Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Utolsó kommentek

Az aszketika és a misztika különbsége – avagy gondolatok az imaélet fontosságáról

2022.11.15. 11:09 Patsch Ferenc SJ

4659.jpg

Időnként aggodalom ébred bennem az egyház spirituális állapota miatt. Ez persze így fellengzősen hangzik, mégis ez a helyzet. Aggódom, és szomorú vagyok. Hogy mi miatt? Egy időben gyakran megkérdeztem pap és szerzetes ismerőseimtől, hogyan imádkoznak. Egyszerűen érdekelt. Már csak „szakmai szempontból” is: akkoriban ugyanis pap- és szervezesnövendékek lelkivezetése volt a fő foglalkozásom. Az összkép – úgy találtam – elég lehangoló.

2 komment

Címkék: ima misztika aszketika

A klíma-csúcs margójára: Időtálló gondolatok az éghajlat és az energetika kérdéseiről Jared Diamond nyomán

2022.11.10. 12:55 Patsch Ferenc SJ

cikk_indexkep_1080x600_pdf_4.jpg

Ezekben  napokban (2022. november 6. és 18. között) az ENSZ szervezésében konferenciát tartanak az egyiptomi Sharm el-Sheikh városában az éghajlatváltozással kapcsolatban korábban született megállapodások betartatásáról (Sharm el-Sheikh Climate Implementation Summit). Az esemény – amelyre a világ minden tájáról számos kormányfő érkezett, és amely kiemelkedő szakértők részvételével zajlik – jó alkalom arra, hogy megfogalmazzunk néhány gondolatot a klímaváltozásról, és ezzel összefüggésben a világ jövőjéről. Ehhez nagyrészt Jared Diamond amerikai földrajztudós és Pulizer-díjas ismeretterjesztő író (a Háborúk, járványok, technikák. A társadalmak fátumai című nemzetközi sikerkönyv szerzője) gondolatait hívjuk segítségül.

Szólj hozzá!

Címkék: jövő európa fogyasztás apokalipszis klímaváltozás trump jared diamond teremtésvédelem

„Vállaljuk a halált is!” – Hevenesi János atya Kerkai Jenőről

2022.11.07. 00:31 korizoli

101_0404.JPG

Hevenesi János atyára még sokan emlékeznek, a Mária utcai templomunk fáradhatatlan gyóntatója volt. 2017-ben hunyt el, 98 éves korában. 1957-től őt is a pannonhalmi idősotthonba száműzték, ahol együtt lakott Kerkai Jenő atyával. 

A napokban kaptam egy levelet Hermann Andreától, János atya egyik lelki leányától, aki  egy nagyon szép emlékét is megosztotta:

János atya ott volt Kerkai atya halálos ágyánál, nagyon tisztelete és szerette Őt. Életemben egyszer láttam János atyát elérzékenyülni, a Pannonhalmi Temetőben, 2010-ben, mikor Kerkai atya halálának 40. évfordulóján gyönyörű beszédet mondott a sírjánál, megrendülten átkarolta Kerkai atya sírkeresztjét, megcsókolta, és a könnyeivel küszködött. János atyának mindvégig nagyon fontos szívügye volt a keresztény magyarság ügye. Még halálos ágyán is ezt kérdezte tőlem, meséljek a magyar jövőről, megújulásról: hogy van-e remény?”

A mellékelt fényképek is Andreától vannak. 

Andrea elküldte Hevenesi atya egy 2003-ban írt, Kerkai atya lelkiségéről szóló emlékezését is, ami tudomásom szerint eddig sehol nem lett publikálva. Az 52 éve, 1970. november 8-án elhunyt Kerkai Jenő atyára most ezzel az írással emlékezünk: 

Szólj hozzá!

Címkék: visszatekintés emlékirat kerkai jenő hevenesi jános

Nők a középkorban: Alessando Barbero dokufilm-kritikája

2022.10.30. 14:53 Patsch Ferenc SJ

nok_kozepkor.jpg

A nők számára a középkor szörnyű időszak volt – sugallja a brit sztáríró, Ken Follett Jouney into the Dark Ages. Great women [Utazás sötét korokban. Kiemelkedő női alakok] című filmjében. A film „dokumentumfilmnek” akar látszani, ám – mint arra a méltán elismert olasz történész, Alessandro Barbero rámutat – inkább történelemhamisításnak számít.

Szólj hozzá!

Címkék: egyház nők középkor sötétség filmkritika Pál apostol Jeanne d’Arc Kenn Follett Bingeni Szent Hildegárd Porete Margit Sziénai Szent Katalin

„Isten szólt bele a történelembe” – Kerkai Jenő SJ 1956-ban és 1956-ról

2022.10.22. 07:56 korizoli

Október 23. után szabadult a börtönből, rögtön hozzálátott az ifjúsági lelkipásztori munka szervezéséhez, a forradalom bukása után is lelkesített, s újbóli bebörtönzése sem vette el hitét abban, hogy a szovjetek által lerohant Magyarország jövője nem a zsarnok, hanem Isten kezében van. Kerkai Jenő jezsuita tevékenysége az 1956-os forradalom napjaiban és annak leverését követően a közelmúltban kikutatott állambiztonsági dokumentumok alapján.

56jezsuita_kepek9.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: 1956 forradalom illegalitás szamizdat kerkai jenő

A Jézus-imáról – avagy mire való a „csotki”?

2022.10.16. 10:46 Patsch Ferenc SJ

csotki.pngSokak számára, akik „latin” szertartású (tehát nem görögkatolikus vagy protestáns) keresztények, alighanem újdonság lesz az, amiről most írok. A „csotki” (чётки) néven ismert egyszerű eszközt szeretném a figyelmetekbe ajánlani, amely – a nyugati kereszténységben használatos rózsafüzérhez hasonlóan – nagy segítséget jelent az imaéletben, ám nem annyira nálunk, hanem elsősorban a keleti ortodox (pravoszláv) egyházban elterjedt. 

Szólj hozzá!

Címkék: ima ortodox rózsafüzér mindfulness görögkatolikus Jézus Jézus-ima csotki

Mária, a Magyarok Nagyasszonya

2022.10.08. 07:59 phamdinhngocsj

sziklatemplom_budapest_window.jpg2016 nyarán jöttem Magyarországra Vietnámból. Akkor minden új volt számomra, főleg a magyar nyelv. Az egyik első szó, amit megtanítottak nekem, a Nagyboldogasszony volt. Igen, egy jezsuita meg akarta nekem mutatni, hogy milyen érdekes a nyelv. Ez egy hosszú és többszörösen összetett szó: Nagy-boldog-asszony. Érdemes ezt az összetételt közelebbről is megvizsgálni!

 Október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén ismét találkozunk ezzel az elragadó szóval. Biztosan egyetértetek velem abban, hogy ez a szó megmutatja Anyánk ünnepének értelmét. Engedjétek meg, hogy ennek az összetételnek a három részéről elmélkedjek:

Szólj hozzá!

Címkék: mária szűz nagyboldogasszony szent istván üdvözlégy

Mindnyájan testvérek (2020): katolikus alternatíva, túl liberalizmuson és kollektivizmuson

2022.10.02. 19:30 Patsch Ferenc SJ

ft_1.jpg

Két évvel ezelőtt, 2020. október 3-án Ferenc pápa Assisibe ment, hogy ott, Szent Ferenc sírjánál aláírja második szociális enciklikáját. A szöveg a Fratelli tutti (Mindnyájan testvérek) címet kapta. A címválasztás persze nem nyerte el mindenki egyöntetű tetszését. Egyes feminista teológusok erősen kritizálták, hiszen (bár ez a magyarban nem érzékelhető) nem elég „inkluzív”: az indoeurópai nyelvekben a „fratello” fivért jelent, ami nem foglalja magában a nőnemű testvéreket (sorelle sœurs, сестры, Schwestern). Valójában azonban egy Assisi Ferenc írásaiból származó idézetről van szó, amely nem csupán mélyen az evangéliumban gyökerezik, de egyúttal kiemeli azokat a spirituális gyökereket is, amelyek Bergoglio pápaságát a poverello-hoz, „Assisi szegénykéjéhez” kötik. 

Szólj hozzá!

Patsch Ferenc SJ: „Jó, ha vagy!” – Gondolattöredékek a szerelemről és csatolt témákról III.

2022.09.25. 09:51 Patsch Ferenc SJ

 chandan-chaurasia-_pbw5zypioa-unsplash.jpg

Az írás I. része.
Az írás II. része.

Talán még egy fontos téma hiányzik ahhoz, hogy „kitárgyaltnak” tekinthessük a szerelem kérdését: mi van akkor, ha mi magunk válunk a szerelem tárgyává? Mi a teendő, ha nem mi esünk szerelembe, hanem belénk szeretnek, például nekünk vallanak szerelmet? Nos, ha mindketten szabad állapotúak vagytok, akkor általában nincs is ezzel semmi probléma: ez esetben a felek – ha kölcsönösen úgy érzik – bátran elindulhatnak az ismeretség elmélyítésének útján. Ilyen körülmények között nyugati kultúránkban nagyjából minden az egyéni rokonszenven vagy ellenszenven múlik. A családnak kevés beleszólása van, bár tartok tőle, hogy ettől még nem válik minden önműködően akadálymentessé...

Engem közel három évtizede szenteltek pappá. A lelkipásztori szolgálatban eltöltött éveim ezen a téren is szolgáltak már némi tapasztalattal. Például kénytelen voltam megtanulni, hogy – mivel cölibátusban élek – vannak lekötetlen vegyértékeim. Ezt a nők tévedhetetlenül megérzik. Ráadásul papként gyakran „egyenruhát” (reverendát vagy papi civilt) hordunk, márpedig az ilyesmi viselése – azt mondják – a katonák, rendőrök vagy üzletemberek esetében is „szexepil”-nek számít. Olykor tehát nehezítő tényezők is állnak a papi hűség útjában. Mert akarhatok én egyértelmű lenni – és tiszta szívből törekszem is rá! –, mégis bennem van az egyedülálló férfiakra gyakran jellemző „esetlenség”, ami sok nőből ösztönösen is kiváltja a „segíteni akarás” ösztönét. Ez persze még messze nem szerelem, de könnyen lehet elindítója ellenőrizhetetlen dinamikáknak. Csakhogy meg kell őriznem a határaimat, ha hűséges akarok maradni a hivatásomhoz. Elismerem, hogy ez megint túl negatívan, sőt védekezőn hangzik, pedig nem annak szánom. Hiszen rengeteg áldásos következménye is van ennek: az a tapasztalatom, az egyház rengeteget profitál abból, hogy a tagjai közül sokan szublimálják, magasabb szintre emelik a szexualitásukat. A történelem során számos rendkívüli szellemi teljesítmény – tudományos mű, spirituális és jótékonysági kezdeményezés – született már abból, hogy Istennek mélyen elkötelezett emberek átformálták a bennük élő libidót, a belső szexuális energiát.

De mi a teendő akkor, ha valaki egyoldalú szerelemre lobban egy pap iránt, és megvallja neki az érzelmeit? Legfontosabb felismerésem ezen a téren, hogy egy ilyen vallomás után nagy tapintatra és együttérzésre van szükség, ugyanakkor egyértelmű reakcióra is. Érzékelni kell, hogy az adott pillanatban a vallomást tevő egészen kiszolgáltatottá válik. Borotvaélen táncolás ez: egyszerre kell óvni a sérülékeny helyzetben lévő lelket, egyúttal teljes határozottsággal megvonnunk a határokat. („Attól függetlenül, hogy benned mi van, én becsületes papként akarok tovább élni!”). Felmerült bennem egy kép, ami számomra már eddig is sokat segített: úgy képzelem, hogy a vallomást tevőt lelki értelemben „pihe-puha gyolcsba”, „vattába” kell csomagolnom, nehogy a szavaim hatására megsérüljön. Ez azonban nem zárja ki az egészen világos beszédet – amely nélkül nem lehet papnak megmaradni. Emlékszem egy esetre, amikor határozottan megkérdeztem: „Talán ott akarod hagyni a férjedet és az öt gyermekedet egy fellobbanó érzelem miatt?” Miután az illető nemmel válaszolt, talán már nem volt annyira bántó a határozottságom: „Ha te nem akarod otthagyni a családodat, én pedig – ami egészen biztos! – pap akarok maradni, akkor innentől kezdve egyetlen feladatunk van: azon dolgozni, hogy az érzelmeid minél előbb megváltozzanak.”

Szólj hozzá!

Címkék: szexualitás szerelem

„A hűséget nem szoktuk megbánni” – Újabb gondolattöredékek a szerelemről és csatolt témákról II.

2022.09.20. 10:47 Patsch Ferenc SJ

 love2.jpg

Ennek a blogbejegyzésnek az előző részében abból a banális tényből indultam ki, hogy a férfiak és a nők különböznek egymástól. Hadd vegyem fel újra a fonalat, annál is inkább, mert eszembe jutott egy újabb történet. Ezúttal a mókásabbak közül...  Nemrég mesélte az egyik rendtársam, hogy valahol Olaszországban néhány napra megszállt egy kontemplatív női rendházban. Úgy adódott, hogy azokban a napokban ünnepelték az egyik szerzetesnővér örökfogadalmát, szóval a kolostor tele volt vendégekkel. Többségük középkorú vagy idősebb házaspár – ennek a részletnek később lesz még jelentősége –, szóval a fogadalmat tevő fiatal szüleinek és nagyszüleinek generációja volt.

A barátom pihenni ment: párnapos szemlélődő környezetet remélt, kikapcsolódást a lelkipásztori és akadémiai élet stresszel teli hétköznapjaiból. Arra azonban nem számított, hogy a kolostornak papírvékony falai lesznek... A szerzetesnők nagyvonalúságát dicséri, hogy az ünnepi mise után a szegény, nyugalomra vágyó papot ebédre is meghívták, amire – aszkézis ide, böjt oda – lelkesen el is ment. A feketeleves azonban csak ezután következett. Ebéd után, „sziesztaidőben” akkora jövés-menés támadt, ajtócsapkodás a folyosón, stb., hogy képtelenség volt elaludni. A barátom ezen bosszankodott kicsit, de azt gondolta, majd csak elcsendesednek. Így is lett, mindenki szemére jótékony álom ereszkedett. Kivéve őt: amikor ugyanis végre megkönnyebbülten hunyta le a szemét, a szomszéd szobákban mintha ezzel egyidejűleg bekapcsoltak volna valami gőzgéphez hasonló szerkezetet. Néhány horkantás hallatszott, majd valószínűtlen hangerővel, egyenletes ritmikusban ismétlődő hangorkán támadt, valahogy így: „Gkhhhrrrrrr... Psssss..., Gkhhhrrrrr... Psssss....” – hosszan, szűnni nem akaró kitartással.

Egy szó, mint száz, a barátomat brutális horkolás akadályozta a délutáni csendespihenőjében. Utána aztán így kommentálta a jelenséget: „Én tudom, hogy néha a nők is horkolnak, de a férfihorkolás – na, az aztán teljesen más! Ezek? Mint a vaddddisznóóók!” És még hosszan ecsetelte. Végül arról kezdett elmélkedni – nagy empátiával –, hogyan is lehetnek képesek ezek a nők  otthon kibírni férjük társaságát. Rövid kiruccanása ezért várakozáson felüli lelki gyümölcsöket termett: onnantól kezdve soha többé nem hallottam panaszkodni a rendházunk körülményeire. Nálunk ugyanis sokkal vastagabbak a falak, és ő őszintén örült, hogy végre hazajöhetett aludni a saját szobájába. (Csak közbevetőleg mondom: tartsátok óriási kegyelemnek, ha alkalmazkodnotok kell: addig számítotok fiatalnak, amíg képesek vagytok a mások által diktált feltételeket jó szívvel fogadni!)

Címkék: szexualitás szerelem

süti beállítások módosítása