Már született két lányuk. Aztán a feleség ismét áldott állapotba került, és a magzat szintén lány lett. Ezért a férj nem akarta engedni, hogy a gyermek megszülessen, mivel ő fiút szeretett volna. (Vietnámban és Kínában ez a terhesség-megszakítások egyik fő oka). A feleség azonban hallani sem akart az abortuszról. Azt mondta: „A lelkiismeretem nem engedi meg.” Ennek az esetnek a kapcsán feltenném a kérdést: „Számunkra a magzat probléma, vagy misztérium?”

Korábban amellett érveltem, hogy az emberiség történelmének új, poszt-indusztriális szakaszába lépett, s megpróbáltam körülírni ezt a társadalmi formációt (némi kitekintéssel Magyarország helyzetére és szerepére). Most elsősorban a jövővel kapcsolatos kilátásokat igyekszem taglalni. Hogyan alakul át az életünk az új körülmények között? Milyen nehézségekkel kell szembenéznünk – és milyen lehetséges megoldást találhatunk? A gondolatmenet – mely végig közérthetőségre tart igényt – elsősorban Domenico De Massi olasz szociológus kutatási eredményeire épül.

Egy korábbi posztban amellett érveltem, hogy az emberiség történelmének új, poszt-indusztriális szakaszába léptünk. Hogyan működik mármost ez a társadalmi formáció? És mi benne Magyarország szerepe? Egyáltalán: beléptünk már az új korszakba? És milyen jövő vár ott ránk? Hogyan alakul benne az életünk? Ezekre a kérdésekre kísérlek meg válaszolni az alábbiakban Domenico De Massi olasz szociológus alapján – szándékaim szerint könnyen érthető stílusban.

A szeretet három arca

Aquinói Szent Tamás a szeretet szentségének nevezte az Eucharisztiát, latinul Sacramentum Caritatis, ami XVI. Benedek pápa eucharisztikus apostoli buzdításának is a címadója lett. A szeretet összetett valóság, aminek különböző vonatkozásait lehet megkülönböztetni. A filozófiai és teológiai hagyomány megkülönböztet érzéki (erosz), baráti (philia) és áldozatos (agapé) szeretetet (vö. XVI. Benedek Deus Caritas est, vagy Dr. Pálhegyi Ferenc elmélkedése). Az érzéki szeretet erősen a biológiai valóságunkhoz kötődik, a test vágyaiból indul ki, és a test élvezetei motiválják. Szeretni valamit vagy valakit, mert örömet okoz számunkra. Élvezetes lehet megenni egy jó ételt, vagy megérinteni, átölelni valakit, aki vonzó számunkra. Nyilvánvalóan az erosz világához tartozik az erotika, a testi szerelem valósága. A philia, a baráti szeretet már szellemibb természetű. Forrása nem elsősorban a testi valóságban van, bár az érzelmek fontos szerepet játszanak egy baráti kapcsolatban is. Ez a fajta szeretet a kölcsönösségen alapul, egymás megismerése, segítése, a közös értékek és célok jellemzik. Végül az agapé, az áldozatos, vagy önzetlen szeretet, amelynek fókuszában a másik ember jóléte, boldogsága áll. Ez a szeretet tudatos és áldozatra is kész, nem keresi a maga javát, türelmes, jóságos (vö. 1Kor 13). Viszonzás nélkül is tud jóindulatú lenni, olyannyira, hogy még az ellenségét is tudja szeretni, még annak az embernek a boldogságát is szívén viseli, aki bántó módon lép fel. Ez a szeretet kész erőfeszítéseket is tenni a másik megjavulására.

Ebben a rövid írásban azt az ambiciózus célt tűztem ki, hogy ismeretterjesztő szinten elmeséljem az emberiség egész múltját, egészen a jelen pillanatig – és hogy bizonyos értelemben kulcsot adjak a jövőnk megértéséhez. Persze minden történelemírás elfogult, hiszen – bevallva vagy bevallatlanul – valamilyen értelmezési szempont szerint ragadja meg tárgyát. A magam részéről alább a felvilágosodás paradigmáját tekintem mérvadónak, bár igyekszem utalni annak keresztény kritikájára is. A leírásban jelentős részben az olasz szociológus Domenico De Masi gondolatait követem (még olyan áron is, hogy úgy látom, nyugat-központú szemlélete egyoldalú, helyenként pontatlan és további kiegészítésre szorul).

Évekkel ezelőtt olvastam egy mesét. A kis herceg már akkor felébresztett bennem valamit. Akkor is, ha nem értettem igazán. Valamit megmozgatott bennem, de még nem rendelkeztem a szükséges érzékenységgel, hogy mindazt megfogalmazzam. Nemrég újraolvastam. Nem állítom, hogy minden részletét érteném, azt viszont tapasztalom, hogyan tud életet adni, hogyan meríthetek belőle. Ezt osztom meg a következő blogbejegyzésben.

Édesapja kínai, édesanyja filippínó. Ezért Szent II. János Pál pápa, miután Manilában szentté avatta, kijelentette, hogy ő lesz a fülöp-szigeteki ifjúság, a vándormunkások és a gazdasági bevándorlók védőszentje. Ruiz Szent Lőrinc, ne haragudj ránk, ha sokan közülünk „lemigráncsozunk” téged és barátaidat, mert ostobaságokat sulykolnak a fejünkbe, ahelyett, hogy a féligazságok helyett tisztán látnánk és gondolkodnánk!

A katolikus egyház létszáma, ha kis mértékben is, de évről évre növekszik – adják hírül a hivatalos vatikáni források –, ám fokozatosan elmozdulás történik a „perifériák” irányába. Európa folyamatosan veszít a jelentőségéből, a legdinamikusabb növekedés pedig Afrikában figyelhető meg. A megkeresztelt katolikusok összlétszámának növekedésével párhuzamosan nő a Földön a püspökök létszáma is; viszont „nyilvánvaló zsugorodás figyelhető meg a nem pap szerzetesek, az örökfogadalmas szerzetesek és a szerzetes papok” számát illetően, sőt a papi hivatásra vállalkozók számszerű adataiban is. Megugrott viszont az állandó diakónusok száma, akiknek létszámaránya éves átlagban mintegy három százalékkal növekszik. Milyen következtetések vonhatók le mármost ezekből adatokból?

Augusztus elején Esztergomban Szent Ignác-napi búcsún prédikáltam a vízivárosi templomban rendalapítónk és az Eucharisztia kapcsolatáról. Ebből nőtt ki ez a bejegyzés, amiben a jezsuiták és az Eucharisztia kapcsolatát szeretném körbejárni. Miképp van jelen az eucharisztikus lelkiség a rendalapító Szent Ignác életében, a lelkigyakorlatokban és a jezsuita rend történelmében?

„A Viganò mögötti hatalmak elsősorban megbuktatni akarják Ferenc pápát” – Sputnik Italia. Andrea Tornielli, a Vatican Insider szerzője 2018. szeptember 2-án interjút adott Marina Tantushvan újságírónőnek a Viganò-ügyről, amely továbbgyűrűzik a nemzetközi médiában. Tornielli egyik kommentárját már olvashattuk a Magyar Kurírban.  Megjegyzem: a francia katolikus napilap, a La Croix is Torniellire hivatkozik mint jól értesült vatikanistára. Most teljes fordításomban közlöm a sokatmondó interjút.