„Tudjátok, a Konklávénak az volt a feladata, hogy püspököt adjon Rómának. Úgy tűnik, bíboros testvéreim jóformán a világ végére mentek el érte… hát, most itt vagyunk …” http://goo.gl/WoQU9
Átrohantam az udvaron az esőben. Fel a többiekhez. Valami angol csatornát néztünk. Angol a közös nyelv. A sirály elszállt, a munkám félbehagyva. Telik az idő, és csak várakozunk. Nem, még nem koccintok. Majd, ha tudni fogom a nevet. A kommentár csak zavar. A csöndes közvetítés jobb. A néma várakozás. Az ablakban még nem történik semmi. Facebook, twitter, beélesítve. A bíborosok latin nevei névsorban szintén.
Akkor a függöny szétnyílt. „Annuntio vobis gaudium magnum;” a protokoll szerint legalábbis, de a tévések valamit szerencsétlenkedtek, így foszlányokat is alig hallottunk. Az online stream-et már késő volt visszakapcsolni. „habemus Papam:” De mi nem hallottuk és a nevét sem. Ott álltunk már a TV előtt. Elhangzott minden, ami fontos, de nem tudtunk semmit.
Alt-Tab, F5, Alt-Tab, F5, Alt-Tab, F5. Jöjjön már, jöjjön már. Milyen név hangzott el? A prayexamen nyert: „Pope is a Jesuit from Argentina!! #pope” Tovább erre-arra, kifelé, míg meglett: „We have a #Jesuit #pope - Cardinal Jorge Mario Bergoglio!”
Van pápánk. Argentin. Jezsuita. Ferenc.
Ekkor megnyíltak a kommunikáció csatornái és elvesztem az áradatban. Nekem gratuláló SMS-ek. Talán nincs is olyan jóban a Társasággal. Facebook ujjongások. Angolul nem beszél (németül igen). Lelkesedő emailek. Mi is történt Jálics atyával 1976-ban? Információ, információ, információ. De csak kavartak, mozgattak, szétszedtek.
Aztán újabb hatalmas ujjongás: végre kilépett az erkélyre. „Testvérek, jó estét!” Hű, nem ehhez szoktam a pápáktól. Majd hangosan megimádkoztatta a tömeget XVI. Benedekért. Tovább vitte: Isten szent népét kérte meg, hogy imádkozzon érte a közös(!) út kezdetén. A nép imádkozott, néma csendben, a sok ezer. Az egy, az első, az ünnepelt: lehajtott fejjel fogadta az Úr áldását. Mert az Úr egészen biztos meghallgatta azt az imát. Majd - nem menekülve semmitől, ami része - megáldott minket.
Nem értek én politikához. A progresszív - konzervatív törésvonalakat sem ismerem. A teológia hatalmas tudománya sem jár át. A jó pápasághoz talán csak szakáll kell, a többi sok okosságban nem hiszek. Fekete vagy kínai, magyar vagy argentin, nem számít. A piros bojtokon vagy kockás papi civil nem kérdés. De még az abortuszról, vagy a homoszexualitásról való véleménye sem számít. Csak ez: hisz-e Istenben.
Engem már meggyőzött: hisz és az Úr vele van. A többi - legyen az bár hatalmas hiba vagy égbe kiáltó bűn - mit sem számít.
Utolsó kommentek