbra is Vanier-vel ;o)

@m-athos: A hármas görög értelmet azért én is "hallottam már valahol" ;o)
De azzal már nyelvileg is vitatkoznék, hogy az agapé jelentése "önzetlen, érzelmektől független "felebaráti szeretet"."

Olyan biblikus szótárt is találtam, amely szerint az agapé: "az agapaó főnévi alakja, amelynek jelentése: szeret, megszeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül".

"önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül" szereti a normális ember pl. a gyerekeit is - mégsem mondanám, hogy "érzelmektől függetlenül"...

@Dr. szpahi:
„Ha Jézussal akarunk maradni, arra van szükség, hogy kilépjünk önmagunkból, a megfáradt és szokássá vált hit megéléséből.”

(Ferenc pápa a twitteren)

@m-athos: De ennél fontosabb "alapige" számomra pl. a Jelenések Könyvéből az efezusi egyháznak írt figyelmeztetés.

"Ismerem cselekedeteidet, fáradozásodat és béketűrésedet, és hogy nem szenvedheted a gonoszokat; hogy próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugnak találtad őket. Béketűrő vagy, és szenvedtél az én nevemért, és nem fáradtál el. De kifogásom van ellened: az, hogy elhagytad első szeretetedet. Emlékezz tehát arra, honnan estél ki (még jobban tetszett az a fordítás, hogy "honnan süllyedtél idáig"), tarts bűnbánatot, és tedd azt, amit korábban tettél..."

Mennyire egybecseng ez a szeretethimnusszal... "Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem." Azt már csak én teszem hozzá, hogy sokszor az önfeláldozásom kedvezményezettjének sem használ semmit, sőt...

Az Isten sem csak kitartást, akarati hűséget, engedelmességet akar tőlünk - hanem SZENVEDÉLYESEN vágyik a SZENVEDÉLYES szeretetünkre... Arra a bizonyos elsőre... Az akaratunkon túl a VÁGYAINKRA is...

Számomra a kereszténységnek, és a szeretetnek (akár Isten, akár ember iránti szeretetnek) a Szküllája és Kharübdisze a szenvedély - és a hűség/akarat/kitartás. Külön-külön, a másik nélkül, mindkettő egyformán pusztító.

@jabbok: @m-athos:

Természetesen az lenne a legjobb, ha minden rossz érzelmet le tudnánk győzni magunkban, és a legjobb szívvel tudnánk gondolni azokra, akik ártottak nekünk.

Ez azonban igen nehéz, Jézus mintha nem is mindig követelt volna feltétlenül ilyet.

Krisztusi magatartás-e az, ha azt teszem az ellenségemmel, amit magamnak is kívánok? A válasz nyilvánvalóan igen.

"belép a Szent Városba! Nagyon szép jelenet: tele van fénnyel, örömmel, ünneppel"

............
Ján 12 - Jézus bevonulása Jeruzsálembe

...Most mélyen megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Hogy szabadíts meg attól az órától, Atyám?
De hiszen éppen azért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg nevedet." Erre szózat hallatszott az égből: "Megdicsőítettem és továbbra is megdicsőítem."
Az ott álló nép ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Némelyek azonban azt mondták: "Angyal beszélt vele."
Jézus felvilágosította őket: "Nem értem hallatszott ez a szózat, hanem tiértetek.
Ítélet van most e világon, most vetik ki e világ fejedelmét.
Én pedig, ha felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok."
E szavakkal akarta jelezni, milyen halállal hal meg.
A nép ellenevetette: "Mi úgy hallottuk a törvényből, hogy a Messiás örökké megmarad. Hogyan mondhatod tehát, hogy az Emberfiát fel kell magasztalni? Kicsoda ez az Emberfia?"
Jézus így válaszolt nekik: "Már csak rövid ideig van nálatok a világosság. Járjatok a világosságban, amig a tiétek, különben elborít titeket a sötétség. Aki a sötétségben jár nem tudja hová megy.
Amig veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek."

@khamul: "Ez azonban igen nehéz, Jézus mintha nem is mindig követelt volna feltétlenül ilyet."

Azt hiszem, itt a lényegi különbség a felfogásunkban.

Én azt hiszem, nem Jézus "követeléseiről" vagy a vállalt "érdemek" (hú, de utálom) nehézségéről szól a kereszténység.

Kétségtelenül nehezebb és "érdemszerzőbb" az életemet áldozni, "szétosztani mindenemet a nélkülözők között" kötelességtudatból, Jézusnak való engedelmességből, akaratból - annak ellenére is, hogy szeretet "nincs bennem", csak a jóakarat. (Enélkül az AKARATI szeretet nélkül ugyan ki "osztaná szét mindenét", vagy "vetné oda testét égő áldozatul"?)

Mégis úgy tűnik, sem Jézus, sem az Atya nem ezt az áldozatot, akaraterőt, hősiességet várja tőlünk.

Az egyház is tudja, hogy a szenttéavatáshoz előtte nem HŐSSÉ - hanem BOLDOGGÁ kell avatni a jelölteket...

Igazatok van abban, hogy a szeretetből AMI RAJTUNK MÚLIK, az ez az érzelemmentes, a másik javát kereső JÓAKARAT.

De az igazi szeretet nem is rajtunk múlik. Olyan az, mint a vitorlázás. A vitorlát mi feszítjük ki neki, és ahhoz valóban nagyon is kell az akarat meg az edzettség meg a hűség, szélcsendben is, szélviharban is - de a szél mégis ott fúj, ahol akar.

Szt. Pál sem véletlenül nem azt mondja, hogy "ha nem szeretek..." - hanem hogy "ha szeretet NINCS BENNEM".

@khamul: @jabbok:

Abban tulajdonképpen igaza van jabboknak, hogy érzelemmentes szeretet nincs, hiszen az érzelemmentesség is egy érzelmi állapot. :) Ez kicsit olyan mint a politika: nem lehet "nem politizálni" mert a "nempolitizálás" is egy politikai magatartás.

Talán helyesebb lett volna nem érzelemmentességről, hanem vágy- indultat- és szenvedélymentességről beszélni.

A magam részéről a Szeretet-himnuszt nem tudom a szenvedélyek szemszögéből értelmezni, sőt, számomra kifejezetten a szenvedélymentességről szól. Különösen az 1Kor 13,4-7 versek jelzik hangsúlyosan, hogy itt bizony nem egy szenvedély-hajtotta szeretetről van szó, hanem ez valami olyan érzelmi állapotként írható le, amit időnként "derűs egykedvűségnek" szokás nevezni.

Fülöp püspök többször írt és beszélt arról, hogy az Istennel való kapcsolatunkat - bizonyos spirituális szinten túl - már a pozitív érzelmek és pozitív gondolatok is gátolják. A teljes belső csend megteremtésére kell törekedni, hogy meghalljuk az Ő, személyesen hozzánk szóló hangját.

Az Isten végtelenül udvarias velünk szemben, nem fog minket félbeszakítani. Ha mi érzelmeinkkel, gondolatainkkal, szenvedélyeinkkel monologizálunk felé, akkor megmaradunk az egyoldalú kommunikáció szintjén. Dialógus csak akkor fog kialakulni, ha mi befejezzük, és hagyjuk végre Őt is szóhoz jutni.

Ugyanez a spirituális tapasztalat másik hasonlattal megfogalmazva: ki kell magunkat üresíteni ahhoz, hogy a Szentlélekkel betöltekezhessünk. Ha a lelki edényünk túlcsordul a saját érzelmeinktől és szenvedélyeinktől, akkor ott az Istennek már nem jut hely.

@jabbok: Elképesztő dolgokat mondasz.
(És elég jó eséllyel igazad van.)

@m-athos:

Ezzel én is egyetértek :-))

@m-athos:
"Talán helyesebb lett volna nem érzelemmentességről, hanem vágy- indultat- és szenvedélymentességről beszélni."

És akkor máris a buddhista gondolkodás alapjánál tartunk, mármint a vágy, szenvedélymentességnél és a kiüresítésnél. Mi ezt képesek vagyunk részvétlenségnek nevezni, holott egy jó buddhista csupán el akar jutni a maga eszközeivel a nirvánába. Ahová mi nem kívánkozunk.

@egyérintő:
"Mi ezt képesek vagyunk részvétlenségnek nevezni"

Igen, képesek vagyunk, de teljesen helytelenül :)))

Visszatérve a keresztény felfogáshoz, az ember három részből áll: testből, pszichéből és pneumából. Mindhárommal egyaránt, azaz teljes valónkkal kell Isten felé törekednünk.

Ezért fontos például a testi folyamatok kínálta lehetőségek kihasználása is a lelki életünkben. Ugyanezért fontos az is, hogy helyénvaló dolgokat gondoljunk Istenről, és pozitív érzelmeket tápláljunk Isten iránt.

De a pozitív érzelmek, és a "szenvedélyes szeretet" az még mnindig csak a psziché szintje! Márpedig Istennel a pneumánk tudja a legközvetlenebb kapcsolatot kialakítani, erre kell tehát törekednünk.

Szenvedélyesen "szeretni" Istent, az nem nagyobb spirituális kapcsolat, mintha például a testünkkel maratont futnánk Istenért. :) Persze ennek is megvan létjogosultsága, de azért nem szerencsés ezt megtenni spirituális életünk alapjává.

Isten sem végtelen szenvedéllyel és rajongással szereti az embert, hanem végtelen türelemmel és végtelen nyugalommal.

@Felicitasz: "Elképesztő dolgokat mondasz.
(És elég jó eséllyel igazad van.) "

Mi az elképesztő számodra?

Annak viszont igazi húsvéti örömmel örülök, hogy évek érthetetlensége után valamit talán sikerült újra számodra is érthetően megfogalmaznom... Az utóbbi években nemigen kommentelgettem (én sem ;o)) - de ennek nálam nem csak az volt az oka, hogy az időm kevesebb, hanem hogy még az olyan régi "harcostársak" számára is érthetetlenné kezdtem válni, mint te. Talán nem sértődsz meg, ha azt mondom, hogy olyan "indikátor-szervezet"-nek számítasz nálam: ha már te is kipusztulsz tőlem, akkor valószínűleg túllépem a toxikus határt.

De talán éppen ez kellett ahhoz, hogy igazán biztosan merjem írni, amit itt írtam.

Az utóbbi néhány évben sokkal több erőfeszítésembe, kínlódásomba, akaratomba és kötelességtudatomba került, hogy MEGPRÓBÁLJAK elviselhető maradni, MEGPRÓBÁLJAM továbbra is derűsen és (ön)sajnálkozás nélkül osztani tovább azt a kevés "mindenemet" a körülöttem élő szegények között. Soha ennyi erőmbe és kínlódásomba nem került ez. És hogy nem adtam fel, az nem azért van, mert kibírtam, hanem azért, mert NEKIK szükségük volt és van rá, hogy kibírjam. Még ilyen állapotomban is.

De éppen most merem igazán biztosra mondani, hogy ez a kínlódás és ez a hűség fele olyan értékes sincs, mint amikor visz a szél, és nem csak én erőlködök a rosszul beállított, ócska, szakadt vitorláimmal a szélcsendben, egy ócska evezővel.

"Nem azon múlik, akik törtet utána, vagy aki fut, hanem egyedül a könyörülő Istenen."

Készséggel elhiszem a @m-athos: féle teológiának, hogy a mostani szeretetem az Isten és a rám bízottak iránt ugyanolyan spirituális és pneumatikusan emelkedett, mint a korábbi, sőt. Viszont mégis abban hiszek, és abban reménykedem - és abban azért biztos vagyok, hogy ez a hit is belefér a katolikus egyház hitébe - hogy a körülöttem élőknek sokkal jobb és boldogítóbb, amikor nem csak a pneumám szereti az Istent és őket, hanem a pszichém és a szarxom is.

Tudom, hogy a keresztény közhelyek alapján félreérthető, amit írok, mégis ki merem mondani: szeretnék hős helyett inkább újra boldog lenni. Nem azért, hogy jobban érezzem magam - hanem egyszerűen azért, mert a rám bízottaknak sokkal fontosabb lenne. Szerintem elég szörnyű egy boldogtalan "szent" (hős) közelében élni. Még akkor is, ha én vagyok az a "hős". ;o)

Ne haragudj, @m-athos: , de nekem ez a mostani hozzászólás-sorotok nem az igazságtartalmát tekintve elfogadhatatlan, hanem mert teljesen elméleti, öncélú. Élettelen. Persze ismétlem: NEKEM, és MOST.

@m-athos: @jabbok:

Az érzelmeket a nemi vágyhoz lehetne hasonlítani. Nem az a kérdés, hogy tetszik-e valaki, hanem hogy mihez kezdek ezzel.
Ha valaki rosszat tesz velem, akkor teljes joggal haragszom rá. Az más kérdés, hogy ez olyan jog, amiről le kell mondanom, ha hiteles keresztény szeretnék lenni. De megbirkózni valamivel vagy nem is érezni azt a valamit, az két különböző dolog.

Nem az az elvárás, hogy lelki eunuchok legyünk, hanem hogy uralkodjunk a vágyaink és indulataink felett.

@jabbok: A szeretetről kifejtett definíciódat érzem (továbbra is) elképesztőnek, van benne valami döbbenetesen egyértelmű amit sose gondoltam végig csak onnan tudom hogy én is így érzem, mert sokat küzdöttem már vele, csak, mondom, nem gondoltam végig és nem jöttem rá hogy mivel küzdök.

Elolvastalak, és egy egész teológia épült fel pillanatok alatt, mondom, annyira egyértelmű, hogy ezen tényleg elképedtem, és szépek a kockák, a nem hőssé hanem boldoggá avatott szent-jelöltek, valamint a páli megfogalmazás, szeretet "nincs bennem".

Én mostanában Ignáccal kelek és fekszem, úgyohgy nekem Ignác jutott eszembe azonnal ("szemlélődés a szeretet elnyerésére" - hogy "legyen" bennem), és a "boldog" szentekről meg Ágoston, szeress és tégy amit akarsz, hát naná, hogy ez egy könnye(de)bb módja a jóságnak, mint minden alkalommal elölről meghozni a morálisan jó akarati döntést.

Most kivételesen sikerült érthetően fogalmaznod ;P (nehogy megbántódj: nagyon megtisztelő a lakmuszpapír szerepem, én akkorának érzem a köztünk levő különbséget, hogy sosem gondoltam volna hogy ilyenre alkalmas lehetek) - és nem az jön le az írásodból, hogy az akarati döntéseink "alacsonyabb rendűek", hanem tényleg az, hogy a törekvés meg a kegyelmi állapot nem ugyanaz a szint, de hát ez van, ez egy tény. Sed miserentis Dei. Aha. Szerintem egyébként erre az "a fenébe is!" ugyanolyan adekvát reakció, mint az, hogy "ámen". :)

A napokban ébredek fel két-három nagyon kemény hónapból. A Sorskönyvnélkül blog március 25-i posztja alá kommenteltem egy rövid összefoglalót, és kaptam egy egyszavas megerősítést egy formálódó döntésre, de ezzel együtt is nagyon kemény volt, és olyan tanmese az élet dolgairól, amiből köszönöm szépen, egy is pont eggyel több volt a kelleténél, és még én örülhetek, hogy másoknál sokkal kevesebb tandíjat fizettem érte, sőt, tekintve hogy nem "vesztese" vagyok a boltnak, már-már ösztöndíjasnak érezhetem magam. :S

De most munkára fel, nem ám internetezünk...

@khamul: "Nem az az elvárás, hogy lelki eunuchok legyünk, hanem hogy uralkodjunk a vágyaink és indulataink felett. "
Azt hiszem, félre értesz. Vagy egyszerűen nem értesz. Ami persze nem gond ;o)

Én nem azt mondom, hogy az elvárás az, hogy lelki eunuchok legyünk. De nem is azt mondom, hogy az az elvárás, hogy uralkodjunk a vágyaink és indulataink felett.

Szerintem az "elvárás" az, hogy mindent, vagy legalábbis a lehető legtöbbet megtegyünk, AMI RAJTUNK MÚLIK. De a kereszténység kezdete és vége, mélysége és magassága számomra éppen az, hogy még az is csak kegyelem, ami rajtunk múlik... Még a "vitorla", amit elvileg én feszítek meg, és a vitorlázó tudás, amit elvileg én tanulok meg, az is csupa kegyelem... A szeretet (ami az egyetlen igazi "elvárás"), az meg már végképp NEM az én cselekedetem, nem az én képességem. Hanem a szél a vitorlámban.

(Ígérem, nem szajkózom el többet ;o)

@jabbok: @khamul:

Azt hiszem néha félreérthető a szereteről szóló vita. Arról van szó, hogy a szeretetnek mennyire nélkülözhetetlen ”alkatrésze” az érzelem, mennyire elég ehhez csak az akarat, a „jóakarat”. Érdekes, hogy a régi, skolasztikus antropológia az ember két alapvető képességéről beszél: ezek az értelem és az akarat. Az akaratot azonban szélesebben értelmezi, mint azt a megszokott szóhasználat teszi. Az akarat a jóra való törekvést, a jó elérésének a vágyát jelenti. A jó pedig a létezéstől elválaszthatatlan, a létezés egyik oldala. Az akarat törekszik a jó felé, a boldogság pedig a jó elérése, a jóban való menyugvás, a jó birtoklása. Valamely létező „jósága” annál nagyobb, teljesebb, mennél inkább „létező”, mennél magasabb szinten birtokolja a létet. Az ember jó iránti vágyát teljes mértékben csak az a létező képes kielégíteni, aki a legteljesebb (általunk felfoghatatlan) mértékben birtokolja a létet. Ez pedig Isten. A körülöttünk lévő teremtett világban a lét leginkább az emberi személyben teljesedik ki, ezért az emberi személy a teremtett világunkban megtalálható legfőbb jó.

A fenti – elméletinek tűnő – gondolatmenettel csak arra akartam utalni, hogy bizonyos értelemben az akarat és vágy, érzelem és akarat egymástól elválaszthatatlan és a „jóakaratban” már van érzelem is. A szeretet pedig elsősorban az ember (fentiek szerinti, szélesebb értelemben vett) akaratára vonatkozik. Ilyen értelemben – szerintem – a „kinlódás”, a „hűség”, az „egyetlen evező” nagyon értékes lehet. Az az állapot, amikor úgy érezzük, hogy „vitorlánk a kedvező szélben repít bennünket” Isten ajándéka, amelyet hálával kell fogadnunk és nagyra kell értékelnünk. Az érzelem azonban bizonyos mértékig függhet állapotunktól is, de a hűség és kitartás akaratnak tulajdonított mozzanataiban is jelen van. Idéznék a súlyos agyérelmeszesedésben szenvedő Sík Sándor halála évében írott verséből (A néma Miatyánk, 1963):

Akarom élni az egész hitet,
Szeretni, ahogy Isten szeret, 

És bízni, bízni akarok, 

Abban, amit a Krisztus hozott. 

Nem érzem, nem is gondolom,
De akarom, akarom, akarom.

@stlouisdefrance: @Kitalátor - a legnagyobb mikroblogger: @jabbok: @Felicitasz:
Egyébként tiszta déja vu-m van ettől a poszttól! :)
Öröm, hogy itt vagytok!
Már csak régi aktív bloggerek (pl. Ky-Lí és bonne) hiányoznak, és úgy érezném magam "itt" hirtelen, mintha négy éve lennénk. :)

@felician :
már négy év? hihetetlen
:-)
és az örömhöz csatlakozom

@felician : Lájk :) Épp most írtam meg egy másik poszt alá kommentnek, hogy nahátnahát.

@Felicitasz: A nagy usában, az emberi jogok bajnokállamában élnek nárcisztikusok (is?) akik megrontanak fiatal lányokat? Komolyan megdöbbentő(!) és főleg, hogy vannak az ilyeneknek is jogaik? Komolyrafordítva: Sajnálom a szenvedéseidet! Nincsenek személyes tapasztalataim, még egyetlen napot sem éltem ott, nemhogy hónapokat, éveket, az itthoni életről viszont annál inkább van, mert minden napot itt tölthetek el. Az egyik lányom, aki kitünő a corvinuson, az előző neves egyetemről egy tanár „bizonyos magatartása” miatt jött el, (kellett eljönnie) nem volt piskóta az eset, de elmúlt. Mielőtt eljött úgy döntött, h. előbb levizsgázik és befejezi amit elkezdett, ez nagyon szépen sikerült is neki. Nem mentünk pszichológushoz, sem fűhöz, fához, mindössze annyi volt, h. az intézmény vezetőjével beszéltünk és azt ajánlottam neki, amit nekem is ajánlott valaki, amikor bajban voltam, hogy éljen az egyház ünnepeiből, ide tartozik a szentmise elsősorban és természetesen mellé álltunk. Minden csendben zajlott le és nem volt agyonhallgatás.
Nagyon sok embert ismerek és magam is megtapasztaltam (utóbbi 10 évben élesben) milyen egy nárciszta főnök irányítása alatt dolgozni, különösen ha vannak (és mindig akadna) akik imádnak szervilis légkörben élni. Tudtommal senki nem ment közülünk pszichológushoz, tettük a dolgunkat. Amúgy én még nem találkoztam egyetlen emberrel sem akiben valamilyen mértékben ez a tulajdonság ne lett volna jelen. Nekem az egész történet és a prezentáció (és ezért meg ne haragudj érte), kissé amerikai. A végén meg is kérdezed egy angol mondatról, h. ez hogy is van akkor magyarul? Ez megerősítés volt. Ez persze nekem nem baj, meg neked sem gondolom, csak tény.
És mégegyszer mondom, hogy őszintén sajnálom, h. ez ennyi sok szenvedést okozott számodra, ahogy már mondtam is az elején. Az, hogy itthonról nézve így látom a dolgokat még nem jelenti, hogy nem érzek együtt veled, vagy nem osztozom a keserűségedben. Osztozom sajnos, és talán jobban is mint hinnéd. Neked sosem volt ellenséged, írod. Sosem találkoztál még nárcisztikus személlyel. Felicitasz, nagyon fiatal lehetsz még, ezért (is) irigyelhetnélek, de nem, nem irigyellek. Jézusnak voltak ellenségei. Nagyon gonosz ellenségei voltak és talán ezzel összefüggött, hogy voltak barátai is. Velük se ment sokra igaz, mert amikor élesedett a helyzet, otthagyták mind, Péter is egy biztonságos helyet igyekezett foglalni magának.
Remélem és kívánom, hogy jól alakuljanak a tárgyalásaid az ügyben és „elintézd” végre ezt az egészet. Mivel múltkor írtad, h. nem olvasol, csak írsz, így van benne kockázat, hogy nem jutottam most el hozzád, nem baj. Az én jelenlegi töprengéseim annyiban hasonlóak a tiéidhez, hogy bennem is régóta érlelődnek olyan döntések, amikkel még tartozom magamnak.
@jabbok: Utóbbi időben sok jót olvastam tőled, most főleg azért nőttél nagyot a szememben, amiért F. mellé álltál, mint egy őrzőangyal, ha kell hát éjszaka is. Ez klassz és szép volt. Nyilván nem szorulsz az én dicséreteimre, vagy minősítésemre, még annyit azért mondanék, hogy sokmindent hasonlóan látunk és kevés van, amit nem, de azt most itt végképpen nagyon off lenne előhozni.
@matthaios: Nagyon szép gondolatok.

@telihold83: Nagyon örülök, hogy ennyi gondolatra késztettelek egy olyan kommentemmel ami nem is ezen a blogon van; igazán megtisztelő az őszinte érdeklődés.
Ugyanakkor, a személyes hangvételű válasz nem csupán offtopik (itt nincs semmilyen előzménye, se kontextusa), hanem pontatlan is: egyáltalán szó sem volt megrontásról (!?), se pszichológusról-fűről-fáról (csak arról, hogy kétség esetén mielőtt bárminek is diagnosztizálnánk felebarátunkat, érdemes egy hozzáértőt is megkérdezni), és én aztán meg nem haragszom azért sem, ha rámutatsz, hogy egy angol "mondat" (csak egy kifejezés volt) pontos magyar megfelelőjét tényleg mennyire nehéz megtalálni. És hát egy amerikai történet, amerikai kulturális kontextusba ágyazva hogyan is lehetne más, mint amerikai?
Örülök, hogy Jabbokkal is meg vagy elégedve, hiány van manapság elismerő szavakból.

@Felicitasz: A válaszod terelés és mellébeszélés zömében.
1. Nem tartozott ide, de te pontos blognév hivatkozással idetetted, nyilvánvaló azt akartad, hogy minél többen értesüljenek a magánügyedről errefelé is. Ha ezt nem akartad volna, akkor az adott blogon elrendezed amit akartál és itt nem reklámozol. (a történetben adott amerikai pszichológusnak lehet, h. erre a jelenségre lennének pontosabb és tudományos meghatározásai) Az offtopic tehát ez volt, amit én csináltam az válasz volt a te offjaidra. Így jártál.
2. Olvasd el újra, h. a „megrontást” hol írtam, mert én kifejezetten jeleztem, h. az a vicc rovatba tartozik, tehát te olvastad pontatlanul.
3. Azt is olvasd végig, h. te mit írtál, mert pszichológusról igenis volt szó a reklámozott történetben.
4. Ami a történet amerikaiságát illeti, az önmagában nekem egyáltalán nem gond. Én csakis és kizárólag ahhoz ragaszkodom, hogyha rántotta készül, akkor annak magyaros íze feltétlenül legyen, mert hát hiába, én ezt szoktam meg itthon. És ebből semmilyen körülmények között nem engedek.
5. Korom és tapasztalataim arrafelé visznek, hogy a történtek ellenére békejobbot nyújtsak feléd, a továbbiak rajtad állnak, én a magam részéről lezártnak tekintem ezzel a dolgot.

@telihold83: Bocsánat, de lemaradtam valamiről? Mert hogy ezt a kettőtök közötti feszültséget nem értem, főleg azt nem, hogy miért jön itt elő... Az nyilvánvaló, hogy máskori, máshonnan való tüskék vannak mögötte... Én nem vagyok a konfliktuskerülés meg a nyílt harc helyetti "békék" híve, de egyelőre nem látom, minek a megoldása vagy feloldása lenne a cél azzal, hogy itt és most kilőjük nyilainkat, aztán békejobbot nyújtunk...

Már a nekem írt mondatot sem értettem: "azért nőttél nagyot a szememben, amiért F. mellé álltál, mint egy őrzőangyal, ha kell hát éjszaka is" - most meg végképp nem tudom, hogy elismerés vagy szarkazmus akart inkább lenni. De egyrészt nem szokásom őrzőangyalkodni, másrészt Felicitász nem is igen szorult rá, az adott kérdésben végképpen nem. Másrészt az összes környező hozzászólásom is éjszaka született - ha érdekel, azon egyszerű okból, hogy a kicsik miatt megint főképpen éjjel tudok koncentráltan dolgozni, és ilyenkor kvázi "pihenés" nekem az, ha valami egész más, lelki dologba vagy imába lépek át közbe-közbe...

Nekem (gondolom, hogy IS) voltak konfliktusaim Felicitásszal, ahogy nagyon kedves emlékeim is. És most egyszerűen megemlített egy témát, ami ENGEM speciel érdekelt - és ha jól emlékszem, a kérdésemre szerintem NEKEM jelezte, hogy hol találom meg. Biztos lehet emögött bonyolult hátsó szándékokat látni, de nekem ilyenek nélkül is volt jelentése és kapcsolódása a dolognak...

Bocsánat, ha olyasmibe szóltam bele, amiről nem tudok, de én az utóbbi években nemigen jártam erre (sem).

@jabbok: Ketőnk közt nincs semmi félreértés: valóban neked szólt a komment, amelyben jeleztem hogy mi újság. És nyilván nem ide szántam, hát ezért is jeleztem.
@telihold83: Tudtommal nem ismerjük egymást, és részemről semmi baj, ha kíváncsi lettél valamire, de ilyen esetben spekulálás helyett kérdezz, és lehetőleg ott ahol a beszélgetés helye van. Úgyhogy, nem értem, milyen "történtek" ellenére - szerinted mégis mi történt?

@jabbok: Igen, neked elég nehéz dolgod lett, amit sajnálok, a „máskori tüskék” az telitalálat lehet. A neked írt mondat színtiszta elismerés volt, annak szántam, én visszaolvasva sem érzek benne semmi rejtett vádat, vagy ilyesmit, eszembe sem jutott, megmondanám. A harmadik bekezdésedre már korábban válaszoltam.
Olvastam már tegnap a kommentedet, de egyrészt elfoglaltságom volt, másrészt egy hosszabb Odafordulásra volt szükségem még mielőtt válaszolnék, tegnap valóban kicsit felhúztam magamat. Nem könnyű most nekem sem, nagyon nem és kissé csalódott is vagyok, szeretném ha ezt itt lezárnánk most.
@Felicitasz: Jó kérdés, nem tudom a választ, megsértettük egymást és összevesztünk. Szívesen válaszolok még, de nem itt, tekintettel a házigazdákra és a blogoló társakra.
Az ismerős blognév és a könyv érdekelt, mert nemrég elemeztünk belőle egy részletet és kíváncsi voltam, h. mire jutottak. Az ott lévő anyagodnak a harmadát sem olvastam, a többit már tudod.

@telihold83: Nagyszerű. Fogalmam sincs, mi olyat találtál a tegnapi 14:18-ban amellyel személyedben megsértettelek vagy "összevesztem veled" - de ez a te dolgod. (Akinek inge, ugye.)

Ha a házigazdákra és a blogoló társakra csakugyan ennyire szeretnél tekintettel lenni, akkor a továbbiakban már ne csupán ne folytass, hanem eleve ne is rángass ide olyan témát, amelyről blogoló társaid egyértelműen jelezték, hogy máshol (és hol máshol) kezdték el és kívánják megtárgyalni.

De persze csak akkor figyelj erre, ha valóban fontos neked, hogy tekintettel legyél másokra.

Nekem nincs több kérdésem, amelyre válaszolnod kellene akár itt akár máshol.

@Felicitasz: Ebből most tényleg keveset, szinte semmit nem értettem, de lehet, hogy ez már a korosodás miatt van nálam, sajnálom.
Szerintem igazán jó lenne, ha sokkal többet lennél itt jelen úgy, mint ahogy régebben, amikor rendszeresen írtál és kommenteltél. Ha a jelenlétem volt a zavaró (lehet, h. későn gondolok erre?!) akkor most végre megtaláltuk a „feloldanivalót” , van rá gyógyír is, és mindkettőnk örömére van előremutató ebben az eddig reménytelennek látszó történetünkben. Ez pedig tényleg nagy öröm és óriási megkönnyebbülés lenne.