Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) isten (19) Isten (8) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Hét plusz egy tanács arra, hogyan éljünk a szünidőben

2019.07.25. 08:54 Satori

„1. Pihenjetek és szórakozzatok! 2. Ápoljátok a barátságokat, és szerezzetek új barátokat is! 3. Ha lehetőségetek adódik rá, utazzatok külföldre is! 4. Hallgassatok zenét, nézzetek filmet, olvassatok könyveket és beszélgessetek a barátaitokkal! 5. Írjatok naplót! 6. Tisztítsatok meg a szeméttől egy tengeri szakaszt, egy mező- vagy erdőrészletet! S ha a helyzet olyan reménytelennek látszik, kezdjétek mindjárt a saját szobátokkal! 7. Gyakran felejtsétek el magatokkal vinni a telefonotokat! S ha olyan elkeserítő állapotok uralkodnak, esetleg egyszer felejtsétek egyszerűen a jeges vödörben. Olyanban, amiben sok jég van... Ezeket a feladatokat már senki sem fogja kijavítani, értékelni. Ám ezek fognak értékelni titeket...”

pacsy_3.jpg

A fenti tanácsokat egy milánói tanár, Andrea Bortolotti adta diákjainak a nyári szünet előtt. Néhány dolgot hozzátehetnénk: 1. Azt hiszem, ezek amolyan felszabadító gyakorlatok, amelyek politikai programnak sem utolsók. A nyugati társadalmakban dívó mindennapi élet átlagos stressz-szintjét figyelembe véve akár a túlélés feltételeinek is tekinthetők. 2. Méltányolandó továbbá, hogy a szerzőt nem csak a (gazdasági, tudományos, presztízst illető stb.) előrehaladás érdekli. 3. Az új horizontok kinyílásával – gyakori tapasztalat – tényleg relativizálódnak a mindennapos problémáink. 4. Én is nagyon vágyom arra, hogy végre olyasmit csináljak, ami nem „hasznos”. Attól mindig visszatér az életkedvem. Jó dolog „szabadságon lenni.” (Még akkor is, ha ez a szerzeteseknél kicsit mást jelent, mint az átlagos állampolgárnál). 5. Bár már nem szoktam naplót vezetni – gyermekkoromban írtam utoljára, azóta csak nagy ritkán, utazáskor –, tudom, hogy objektiválni az élményeket része a feldolgozási folyamatnak. Sőt talán maga a feldolgozási folyamat. 6. Az ökológiai gondolkodás előmozdítása miatt én még Greta Thunberget is megszerettem. Bár féltem egy kicsit, hogy politikai érdekből kihasználják az autizmusát, anélkül, hogy mások erre figyelmeztetnék őt vagy a szüleit. (A szobám rendben tartása viszont nekem is komoly nehézséget okoz... :) 7. Az utolsó tanács viszont nem érint – ugyanis nincs telefonom.

Egy 7+1-ediket viszont szívesen hozzátennék: „Imádkozzatok rendszeresen!” Adjatok hálát mindenért! Esetleg naponta többször is. Nekem úgy tűnik, ezek a feladatok nemcsak a diákoknak hasznosak, hanem a szüleiknek is...

 

 

Szólj hozzá!

Heller Ágnes halálára

2019.07.23. 13:51 SzabóFerencSJ

heller.jpg

Most olvasom ezt a rokonszenves írást Heller Ágnes „véletlen” halálról: tegnap a Balatonba veszett. Kis jegyzetemben most nem a filozófus életművére, nem is az utóbbi évek ellenszenves politikai szereplésére gondolok, hanem siófoki találkozásunkra a Magyar Pax Romana egyik kongresszusán. (Ha jól emlékszem, 1996 áprilisában, amikor előadást is tartottam a „Kultúránk válaszúton” témakörben. De lehet, hogy pár évvel később ugyanott egy másik  kongresszuson.)

A vacsoránál „véletlenül” a mellette levő üres székre ültem. Bemutatkoztam. Arra, hogy jezsuita vagyok, mindjárt megjegyezte, hogy valamelyik latin-amerikai országban (nem emlékszem, melyiket mondta) a jezsuiták vezette egyetemen előadásokat tartott. Aztán Lukács Györgyről kérdezgettem, a filozófus 1917-es „megtéréséről” a marxi-lenini megváltás-utópiához, valamint későbbi köpönyegforgatásáról. E kérdésekre nemigen akart válaszolni. Hangsúlyozta: most már Kierkegaard-ral foglalkozik. Vacsora közben belemelegedtünk az eszmecserébe, a közös etikai támpontok keresése volt a téma. Közben vörös borral koccintottunk. Én (rossz?) szokásom szerint tegezni kezdtem (csak két évvel volt idősebb nálam), Ágnes könnyedén visszategezett.

1 komment

Eucharisztia és játék

2019.07.19. 14:34 korizoli

jozsef.jpg

 

Hans Urs von Balthasar az egész üdvösségtörténetet úgy látja, mint egy isteni drámát. Balthasar maga így vall erről: „A kereszténység drámai természetéről tartott előadásaimban a (keresztény) színpadi irodalom világán keresztül próbáltam megközelíteni a kinyilatkoztatás misztériumait. A ’világszínházat’ olyan elevenbe vágó játékként igyekeztem bemutatni, amelyet az ’üdvtörténeti Szentháromságnak’ megfeleltetett hármas, a szerző, a színész és a rendező mutat be.”[1] Balthasar tehát a drámai színjáték kelléktárával értelmezi Isten és az ember kapcsolatának történetét. A kereszténység Balthasar szerint nem statikus igazságok gyűjteménye, hanem lényegileg drámai természetű. Az üdvösségtörténet egy szent dráma, amelyben az ember „már nem puszta szemlélője a drámának, hanem maga is szereplője az isteni színjátéknak; mintegy Isten partnere.”[2] A szentmisében titokzatos módon jelen van ez az egész drámai üdvösségtörténet, amelyben itt és most nekünk is meg kell találnunk az egészen egyéni szerepünket és hozzáállásunkat. Meg vagyunk hívva, hogy részesei legyünk az isteni színjátéknak, a szentmisében való aktív részvételünkkel és aztán egész életünkkel.  

1 komment

Testről és lélekről: néhány szempont a szexualitás témájában

2019.06.19. 16:07 korizoli

roden.jpg

A szexualitás nagyon fontos része az emberi életnek. Központi kérdés, különösen a fiatalok számára. Bár feltételezzük, hogy a fiatalok ismerik az Egyház tanítását ezen a téren, azért a tapasztalataim szerint ez nem is olyan egyértelmű. Sokszor van, hogy csak a tilalmakig jut ez az ismeret: „no sex before marriage”, viszont az értékek és a miértek már gyakran a ködbe vesznek. A Katolikus Egyház ifjúsági katekizmusa jó összefoglalását adja a témának, érdemes elolvasni (Youcat, 400-425 pontok). A Szentjánosbogár közösség ifjúsági táborában az egyik téma a szexualitás lesz, ezért gondoltam, hogy a Bogár lelkivezetőjeként talán nem lesz haszontalan írnom a teljesség igénye nélkül valamit erről a fontos kérdésről, amit most a jezsuita blog olvasóival is megosztanék.

18 komment

A teológia globális korunkban

2019.06.18. 10:14 pacsy

 

dali.png

A napokban történt, hogy egyik előadásom után odajött egy mexikói teológushallgató: „Tudja, atya – kezdte –, a mi országunkban a teológiának amolyan ornamentika szerepe van. Díszítőelem. Arra használják, hogy alkalmanként felékesítsék vele a politikai szónoklatokat és ünnepi beszédeket. Hamis adalék – olyan, mint a nők arcán a smink!” Elgondolkoztatott a hasonlat – hiába, a képeknek nagy erejük van... Azon kezdtem tűnődni, vajon nálunk, Magyarországon mi a szerepe. És minek kellene lennie.

Mert a teológiának kétségkívül világszerte más és más a funkciója. Az angolszász országokban például nagy hagyománya van a „nyilvános teológiának” (public theology) – itt időszerű kérdésekről kell véleményt nyilvánítani. (Ezt a műfajt az Egyesült Államokban például Miroslaw Volf, a Yale Egyetem oktatója űzi kimagasló szinten – ő egyébként eredetileg horvát származású, tehát kicsit, ha szabad így mondanom, a „mi kutyánk kölyke”.) Dél-Európában az egyes nagyobb képzési központokban – például a madridi Comillias-on, a Milánói Katolikus Egyetem teológiai fakultásán vagy a római egyházi egyetemeken – általában a teológia hagyományos, metafizikai-dogmatikus megközelítését művelik. Ez a teológia „rendszeres” vagy szisztematikus változata, melynek pillanatnyilag mérsékelt közönsége van. Figyelemre méltó azonban Párizsban Christoph Theobald újszerű próbálkozása, amely az esztétikai és a fenomenológiai nézőpontot juttatja érvényre. Világszerte nagy hatást tesz a feminizmus (kevesen tudják, hogy első igazán jelentős képviselője, a Harvard Egyetem professzor asszonya, Elisabeth Schüssler Fiorenza eredetileg bánáti lány, aki a román-magyar határvárosban, Csanádon született).

Szólj hozzá!

Ferenc pápa látogatása mennyiben segítheti a népek, felekezet kiengesztelődését?

2019.06.11. 16:54 korizoli

papaerdelyben.jpg

A pápalátogatás rávilágított a román-magyar együttélés egyes feszültséggócaira. Világos, hogy ezek nem pusztán a múlt sebei, mint Trianon, hanem nagyon is friss és fájdalmas történések, mint ahogy az Úz völgyében lezajló konfliktus is. Romániában ugyanakkor nemcsak a magyar-román kapcsolat terhelt, hanem a keresztény felekezetek között sem teljes a béke, gondolhatunk például a kommunista állam által elvett, ortodoxszá tett, de a rendszerváltás után vissza nem adott görögkatolikus templomokra.

Erre persze az ortodox fél azt mondja, hogy a XVII. század végén az erdélyi görögkatolikus egyház létrejöttekor belőlük szakították ki ezeket a területeket, nem éppen politikai nyomásgyakorlás nélkül. (Csak megjegyezzük, hogy akkor az unió létrejöttében nem kis szerepe volt a jezsuitáknak). Megemlíthetjük még azt a kihívást is, amit az egyre növekvő cigány népesség integrálása jelent Románia számára. Ferenc pápa tehát olyan földre lépett, amelyet mélyen áthatnak a nemzetiségi és felekezetek közti történelmi és aktuális konfliktusok. Hogyan segítheti a kiengesztelődést, a békés együttélést a pápa látogatása?

Szólj hozzá!

Ferenc vagy Benedek pápa? Nem vagy: és!

2019.06.07. 09:00 korizoli

benedekferenc.jpg

A csíksomlyói pápalátogatás is megmutatta, hogy keresztény körökben sokan meglehetősen polarizáltan viszonyulnak Ferenc és Benedek pápához. Vannak, akik szinte az égbe magasztalják a jelenlegi pápát, olykor olyan dolgokat is neki tulajdonítva érdemként, amelyek már az elődei működésében is ott voltak, és lesajnálóan nyilatkoznak XVI. Benedekről. Például egy neves teológusnő így dicséri a jezsuita pápát: „Ferenc az első pápa, aki nem csupán egyéni bűnökről beszél, hanem strukturális bűnökről is”, jóllehet ez nem Ferenc újdonsága, erről már Szent II. János Pál pápa is beszélt, olyannyira, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusába is bekerült a fogalom (vö. 1869 pont). Mások – és talán Magyarországon ez a nézet az elterjedtebb – Benedeket tarják az igazi vonatkoztatási pontnak, és utódját többnyire nem értik, írásait nem olvassák, csak a média szlogenjeiből alkotnak képet róla. Vannak viszont, akik éppen ellenkezőleg, nagyon is figyelemmel kísérik a pápa működését,  csak éppen kizárólag arra tudnak fókuszálni, amit kritizálni lehet. Aztán vannak még radikálisabb ellenlábasok, akik szerint „Ferike” – ahogy egyes körökben emlegetik – nem is igazi pápa. Sajnos a különféle összeesküvés-elméletek is jó talajra találnak nálunk.

5 komment

Engedni, hogy az életem belenőjön a válaszokba

2019.05.29. 09:07 kajtordomi

kerdes.jpgAz elmúlt másfél év során sokat foglalkoztam a hivatásommal, és újra feltettem magamnak azokat a kérdéseket, amelyekre már évekkel ezelőtt elkészítettem a konyhakész válaszaimat. Miért lettem én jezsuita? Egészen egyszerűen és röviden: Isten hívott, találkoztam emberekkel, akik segítettek, igent mondtam... Életem apró történései szépen körvonalazták nekem azt az utat, amiről eddig úgy gondoltam, hogy értem, miért vezetett el a hivatásomhoz. Viszont az idő múlásával észrevettem, hogy a lelkem egyre jobban elbizonytalanodott, és kedvesen, mégis azért ijesztően megkérdőjeleződött bennem: valóban ezek az igazi válaszok? Egyáltalán találhatok-e választ a kérdéseimre?

3 komment

Eucharisztia: az Egyház Szíve

2019.05.23. 21:52 korizoli

fire-heart-961194_960_720.jpg

Henri de Lubac Meditatione sulla Chiesa című könyvében[1] az Eucharisztiáról szóló fejezet címe: Az Egyház szíve. Az Eucharisztia mint az Egyház szíve nagyon gazdag szimbólum. Emberi testünkben a szív valóságba sok tekintetben hasonlít ahhoz, amit az Eucharisztia jelent az Egyház életében. A Világ szíve[2] című művében Hans Urs von Balthasar Isten üdvözítő tevékenységét az emberi test vérkeringésének példáján szemlélteti. A világ szíve Krisztus, aki mint a testben a vérkeringést működtető szív, a szeretetet áramoltatja tagjaiban.

Szólj hozzá!

Az Eucharisztia dinamikája (II. rész)

2019.05.03. 10:45 korizoli

180831-aztec1-full.jpg

Most tekintsük át, hogy a Jézus életében felfedezhető, illetve Isten benső életében jelenlévő dinamikus vonások miképp vannak jelen az Eucharisztiában, hiszen az Eucharisztia által e szentháromságos életnek leszünk részesei.

Az előbbiekben Jézust úgy láttuk, mint egy igen elfoglalt, aktív embert. Eucharisztikus ünneplésünknek is van egy ilyen mozgalmas vonatkozása, főleg az ünnepélyesebb liturgiáknak. Felesleges is sorolni az egyes elemeket. Mindezek valamiképp visszatükrözik annak a Jézusnak a földi életét, aki folyamatosan mozgásban volt, és nagyon mozgalmas életet élt.

1 komment