Jezsuita bloggerek

Művészetről beszélni nem könnyű, mert a tárgyi valóság mögött olyasmi tárul fel, ami a Szent, a Mindenható, az Örök, a Teremtő szépségéből mutat meg valamit, egy piciny kis szeletét felkínálva. Feszültség jön létre ezáltal a Teremtő Szépség és a befogadni igyekvő piciny kis teremtmény között. Hiszen a Teremtő úgy adja magát, mint ajándék, de ezt az ajándékot csak csodálni lehet, és gyönyörködni benne. Amikor erőszakkal birtokolni szeretnénk a Szépet, a Jót, az Igazat és a Szentet, az azon nyomban eltűnik, mert nem arra van hivatva, hogy bezárjuk véges, törékeny emberségünk szűk kalitkájába.

Brian O. Coffrey kortárs amerikai művész "Pure Insight" című festménye

A téma a „hit és ész” témakörébe tartozik. Bár a cím elég elvont kérdéskört sejtet, az alapgondolatban tulajdonképpen nincs semmi ördöngösség. Hogy némi szómagyarázattal kezdjem: a „teleológia” (a gör. thelosz = cél és logosz = tan, tudomány szavak összetételéből) a célokról szóló filozófiai tudomány. Arról a filozófiai és teológiai hipotézisről van szó, miszerint a természetben és a történelemben zajló folyamatokban (az evolúcióban éppúgy, mint az üdvösségtörténelemben) működik egyfajta célra irányítottság, célirányosság. S hogy ez ki is mutatható! 

Egy kedves ismerősöm mondását idéztem a címben, hogy tudatosodjon bennünk, hogy az Eucharisztia tesz alkalmassá minket, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Jézus szeretett minket! Csodálatos élőlény az ember. Kiemelkedve a faji keretekből, nem egyed, hanem, ahogy Kosztolányi fogalmaz: „egyedüli példány”. Homlokán ott a jegy, hogy milliók közt az egyetlen egy. Ezért nem elég, hogy biológiai valóságunkat tápláljuk, szükséges, hogy legyen olyan táplálékunk is, ami elvezet minket az örök életre, egyedüliségünkre. „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van!” „Ezt tegyétek minden nap a világ végezetéig!” Vagyis az Úr imájában nem a kétkilós szezámmagos rozskenyérért imádkozunk, hanem azért, hogy Jézus legyen a mindennapi kenyerem, hogy tudjak úgy szeretni, ahogy Ő! Ez jezsuitaságom forrása. „Jesu ita” –  azaz: úgy, mint Jézus (IHS). Ezért veszünk részt minden nap a szentmisén, hogy „Őáltala, Ővele és Őbenne a tieid legyünk!” S énekeljük a jól ismert karizmatikus dalt: „Ments meg minket! Táplálj minket!” De hogyan jön ide a dobókocka?

A nyugati világ embere mára telítődött élelmiszerekkel, iparcikkekkel, valamint információkkal. A technológia fejlődése (elsősorban az informatika és a robotika) kényelmesebbé tette az életünket és több szabadidővel ajándékozott meg, de – sajnos vagy szerencsére – nem oldotta meg az életproblémáinkat. Úgy tűnik, új módot kell keresnünk felszabaduló szellemi-spirituális energiáink lekötésére és kreativitásunk kibontakoztatására. Meg vagyok róla győződve, hogy az dönt helyesen, aki – amennyiben rajta múlik – a sokféle lehetőség közül azt választja, hogy idejét és energiáját az embertársaival (a Másikkal) való foglalkozásra fordítja.

Jön a nyár, és talán megadatik, hogy kizökkenjünk a megszokott kerékvágásból. Talán adódik majd alkalom ismeretlen dolgok felderítésére is. Sokan esetleg külföldre is elutaznak, ahol hosszabb-rövidebb időre megmerítkeznek egy idegen kultúrában. Ha egy, a miénktől nagyban különböző világba csöppenünk, eleinte legtöbbször élcelődni kezdünk a különbségeken. Megesik, hogy kicsúfoljuk azokat, akik másként élnek, másként gondolkoznak, mint mi magunk. Hadd tegyek néhány megjegyzést ezzel kapcsolatban. 

Pünkösd a Szentlélek kiáradásának ünnepe. A liturgikus évben nem sokkal utána következik Úrnapja, az Eucharisztia ünnepe. Eucharisztikus sorozatunkban most arról elmélkedünk, hogy mi a kapcsolat a Szentlélek és az Eucharisztia között.

A szentmise során van egy fölséges pillanat, mely az 1982-ben történt, immár 36 éves papszentelésem óta újból és újból fel-lelkesít, ez pedig a Lélekhívás magasztossága. A háromszor-szent Isten dicsőítése után az egyház így imádkozik: „Valóban szent vagy, Istenünk, minden szentség forrása. Kérünk, szenteld meg ezt az adományt, áraszd le rá Szentlelkedet, hogy számunkra a mi Urunk, Jézus Krisztus teste és † vére legyen”.

Marx Károly születésének (1818. május 5.) kétszázadik évfordulójára emlékeznek  világszerte, és világnézetektől függően különbözően értékelik életművét. Most kivonatosan idézem A kommunizmus fekete könyve magyar nyelvű kiadása alkalmával, 2000-ben a TÁVLATOK-ban megjelent tanulmányomat.

Az évfordulóra felavatott új, kínai pénzen állított Marx-szobor Trier városában

Az eucharisztia megelőzte az újszövetségi szentírást, sőt, a keresztény Biblia az eucharisztikus ünneplésből nőtt ki? Folytatva az Eucharisztiáról szóló sorozatot, most a kezdetekről elmélkedünk. 

Protestáns testvéreink elvitathatatlanul nagy érdeme, hogy a Szentírás keresztény életünk alapvető eleme lett. Mégis, mint az Eucharisztiában hívő keresztények, jó, ha tudjuk, hogy a szentségek nélkül az Istennel, Jézussal való találkozásunk elképzelhetetlen lenne. Jézus Krisztus személye az Eucharisztia nélkül értelmezhetetlen. Ez a gondolat mindig megerősödik bennem, mikor Lukács evangéliumában az emmauszi történetet olvasom.