Alább a magyar jezsuita Jálics Ferenc egyik írását adjuk közre. A világ egyik ma élő legjelentősebb lelki tanítója, több mint húszezer embernek adott személyesen kísért lelkigyakorlatot. Írása az imaélet fejlődéséről szól, ezt a jelenséget az egyház szemlélődő imahagyományának folyamába állítja

Jálics atya 1927-ben született. Apja kívánságára katonai pályára lépett, hadapród iskolába iratkozott. A második világháború után Németországban élt menekültként. 1946-ban tért vissza Magyarországra és az érettségi után belépett a Jézus Társaságába (Jezsuita rend). Két év múlva újra el kellett hagynia Magyarországot, először Németországban, majd Belgiumban tanult és dolgozott. 1956-ban a rend Chilébe, majd egy év múlva Argentínába küldte, ahol teológiát tanult. 1959-ben szentelték pappá. Egy évtizedes egyetemi oktatói munka után, a hetvenes évek elején néhány társával együtt egy nyomornegyedbe költözött, hogy megossza életét az ott élőkkel. 1976-ban egy szélsőjobboldali katonai csoport elfogta és öt hónapon keresztül ismeretlen helyen fogságban tartotta, megbilincselve, bekötött szemmel. Szabadulása után, 1977-ben az Egyesült Államokba ment, egy évvel később újra áttelepült Európába: Németországban alapított lelkigyakorlatos házat (Gries, Oberfranken). Itt 29 éven keresztül működött, s mivel az intézményt egész évben telt házzal (30-35 fős csoportokkal) üzemelt, több mint húszezer embernek adott személyesen kísért lelkigyakorlatot. Ma 91 évesen Budapesten él egy idősek otthonában. (A forrásközlés minősége érdekében a szövegen helyenként nyelvhelyességi szempontból változtattam.)

Bensőnkből rendeződik az életünk. Onnan lesz mindennek értelme és egysége. Aki elveszettnek érzi magát, csak bensejébe kell hogy találjon. Minden megvilágosodik számára és önmagává lehet.

Minden, ami történik, azért történik, hogy közvetlen úton érjünk Istenhez.

Az élet szép.

Az egyszerű szemlélés az út.

Szent Ignác Lelkigyakorlatainak szemlélődő szakasza és a Jézus-ima (III. rész)

Jálics Ferenc, Gries (Oberfranken)

E cikk előző két részében bemutattam, hogyan vezeti be Szent Ignác a Lelkigyakorlatokban a Jézus életéről való elmélkedés után a lelkigyakorlatoknak egy egészen új szakaszát. Új célokat határoz meg és új imamódot javasol, hogy bevezessen a szemlélődő imába.[1]

Ebben a cikkben azt szeretném megmutatni, mi köti össze Ignácot Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János imáról szóló tanításával, és mi válik ezáltal láthatóvá a szemlélődésből általában, ill. a szemlélődésből a [szentignáci] Lelkigyakorlatokban.

Azáltal, hogy Avilai Szent Terézt és Keresztes Szent Jánost egyházdoktorrá avatta, az Egyház különösen is nagyra becsülte tanításukat. Azóta a szerzők, akik az imádság útjáról írtak, többnyire az ő tanításukra támaszodtak. Ennélfogva e két szent fejtegetései fundamentumnak tekinthetők, amelyek az Egyház imáról szóló tanításához tartoznak.

Az ima útjának leírásában, jelentéktelen eltérésektől eltekintve, A. Tanquerey kézikönyvét követjük, mely véleményem szerint az ima útjának legjobb és legalaposabb leírása német nyelven.[2]

Az ima a lélek áhitatteljes felemelése Istenhez.[3] Az előrelépést az Istennel való egyre fokozódó közvetlenség jelenti. Nyolc lépcsőfokot lehet megkülönböztetni benne. Ezeket a lépcsőket azonban nem úgy kell elképzelni, hogy azok ugrásszerűen a következő, magasabb fokra vezetnek. Az ima súlypontja lassan tolódik egyik fokról a másikra. De valóban eltolódik.

Az egyes fokok leírásánál utalok arra, hol mutatja be Ignác ezeket az imamódokat a Lelkigyakorlatokban.

Az ima útjának nyolc lépcsője

Az ima útjának nyolc lépcsője két csoportra oszlik. Az első négy fokot Aktív, a négy következő fokot Passzív Imának[4] nevezhetjük. Ez az elnevezés arra utal, hogy az első az embertől indul ki, míg a másodikat Isten viszi véghez.

1. Az első lépcső az Ajakima.

Leírása. Az ima első és legegyszerűbb foka az Ajakima. Előre megfogalmazott imák elmondását jelenti, mint pl. a Miatyánk, az üdvözlégy, a Rózsafűzér vagy más hasonló imádságok.[5] A figyelem a szöveg értelmére irányul. Az imádkozó, aki Istenhez szól, saját szavaiként mondja ki őket. Ennek az imának előnyei: közel áll az emberhez, annyira természetes, hogy élete végéig gyakorolhatja és nagyon könnyen végezheti közösségben is.

Tisztulás. Minden imamód rendelkezik a tisztulásnak egy sajátos fajtájával. Ezen és a következő fokon erkölcsi tisztulás megy végbe. A szent szövegek általi Istenhez fordulás teljesen természetes módon szembesít bennünket a cselekedeteinkben rejló durva ellentmondásokkal és arra ösztönöz, hogy változtassunk rajtuk. Ebben áll a tisztulás.

Útmutatás. Az ajakima esetén egyszerű. A kezdők imája ez, és olyan ima, mely gyakran képezi bevezetését és lezárását egyéb imamódoknak. Érdemes az önátadás, a szolgálatkészség és az imádás szövegeit ajánlani, azok helyett, melyek csak kéréseket tartalmaznak.[6]

A Lelkigyakorlatok. Ignác értékeli az ajakimákat és különösen az elmélkedések elején és végén ajánlja őket: Miatyánkot, Üdvözlégyet, Hiszekegyet, Krisztus Lelkét, Salve Reginát és másokat.[7]

2. A második lépcső az Elmélkedés.[8]

Az „elmélkedő ima” elnevezéssel általában az ima másdik és harmadik fokát jelölik: az inkább értelmi síkon mozgó Elmélkedést és az Érzelmi imát. Tanquerey nem tesz különbséget az elmélkedés és az elmélkedő ima között (Besinnung und Betrachtung). A Jézus életén való elmélkedés mégis sokkal mélyebben érinti a szívünket, mint egy túlnyomórészt „társalgó” (diszkurzív) ima.

Leírása. Az elmélkedés súlypontja az eszmét cserérő gondolkodáson, a megfontolásokon és az egyéni életre való alkalmazáson van, melyek szándékokban nyilvánulnak meg. Istennel való rövid párbeszéddel végződik.

Tisztulás. Az elmélkedésben folytatódik az erkölcsi tisztulás, mely az ajakimánál megkezdődött. Intenzívebb lesz, mint előbb, mert a megfontolások közvetlenebbül szembesítenek minket rendetlen szokásainkkal és az eltökélt szándékok intenzívebb tisztulást eredményeznek, mint az Ajakima esetében.

Útmutatás. Azon embereknél, akik csupán ajakimát végeznek, meg lehet vizsgálni, vajon érettek-e arra, hogy megnyíljanak az elmélkedésre. Ebben az esetben meg lehet őket ismertetni a lelkiismeretvizsgálattal vagy eléjük lehet tárni a hit alapigazságaiból néhányat. Kérdéseket lehet nekik feltenni vagy elmélkedési anyagot adni, mely az elmélkedő imára ösztönzi őket. Végül rá lehet őket vezetni, hogy fogalmazzanak meg elhatározásokat és Jézus Krisztussal vagy az Atyával foytassanak rövid beszélgetést.

A lelkigyakorlatok. Ignác az elmélkedéshez a lelkiismeretvizsgálatban (Lgy 24-44),[9] a tízparancsról való gondolkodásban (Lgy 18,5) és az első hét elmélkedéseiben (Lgy 50-tól és 238-248) vezet. Erre az imára a lelkek megkülönböztetésének szabályai vonatkoznak az első hétről (Lgy 313-327), a harmadik döntési szakasz (Lgy 177) és az ima első módja (Lgy 238-248). Olyan lelkigyakorlatozóból indul ki, aki még súlyos bűnökkel viaskodik. Világos megfontolásokkal kell rá hatni. A háttér a kinyilatkoztatás, de Ignác magukat a szentírási szövegeket még nem adja a lelkigyakorlatozó kezébe. Először a megfontolások által kell belátásra térnie.

3. A harmadik lépcső az Érzelmi Ima.[10]

Leírása. Az imádkozónál, aki hosszabb ideje gyakorolja az elmélkedést, az ima súlypontja lépésről lépésre áttevődik az értelemről az érzelemre és az érzésekre. Egyszerűen szólva a fejről a szívre. Ez a fejlődés lassan zajlik. Aki rendszeresen elmélkedik, megfigyelheti önmagán, hogy kezdetben az imaidő nagyobb részét mérlegelései és megfontolásai teszik ki. Az Úrral való rövid párbeszéd megjelenik ugyan, de csak futólag. Idővel megfontolásai rövidebb ideig tartanak. A szövegek lassacskán személyesebben érintik. Megtalálja az utat a Szentírás szövegeihez. Figyelme többet időzik Istennel kapcsolatos mély örömeinél és fájdalmainál. Negatív érzései is felmerülnek ima közben. A múlt érzetei is feltámadnak. Megbeszéli azokat Jézus Krisztussal ill. Istennel. Istennel folytatott párbeszéde hosszabb és személyesebb lesz. Elmélkedése Érzelmi Imává fejlődött. Magának az Érzelmi Imának a területén belül is megfigyelhető fejlődés. Az imádkozó állhat eleinte inkább negatív érzelmek hatása alatt, később olyanoké alatt, amelyeket inkább a hódolat jellemez, mint például: bánat, hála, bizalom, szeretet, remény, imádás, dicséret és más hasonló érzületek.

Tisztulás. Az Érzelmi Imának a pszichikai-vallási tisztulás a velejárója. Mélyebbre megy, mint az elmélkedések okozta tisztulás, mivel érzéseink és cselekedeteink motivációiba nyerhetünk mélyebb betekintést általa. Korlátaink jobban tudatosulnak és mélyebben vezetnek érzéseink gyökereihez. Múltunk terheltségeit érinti. Az életünkben végbemenő változások iránti igényt immáron nem pusztán eszmei okoskodások, hanem a megétérés, a bánat vagy a hála érzései szorgalmazzák.

Útmutatás. Különösen azokat az embereket, akik nagyon racionálisan gondolkodnak és sokat töprengenek, arra lehetne ill. kellene buzdítani, hogy az imáikat inkább a szívükkel mint a fejükkel végezzék. A Jézus életén való elmélkedések többnyire ehhez az imához vezetnek. Vannak azonban más módok is, melyek az Érzelmi Ima elsajátítását nagyban segítik, mint pl. a bibliodráma, festés, karizmatikus ima és egyebek.

A Lelkigyakorlatok. A Jézus életéről való elmélkedések helyezkednek el ezen a területen (Lgy 91-229, 261-362). Különös jelentőségük, hogy bevezessenek Krisztus követésébe és megerősítsenek abban. Az Érzelmi Imához a második döntési szakasz (Lgy 176), a lelkek megkülönböztetése a második héten (Lgy 328-336) és az ima második fajtája (Lgy 249-257) tartozik.

4. A negyedik lépcső az Egyszerű Ima,[11] melyet aktív kontemplációnak vagy aktív szemlélésnek is szoktak nevezni.

Leírása. Az újdonság az Egyszerű Imában – amint a neve is mondja – az egyszerűség. Az érzelmek sokfélesége egyetlen alapérzelemben vagy alapmagatartásban kristályosodik ki. A többi érzés nem marad távol, hanem ebben az egyben fonódik össze. Az imádkozó jobban magába mélyed és így olyan területre ér, ahol még minden érzelme gyökerében egy. Hát nem érthető, ha két egymást szerető ember gyakran ugyanazt ismételgeti egymásnak? Alapjában véve a legtöbb embernél majdnem ugyanarról az érzésről vagy alapmagatartásról van szó.

Csak az egyik odaadásnak nevezi, a másik szeretetnek vagy imádásnak. Megint mások hitről beszélnek vagy Isten előtti békéről. Ez az Egyszerű Ima. Az ima súlypontja a sokféleségről az egyszerűségre tevődött.

Tisztulás. Továbbra is a pszichikai-vallási területen helyezkedik el. Cselekvő tisztulás, mert bár a kegyelem támogatásával, mégis az ember által megy végbe. Sokkal nagyobb belső csendben történik, mint ahogy azt az Érzelmi Imánál láttuk. A csend azonban nagyon sok rendetlenséget juttat el a tudatig. Még ha nyugalmasabban is történik, az Egyszerű Ima tisztulása intenzívebb, mint az Érzelmi Imáé. Meg kell azonban jegyezni, hogy a belső sötétségek blokkolódásához is vezethet, ha az imádkozó pszichikailag nagyon terhelt.

Útmutatás. A súlypont átkerülése az érzelmek sokféleségéről inkább Istenre magára, ebben az esetben magától bekövetkezik. Ugyancsak hajlamosak vagyunk azonban érzelmi életünkben arra, hogy mindig újabb elemzésekkel foglalkozzunk. Nagyon ajánlatos tehát folytonosan emlékezni, hogy az ima értelme nem az önelemzés, hanem a Jézus Krisztussal, illetve más isteni személyekkel való kapcsolat. Isten egyszerű. Sok szó, gondolat, elképzelés és érzelmi problematika megszűnik, ha az imádkozó Istent magát és nem Isten ajándékait keresi.

A lelkigyakorlatokban az érzések használata áll közel ehhez az imához (Lgy 121-126). Túl nagy azonban még a sokféleség bennük. Tanquerey még az érzelmes imához sorolja.[12] Az ima második módját szintén az Egyszerű Ima ihlette (Lgy 249-257).

5. Fordulat az Aktív Imától a Passzív Imára.

A Passzív Imát Belénköntött szemlélődésnek, Misztikának vagy Kontemplációnak is nevezik.[13]

Az Egyszerű Imával véget ér annak az imának a fejlődése, melyet az ember a kegyelem segítségével maga elérhet. Ha a fejlődés tovább kell hogy menjen, Istennek magának szükséges kezdeményeznie. Így tehát a következő lépcső már a Passzív Imához, vagy a Belénköntött Szemlélődéshez tartozik. Eddig az ember maga végezte az imát. Bizonyosan mindez a kegyelem kiáradó támogatásával történt, mely az ember fáradozását felébresztette és hordozta. Most azonban Isten maga lesz cselekvővé. Az ember beleegyezését adja. Belehelyezkedhet ebbe az új imamódba, de nem idézheti elő. Ez a kegyelem befelé fordulásból áll és az Isten közvetlen jelenléte iránti vágyban nyer kifejeződést. Az imában felfedezi a csendet.

Ennek a Passzív Imának, vagy a tulajdonképpeni Kontemplációnak, csakúgy, mint az Aktív Imának, négy lépcsője van.

6. Az ötödik lépcső elnevezései: Nyugalmi Ima vagy az Összeszedettség Imája.[14]

Leírása. Avilai Szent Teréz ezt az imát a Belső várkastély negyedik lakásában tárgyalja.[15] Az imádkozó szükségét érzi a csendnek, és vágyik arra, hogy befelé forduljon. Mintegy magától történik mindez. A sokféleségtől az egyzerűség felé való haladás, mely az Egyszerű Imában megkezdődött, folytatódik. Egyetlen szó, Isten neve, elegendő. Az okoskodó gondolkodás lehetetlenné válik, vagy kezdetben szinte lehetetlenné. Képek és elképzelésekkel való törődés már nem vonzanak, zavarként jelentkeznek csupán. A belső csend intenzívebbé válik. A lelkigyakorlatozó már nem szeretne az ima alatt megmozdulni. Az Isten jelenlétében való időzés utáni vágy megnő. A szórakozottság még nem szűnik teljesen, mégis úgy tűnik, hogy a figyelem folyamatos. Isten magához vonta az imádkozó akaratát. Teréz azt mondja, hogy Isten az akaratát felfüggesztette. Az értelem azonban szabad marad. Ezért jelentkeznek még szórakozottságok. A Nyugalmi Ima kegyelme olyan finoman kezdődik, hogy az imádkozó eleinte nem is veszi észre.

Tisztulás. Ezen idő alatt az ember az érzékek sötét éjszakáján megy át (Keresztes Szent János).[16] Passzív tisztulás ez. Az imádkozó szenvedésével és beleegyezésével, de maga az Úr által történik. Emiatt sokkal mélyebb is, mint az előző lépcsők pszichikai-vallási tisztulása. A csend jóval mélyebb sötétségek tudatára ébreszti az imádkozót, mint az Érzelmi Imánál történt fáradozások esetében. A csendben maga a Szentlélek működik.

Útmutatás. Az Összeszedettség Imájára való oktatás folyamán meg kell mutatni, hogyan hozza az ember nyugalmi állapotba a testét, hogyan adja át magát Isten akaratának, miközben semmit sem akar elérni, hogyan hagyja figyelmen kívül a gondolatait és elképzeléseit anélkül, hogy le akarná küzdeni őket, és hogyan tanulja meg személni és elszenvedni az érzéseket, melyek a csendben tudatosulnak. Röviden szólva: az üressé-válás irányába kell vezetni. Fáradságos út, de nagy felszabadulás.

A lelkigyakorlatokban Ignác ezt az imát a „Szeretet elnyeréséért való elmélkedés”-ben és az ima harmadik módjánál (Lgy 258,4-5) tanítja. Ott találjuk meg az elemeket, melyek ezen ima bevezetéséhez szükségesek: semmit sem akarni, semmit sem gondolni akarni, semmire nem emlékezni akarni, és a kegyelemmel és a szeretettel megelégedni (Lgy 234,4-5). A szükséges eszközök ehhez: a figyelmet a légzésre, egy szóra, az isteni személyek közül egyre irányítani, és nem vigasztalásokkal, hamis vigasszal, tetszéssel vagy mérlegelésekkel foglalkozni.[17]

7. A hatodik lépcső a Teljes Egyesülés Imája.[18]

Leírása. Szent Teréz a Teljes Egyesülés Imáját mint a Belső várkastély ötödik lakását mutatja be.[19] Isten megtapasztalt jelenlétének vonzása oly nagy, hogy minden szórakozottság elmúlik és az imádkozót annyira megragadja a csodálat és a szeretet, hogy már nincsenek gondolatai és fantáziaképei. Ebben az imában az Úr az akaraton kívül az érzelmet is teljesen magához vonja. Ezáltal az ember belső képességeit Isten felfüggeszti. Szabadok maradnak a külső érzékek. Szent Teréz szerint a Teljes Egyesülés nem tart tovább mint egy fél óra. Isten jelenlétének érzése olyan erős, hogy az embernek teljes bizonyossága van afelől, hogy Istent tapasztalta. Ez a bizonyosság a találkozás után hosszú ideig kitart. Különbség ez az Összeszedettség Imájához képest, ahol ez a bizonyosság még nincs meg. Mivel a szórakozottság teljesen eltűnik, tökéletes fáradság-nélküliség lép fel. Ez is különbség a Nyugalmi Imához képest, mely pihentető, de még nem teljesen fáradozásmentes.

Tisztulás. Mivel a Teljes Egyesülés Imája olyan rövid, a szerzők nem beszélnek különösebb tisztulásról. Bár létezik, de ezen rövid kegyelmi időn kívül és az érzékek és a lélek éjszakájához[20] tartozik inkább.

Útmutatás. Az előző lépcső üressé-válása továbbra is a megfelelő rendelkezés. Minden elmélkedési anyag vagy gondolatébresztés csak zavart okozna.

A lelkigyakorlatokban az első döntési szakasz kegyelmeit lehet ideszámítani. Az ismetetőjegyek megegyeznek: annak bizonyossága, hogy maga Isten közölt valamit, fáradozásmentesség, a szórakozottság lehetetlensége és ezen kegyelmek rövidsége (Lgy 175,330).

8. A hetedik lépcső az Önkívületi Egyesülés.[21]

Leírása. Az Önkívületi Egyesülésben Isten a belső képességek mellett az érzékeket is megköti. Az imádkozó kívülről nézve mintegy érzéketlen. Isten szerete és csodálata át- meg átjárja őt. A szerzők érzéketlenségről beszélnek, a lélegzés csökkenéséről, mozdulatlanságról és a testhőmérséklet süllyedéséről. A tekintet egy láthatatlan tárgyra szegeződik. Erre az időre tehető a lelki eljegyzés. Ebben feltárja Isten a lélek számára titkait, melyek kimondhatatlanok és közel állnak Isten szemléléséhez az örökkévalóságban. A keleti vallások megvilágosodásnak nevezik.

Útmutatás. Közvetlen útmutatás se nem szükséges, se nem lehetséges. Ha az ember az Önkívületi Egyesülés kísérő jelenségeiről hall, akaratlanul is hisztérikus tünetekre gondol. Meg kell különböztetni ezt az imaállapotott a hamis állapotoktól. Ez azonban nem olyan nehéz. Rendkívül ritkán fordul ugyanis elő, és kizárólag olyan személyeknél, akiknek szentsége félreismerhetetlen, két lábbal állnak a földön és rendkívüli a felebaráti szeretetük. Keresztes Szent János semmit nem ír eksztázisról. Ha az ember az ima következő lépcsőjét, az Átalakító Egyesülést szemügyre veszi, érthetővé válik, hogy minden rendkívüli jelenség csupán átmenet volt és tulajdonképpen az emberi tökéletlenségek és az áteresztő képesség hiányának számlájára írható. A következő lépcsőre való átlépéssel megszűnnek.

Tisztulás. Keresztes Szent János ennek az időnek tisztulási folyamatát „A lélek sötét éjszakájá”-ban írja le.

A Lelkigyakorlatokban sem erről, sem a nyolcadik lépcsőről nem áll semmi.

9. A nyolcadik lépcső az Átalakító Egyesülés.[22]

Leírása. Az ima utolsó lépcsőjét nevezik Átalakító Egyesülésnek ill. Misztikus Frigynek. A Belső várkastély hetedik lakása ő,[23] és az imádság célja. Ismertetőjegyei: a) Meghittség: nincs többé titok Isten és a lélek között: „Két élet eggyé olvadása, miként a víz, mely az égből a patakba hull és olyannyira elkeveredik a patak vizével, hogy többé már nem lehet szétválasztani őket”, idézi Tanquerey Szent Terézt.[24] b) Derültség: nincs több eksztázis, nincsenek látomások. Tisztulás is aligha elgondolható. C) Szétválaszthatatlanság: Ezt a kegyelmet nem lehet többé elveszíteni. A mennyei boldogság nyilvánvalóvá lesz. „Az egyetlen, amit mondani lehet – így Szent Teréz –, hogy a lélek, vagy sokkal inkább a lélek legbenseje, amennyire meg lehet ítélni, egy lesz Istennel”.[25] Mint különleges hatásait lehet felismerni a kívánságmentességet, a nagyszerű odaadottságot, a szenvedés iránti vágyat és a lelkekért való nagy buzgóságot.

Érdemes itt Assisi Szent Ferencre, Po atyára, Charles de Foucauldra vagy Ignácra gondolni.

Az ima útjának összefoglalása

Néhány évvel Avilai Teréz és Keresztes János műveinek létrejötte előtt Ignác az ima útjának ugyanazon lépéseit írja le. Ezek messzemenően megegyeznek az ő tanításaikkal. [26] Sőt, Ignác pontos és fokozatos útmutatást is mellékel.

Az ima fejlődésének vezérfonalát az ember képességeinek aktivitása mutatja meg. A kibontakozás első vagy cselekvő szakasza a súlypont áthelyezéséből áll: a szavakról a gondolkodásra, a gondolkodásról az érzésekre, és az érzésekről azok gyökerére, amiben mindnyájan egyek. Kívülről befelé vezető út ez.

A passzív szakaszban Istené a kezdeményezés. Ő azonban nem kívülről befelé halad, hanem fordítva, belülről kifelé. Magához vonja az ember lelkének közepét, legmélyét. Onnan kiindulva veszi az Úr, egyre előrehaladva, az akaratot, az értelmet és az érzékeket  birtokába. Az Átalakító Egyesülésben az ember végül eggyé válik Krisztussal. Él, de már nem ő él, hanem Krisztus él benne.[27]

Szent Teréz ima-útjának és a Lelkigyakorlatok imamódjainak egymás mellé állítása fontos belátásokra vezetnek

Egy személyes és egy objektív előzetes megjegyzés a következőről: „contemplativus in actione” (= „szemlélődő a cselekvésben”).

Ez a latin kifejezés az ignáci lelkiség foglalata. Azt a meggyőződést mutatja, hogy valóságos lehetőség Isten jelenlétében járni, teljesen elkötelezett („bevetett”) életet élve a világban.

Amikor az ignáci lelkigyakorlatok szemlélődő szakaszáról írok, könnyen kelthetem azt a benyomást, hogy a Lelkigyakorlatokkal olyan életcélt szeretnék megvalósítani, mely hosszú imaidőket foglal magába és az aktív élettől távol tartja magát.

Ez a gyanú azonban nem lenne helyes. Lelkigyakorlatozóim meglehetősen nyüzsgő világból érkeznek, ahol többnyire igen nagy külső teljesítménykényszer alatt állnak és nagyon gyakran keményen küzdeniük kell, hogy naponta csak egy rövid időt is fenntarthassanak az imának.[28]

Teljes mértékben azonosulok az aktív életben nevelkedett szemlélődő ember ignáci ideáljával.

Ki a „contemplativus in actione”?

Szemlélődőnek lenni nem pusztán egyfajta imamód, hanem lelkiállapot.[29] A szemlélődő ugyanúgy szemlélődő az imában mint cselekvéseiben. Fordítva is igaz. Ha valaki az imában nem szemlélődő, csalódna, ha a cselekvésében szemlélődőnek nevezné magát.

Szent Teréz tanítása segítségünkre siet ennek megkülönböztetésében. Világos ismertetőjegyeit adja a szemlélődésnek, melyeken le lehet mérni, ki is valójában contemplativus.

Véleménye szerint akkor válik az ember szemlélődővé, amikor az Úr elkezdi birtokba venni képességeit. Ezáltal inkább maga az Isten lesz cselekvővé, mint az ember. Ennek a birtokbavételnek első lépése abban áll, hogy Isten magához vonja az ember akaratát, hogy az ember Őrá tekintsen. Következményként az ember nagyon erős csend iránti vonzalmat érez, az okoskodó gondolkodás lehetetlenné válik az imában, a gondolatok szórakozottsággá válnak és zavarják a figyelmet, mely teljesen Istenre akar irányulni. Ez a kontempláció vagy a Belénköntöt Szemlélődés első foka, és logikus módon szükséges ahhoz, hogy valakit a contemplativus in actione kifejezéssel lehessen illetni, még akkor is, ha naponta mindössze negyed órát imádkozik. E mércék figyelembevétele sok önbecsapástól megszabadíthat.

Szent Teréz tanítása az ima lépcsőiről minden emberre érvényes.

Teréz az Isten és ember közötti közeledés lényeges lépéseit írja le. Ezért ezek általánosan érvényesek. Sem a különböző lelkiségek nem térnek el egymástól ebben a fejlődésben, sem azáltal nincs eltérés, hogy az imádkozó inkább imában visszavonult vagy aktív életet él. Az ima megnevezett lépcsői ugyanúgy érvényesek a jezsuitákra mint a kartauziakra.

Ha nem áll a küszöbön radikális döntés, a lelkigyakorlat megmarad imaiskolának.

Ignác éppolyan mestere az aktív lelkiségnek, mint magának az imaéletnek.

Megszenteli a cselekvést a Krisztus követésére való vezetéssel és választi/döntési gyakorlatával. A választás vagy a döntés a cselekvés irányítója. Így például egy építtető döntését munkások százainak számos és hosszú munkafolyamata határozza meg. Ha a döntés megszentelődött, a cselekvést könnyen meg lehet szentelni. A lelkiismeretvizsgálat őrködik a döntések kivitelezése fölött.

Ignác azonban megmutatja pontos ismereteit Teréz imalétrájáról is [aligha olvasta őt, csakis belső egybehangzásról lehet szó]. Ugyanazon az úton vezeti a lelkigyakorlatozót, mint Szent Teréz. Így a lelkigyakorlatoknak két fő ütőerük van. Egyrészt a cselekvés megszentelését szolgálják, másrészt tökéletes imaiskolák.

Maga Ignác kizárólag hivatástisztázó lelkigyakorlatokat vezetett. Manapság éppen ellenkezőleg, az éves lelkigyakorlatok gyakorisága miatt túlnyomó többségben olyan lelkigyakorlatok megtartására kerül sor, melyekben nem születnek valóben jelentős döntések. Ezekben az esetekben a lelkigyakorlat fő célja az imaaélet felődése. Egyre inkább magára Istenre figyelni és lassanként hagyni, hogy Isten birtokba vegyen. Minél inkább a lelkigyakorlatozó ezen az úton halad, annál inkább lesz belőle contempaltivus in actione.

A Szentírás feletti elmélkedés nem lehet végleges imamód.

A Szentírás feletti elmélkedés Teréz leírása szerint a harmadik az Istenhez való közeledés fokozataiból.

Ha továbbmegy a fejlődés, egyszerűsödik az elmélkedés (Egyszerű Ima), azután Isten először az imádkozó akaratát (Nyugalmi Ima), később az értelmét (Teljes Egyesülés Imája) vonja magához.

A magis (=inkább) és a Cardoner-látomás (=Szent Ignácnak a Cardoner folyó partján átélt víziója) Ignáca nem hagyhatta a lelkigyakorlatozót a harmadik fokon megrekedni! Ő, aki olyannyira mindent Isten kegyelmére épített, nem mulaszthatta el, hogy a lelkigyakorlatozót a Passzív Ima kegyelmeire előkészítse.

A Nyugalmi Ima nagyon gyakori imaállapot.

A szemlélődő ima első foka, a Nyugalmi Ima, meglehetősen gyakran fordul elő. Keresztények millióinak imája ez. Megvannak saját ismertetőjegyei, melyek által felismerhető.

Szent Teréz a Nyugalmi Ima következő jellemzőit sorolja fel: Az elmélkedés lényegesen nehezebbé válik, egészen a lehetetlenségig, az imádkozó kedvetlenséget érez arra, hogy külső elképzelésekkel foglalkozzon és vágyódik rá, hogy csendben Istennél legyen.[30]

Több mint 40 éves lelkigyakorlat-kísérői tapasztalatom alapján azt hiszem, elmondhatom, hogy azok az emberek, akik több mint tíz éven át napi háromnegyed ill. egy órát hűségesen imádkoznak, normál esetben a szemlélődésre való hivatás ezen jeleit mutatják. Nem érintene ez tehát ebben az esetben majdnem minden lelkigondozásban dolgozó személyt, és oly sok embert, akik életük során hűségesen járják a lelkiélet útját? A szemlélődés imája olyan finoman és észrevétlenül kezdődik, hogy az ember maga sokáig nem is veszi észre. Milyen nagy segítség lenne időben felhívni az imádkozók figyelmét, hogy mennyire elébe siethetnek e kegyelemnek!

A Nyugalmi Ima meglehetősen kedvező imaforma az aktív embernek.

A Nyugalmi Ima sok erőt, higgadtságot és örömet ajándékoz az embernek. Nagyon egyszerű kapcsolatra vezet Jézus Krisztussal. Isten jelenléte érezhető lesz és hordozza az embert. Isten ugyanis az, aki cselekszik. Isten jelenléte háttérzenévé válik, mely jelenvaló marad a különféle tevékenységek közepette is. Elmélkedni ezzel szemben lehetetlen akkor, miközben az ember a számítógépnél ül és dolgozik. Szentírási elmélkedést sem lehet végezni, miközben az ember éppen előadást tart. A Passzív Ima azonban minden tevékenységgel összeegyeztethető és ez a szemlélődés a cselekvésben.

A szakszerű előkészület a tulajdonképpeni szemlélődés kegyelmére az üressé-váláshoz vezető útmutatásból áll.

Ki merem mondani, hogy az ignáci lelkigyakorlatok teljesen tökéletlenek volnának, ha szakszerű útmutatással és kifejezett gyakorlási idővel nem készítenék elő a lelkigyakorlatozót az üressé-válás által a Belénköntött Szemlélődésre. Ez az útmutatás és ez a gyakorlati idő szerencsére félreismerhetetlenül jelen van a Lelkigyakorlatokban.

1. Világos szándéknyilvánítás található az üressé-válás útjához egy nagyon központi, odaadást megfogalmazó imában, melyben a lelkigyakorlatozó megígéri, hogy ezt az utat fogja járni.[31] Lemond minden elérni-akarásról (akarat), gondolkodásról (értelem), a múlttal való minden aktív foglalkozásról (emlékezet), sőt, a kérő imáról is („Add kegyelmedet és szeretetedet, mert ezek elegendőek nekem”). Ez az ima a döntő fordulat az Aktív Imából a Passzív Imába való átmenethez és félre nem hallható megvallása az üressé-válásnak.

„Vedd, Uram, és fogadd el teljes szabadságom, emlékezetem, értelmem és egész akaratom, mindenem, amim van és amivel rendelkezem. Te adtad nekem mindezt, Neked, Uram, visszaadni. Minden a Tiéd, rendelkezzél vele egészen akaratod szerint. Add nekem szereteed és kegyelmed, mert ez elég nekem.” (Lgy 234,4-5).

1. A szakszerű útmutatást az ima harmadik módjánál találjuk (Lgy 258-260): Nyugodtan leülni vagy letérdelni, a szemeket becsukni, egy órát vagy többet maradni, a légzésre ügyelni, egy szót ismételni és az isteni Személyre, a kapcsolatra vagy önmagam kicsinységére figyelni.[32]
2. Ignác ehhez az imához gyakorlóidőt rendel és négy hét kategóriájába helyezi, ahogy azt ennek a cikknek második részében megmutattam.[33]

A Teljes Egyesülés sokkal ritkábban jön létre mint a Nyugalmi Ima.

Mint többször visszatérő imamódot, Isten általában csak az arra nagyon jól előkészített lelkeknek ajándékozza. Mint egyszeri kegyelem azonban gyakrabban is előfordul. Sok pappal, szerzetessel, de világi kereszténnyel is találkoztam, akik elmondták, hogy egyszer vagy másszor az életük során olyan kegyelmi pillanatokat éltek át, melyek ismertetőjegyei ennek az imának tökéletesen megfeleltek. Ez legtöbbször hivatással kapcsolatos kegyelem volt. Egész életen át hat és kétségtelen tartást ad a (jelen)létnek, biztos tájékozódást. Forrás és oázis, ahová az ember visszatérhet, felfrissülhet és megerősödhet, akkor is, ha az egyszer megtapasztalt állapotot nem éli át újra a maga teljességében.

Az eltejedt aggodalom, miszerint a szemlélődő lelkigyakorlatokban már nem lehetséges a tisztulás, nem felel meg sem a tapasztalatnak sem a szentek tanításának.

Ebból a félelemből táplálkozik a meggyőződés, hogy óvakodni kell a lelkigyakorlatózót a Belénköntött Kegyelemre előkészíteni, amíg nem teljes a tisztulása. Ez azt jelentené, hogy senki sem jöhet Istenhez, aki még nem szent. Így tehát soha nem mehetnénk Istenhez. Krisztus azonban azért jött, hogy a bűnösöket hívja. A szemlélődő állapotban történő tisztulás intenzívebb, mint a szemlélődést megelőző szakaszban. Keresztes Szent János Sötét éjszakáinak leírásai ezt bőségesen tanúsítják.

Ignác olyan nagy hangsúlyt fektet az ima módjára, hogy lelkigyakorlatozói számára az ima lépcsőinak megfelelő döntési módozatokat ad. Így a kísérő a lelkigyakorlatozót annak saját imaszintjén vezetheti a döntésig.

A harmadik választási szakasz azoknak szól, akik a gondolkodás (elmélkedés) állapotában vannak. Lelkigyakorlatozók, akik az Érzelmi Imánál időznek, a második választási szakaszban érzik otthon magukat. A vigasz és a hamis vigasz közötti különbségtétel által hozhatják meg döntésüket. Az első válsztási szakasz felel meg a szemlélődő állapotnak.

Zárszó

Noviciátusi éveim alatt (1948-49) tanították meg nekem és noviciustársaimnak a lelkiismeretvizsgálatot. Kétszer egy nap végig kellett menünk a lelkiismeretvizsgálat öt pontján és sok kérdésre válaszolnunk, melyet az elmúlt fél napi cselekedeteinket vizsgálták. Nagyon fotnos tapasztalat volt számomra és mélyebb önismeretre vezetett. A második év végére azonban a számtalan pont és kérdés már túl sok lett. Volt akkor a házban idős rendtársak egy nagyobb csoportja is, akiket szintén naponta kétszer hívott Examen-re a csengő, és ők hűségesen el is tüntek negyedórára a szobáikban. Mi novíciusok megkérdeztük egyszer a novíciusmestrünket, hogy az atyák is a lelkiismeretüket vizsgálják-e. Világos igennel felelt. Ez azonban kevés volt nekünk, és tovább kérdeztük, vajon az atyák is végigmennek-e naponta kétszer minezeken pontontokon és kérdéseken. Azt mondta, még nem értenénk, hogyan végzik az atyák Examenjüket. Mikor nem hagytunk fel a kérdezősködéssel, ezt mondta: „Ezt Önök még nem értik. Az atyák letérdelnek a kereszt elé, felnéznek az Üdvözítőre, és negyedórán át ebben a szemlélésben maradnak.” (Eszerint a kijelentés szerint a ház összes atyája a Nyugalmi Ima állapotában volt!) Számomra kielégítő volt a válasz. Továbbra is teljesítettem a feladatomat a pontokkal és kérdésekkel, de megerősödtem annak tudatában, hogy az ima egyzerű szemlélésbe torkollik.

Ahhoz, hogy Istennel találkozzunk, szegénnyé és üressé kell válnunk. Az imában lassanként le kell mondanunk a könyvekről, szövegekről, segédeszközökről, foglalatosságokról, gondolatokról és az önelemzésről, és tekintetünket magára Istenre kell irányítanunk. Mózes még a saruit is levette, amikor megsejtette az Úr jelenlétét.

[1] Die kontemplative Phase der ignatianischen Exerzitien, GuL 1998. 11-25, 116-132.

[2] A Tanquerey, Grundriss der Aschetischen und Mystischen Theologie, Paris, 1931.

[3] Damaszkuszi Szt. János, Serm.IX. N. 33, vö.: Tranquerey, 362.

[4] Az egyes fokok neveit tulajdonnévként használjuk.

[5] Tanquerey 369-370. Vö. F. Jalics, Lernen wir beten. Würzburg 1996, 13-20.

[6] Kiváló válogatás található a Gotteslob c. könyben. Stuttgart 1975, 19-51.

[7] P.Knauer, Geistliche Übungen, Würzburg 1998, 145-148.

[8] Tanquerey, 477-500.

[9] A német szövegben az idézetek ebből a fordításból valók: P.Knauer: Geistliche Übungen. Würzburg 1998. A lelkigyakorlatos könyv (Exerzitienbuch) rövidítése: Lgy.

[10] Tanquerey, 684-699.

[11] Tanquerey, 938-954. Ld. még F.Jalics. Lernen wir beten, 61-82.

[12] Tanquerey, 693.

[13] Tanquerey, 955-978.

[14] Tanquerey, 981-1002.

[15] Teresa von Avila, Die innere Burg, Stuttgart 1979, 59-80.

[16] Johannes vom Kreuz, Die dunkle Nacht. Einsiedeln 1961, 69-115.

[17] Vö.: Lgy 252,2 a 258-cal.

[18] Tanquerey, 1002-1005.

[19] Teresa von Avila, 81-108.

[20] Johannes vom Kreuz, Die dunkle Nacht, 119-211.

[21] Tanquerey, 1005-1015.

[22] Tanquerey, 1016-1021.

[23] Die innere Burg, 189-214.

[24] Die innere Burg, 195.

[25] Tanquerey, 1018.

[26] Ignác a hetedik és nyolcadik lépcsőhöz bizonyára gyakorlati okokból nem mond semmit.

[27] Vö.: Gal 2,20.

[28] F.Jalics, Kontemplative Exerzitien, 394-398.

[29] F.Jalics, Kontemplative Exerzitien, 366-369.

[30] Tanquerey, 976-977.

[31] GuL 1998 21-22.

[32] GuL 1998 121-122.

[33] GuL 1998 116-121. Vö. Különösen Lgy 4,3.