Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

boldogság (8) egyház (54) európa (10) ferencpápa (9) filozófia (8) gondolat (10) gondolatébresztő (19) hit (24) ima (14) Isten (8) isten (19) jezsuita (14) jézus (11) katolikus (12) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (12) vallás (16) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Filozófiai példák a hit fejlődésére

2020.08.06. 16:45 pacsy

 

11_1.jpg

A hit fejlődésének lehetősége, illetve e fejlődés lehetséges szakaszainak gondolata korántsem volt idegen a filozófusoktól. A gondolatnak már az ókorban megtaláljuk nyomait. Etikai munkájában Arisztotelész (384-322) utal arra, hogy az ember felszabadulása, belső szabadságának elnyerése három fázisban történik: (A.) először az „élvezettől” (hédoné) kell szabadulnia, amelyben eleinte az ember a türanoszhoz hasonlóan keresi a boldogságát; (B.) ezután az engedelmességre kerül a hangsúly, amikor az ember úgy él, hogy aláveti magát az igazságos törvénynek (szpudé); (C.) végül pedig eljuthat a „bölcsességre” (szofia), amely a legteljesebb szabadság állapota, s az „okos értelmezésben” (epikeia) nyilvánul meg, mely – Arisztotelész efelől nem hagy kétséget – túl van a törvény betűjén.

A középkori filozófiai gondolkodásban – amely korántsem választható el élesen a teológiától – számos szerző tárgyalja a szeretet növekedésének fokozatait. Közülük most legyen elég csak egyet megemlíteni: a középkor legnagyobb tekintélyű szerzőjét, Aquinói Szent Tamást (1225-1274). Az Angyali Doktor megkülönbözteti a (A.) „kezdők” (incipientes), (B.) a haladók (proficientes) és (C.) a „tökéletesek” (perfetti) gondolkodását (Summa Theologiae II-II, 24,9; 183,4). A XIII. századtól kezdve ez a hármas felosztás klasszikusnak számítí és gyakran összefüggésbe hozzák (A.) a diszkurzív (értelmi-logikai) elmélkedést használó „megtisztulás útja” (via purgativa), (B.) az affektív (érzelmi) imát gyakorló „megvilágosodás útja” (via illuminativa), valamint (C.) az kontemplatív (egyszerű) imaformát gyakorló „egyesülés útja” (via unitiva) hármas lelkiségteológiai fogalmaival.

Szólj hozzá!

Isten nincs a Broadway-n

2020.08.05. 20:16 Satori

 

ss.jpg

A transzcendens bűvöletében élő embereket – kultúrától és vallástól függetlenül – ősidők óta foglalkoztatja a kérdés: „Hol találom Istent?” Hol keressem őt, ha szeretném megtapasztalni? Hol akadhatok rá? Talán befelé kellene fordulnom, hogy megleljem? Vagy – éppen ellenkezőleg – önmagamon kívül remélhetem inkább, hogy rátalálok? A természetben van, szívem belsejében (oda hogy jussak?), esetleg inkább mások felé kellene megnyílnom, hogy végre tapasztalatot szerezzek róla? A „kinyilatkoztatást” vajon inkább szent könyvek tartalmazzák, vagy elég, ha magamba nézek, hiszen belülről fakad?  

Szólj hozzá!

A szeretet gyengesége, avagy a hitre való reflexió három szintje

2020.07.23. 08:10 pacsy

11.jpg

Nemrégiben néhány barátommal egy elhagyott remeteséget látogattunk meg Olaszországban. A szerzetesek ezen ősi lakhelye Abruzzóban, egy festői szépségű völgyben, egy hatalmas sziklafal tövében húzódott meg, amely egyszerre nyújtott védelmet az időjárás viszontagságai ellen és emlékeztetett arra, hogy életünk egy hajszálon függ. Lenyűgözött – ahogy mondani szokás – a „hely szelleme”: akaratlanul is mindenki átérezte, hogy a természet ölén a lélek szinte automatikusan békésebbé, derűsebbé, kiegyensúlyozottabbá válik. A többi turistával együtt mi, jezsuita papok is csendben üldögéltünk egy darabig a sziklába vájt remetecellák előterében, mielőtt útnak indultunk volna hazafelé. A néhány kilométeres gyalogtúra után aztán autóba szálltunk, útközben pedig még egy vendéglőben is megálltunk, hogy az éhségünket elverjük. Ebéd közben aztán többek között arról beszélgettünk, vajon mit tudhattak azok a szerzetesek, akik nemcsak egy derűs júliusi délelőttön, hanem télen-nyáron, éjjel-nappal, gyakran étlen-szomjan azokban a cellákban éltek, dacolva az időjárás viszontagságaival, folyamatosan keresve az Istennel való bensőséges kapcsolatot.

Merész dolog ilyesmit állítani, mégsem kerülhetem el: úgy vélem, hogy a hit fejlődése fokozatokra osztható. Volt is már szó erről ezen a blogon, ám valahányszor megpendítettem ezt a témát, azonnal erős ellenállásba ütköztem: arroganciát, felsőbbrendűségi érzést, elitizmust róttak fel nekem, és számos érvet is felhoztak a hit fejlődésének koncepciója ellen. Talán új fényt vet valamelyest a kérdésre, ha most néhány konkrét példán keresztül próbálom megvilágítani, mire is gondolok. Az egyszerűség kedvéért három szintet fogok megkülönböztetni: az utca emberének (hétköznapi) szintjét (A); a keresztény igehirdetés (teológiai-intellektuális) szintjét (B); végül pedig a szemlélődés (misztika) szintjét (C). Nem várom, hogy mindenki egyetértsen velem ebben a kérdésben. Bizonnyal lesznek, akik most is félreértik majd a mondanivalómat, esetleg fel is háborodnak rajta. Elfogadom a kritikát – mindannyian úton vagyunk! Tanulni szeretnék abból, amit írtok – és persze talán valamit tanítani is. Ahhoz a belátáshoz szeretném hozzásegíteni az Olvasót, hogy a vallási életnek vannak olyan dimenziói, amelyek nem automatikusan és nem azonnal nyílnak meg előttünk, bármilyen határozottan köteleződtünk is el Krisztus követése mellett. A lelki élet érési folyamat. Jálics Ferenc Fejlődik a hitünk című könyve (Korda, 2018) sok szempontból ihletül szolgált az alábbiakhoz.

209 komment

Hogyan akarta Amerika megbuktatni a pápát?

2020.07.19. 08:24 SzabóFerencSJ

pp.png

Nicolas Senèze: Hogyan akarta Amerika megbuktatni a pápát? (Új Ember – Ecclesia, Budapest, 2020.) Könyvismertetés

A La Croix francia katolikus napilap vatikanistája, N. Senèse „puccsként” mutatja be az amerikai ultrakonzervatív katolikusok támadását Ferenc pápa ellen, akik manipulálták a volt washingtoni nuncius, Carlo Maria Viganó érsek hosszú (11 oldalas) „tanúvallomását” (megjelent 2018 nyarán a Verità c. napilapban).

A Vatikán belső ügyeit jól ismerő C. M. Viganó  vádolja az előző pápák közvetlen munkatársait (név szerint Sodano és Bertone bíborosokat) és más vatikáni főpapokat, akik eltusolták, alaptalan pletykának nevezték a római központba beérkező valós feljelentéseket papok szexuális visszaéléseiről, botrányos ügyeiről (pl. a 30 évig húzódó Maciel-botrány, homoszexuális kapcsolatok a kléruson belül, és kiskorúak ellen elkövetett visszaélések). Senèse főleg egy ügyet, a homoszexuális Theodoe McCarrick amerikai bíboros vétkeinek elkendőzését részletezi. Különös, hogy a felelős főpapokkal együtt Ferenc pápát is vádolja, sőt lemondásra szólítja, pedig – más  elhúzódó botrányos ügyekkel együtt – ezt is éppen ő oldotta  meg radikálisan.

3 komment

Mit kezdjünk az inkvizícióval? Történeti megközelítés II.

2020.07.14. 07:00 Satori

1280px-galileo_before_the_holy_office_joseph-nicolas_robert-fleury_1847.png

Nem szabad meglepődnünk azon, hogy egy idő után a legfelkészültebbek és legalkalmasabbak, a domonkos fráterek kaptak megbízatást arra, hogy mindenütt felderítsék a fenti titkos csoportosulások tagjait, és kikérdezzék őket, mit is tanítanak voltaképpen. Hiszen ők voltak leginkább kiképezve arra, hogy másokat a hit kérdéseivel kapcsolatban meggyőzzenek. Belőlük alakultak meg tehát az inkvizíciós törvényszékek. Az „inkvizíció” (a latin inquere=nyomoz, kutat, vizsgálódik igéből) egyszerűen szólva vizsgálatok lefolytatását jelentette, azzal a céllal, hogy az igazság érvényre juthasson.

A törvényszékek szigorú szabályok szerint jártak el. Formálisan vádat emeltek, tanúkat kerestek, és úgy folytatták le az eljárást, hogy annak minden részletét jegyzőkönyvbe vették. Hadd vessem közbe, hogy nem tartom tisztemnek az inkvizíció védelmezését! Egy jezsuita szerzetestől talán némelyek apológiát várnának el, ám én az ilyenfajta hitvédelemben nem hiszek. Jelen nézőpontunkból – Alessandro Barberóval egyetértésben – alapvetően retrográd intézménynek tartom az inkvizíciót, amely hosszú működése során (nota bene: a katolikus országokban az 1200-as évektől gyakorlatilag a francia forradalomig töretlenül fennállt!) nagyjából-egészében arra tanította eleinket, hogy veszélyes a saját fejünkkel gondolkodni, és aki szabadon beszél, könnyen megütheti a bokáját. A magam részéről elvből ellenzem, ha valakinek veszélyben kell éreznie magát, csak mert nyilvánosan mást mond, mint a bevett hivatalos vélemény, legyen szó politikai nézetekről vagy éppen az egyházi szószékekről hirdetett hittételekről. Nem szeretnék olyan országban élni, ahol ha valaki mást gondol, akkor számítania kell rá, hogy előbb-utóbb kopogtat nála az illetékes hatóság – vagy mint a közelmúlt súlyos történelmi tapasztalatainak hatására mifelénk mondanák: „éjszaka megáll a fekete autó” –, és udvariasan felszólítják: „Kövessen, a vizsgálóbírónak/inkvizítornak beszélgetnivalója akad magával...” Az inkvizíciónak e tekintetben valóban jelentős szerepe volt abban, hogy a katolikus társadalmakban a konformizmus és engedelmesség kultúrája alakuljon ki – és ezt nem tartom ideálisnak. Két dolgot azonban feltétlenül megfontolandónak gondolok az inkvizíció megítélése szempontjából.

27 komment

Címkék: történelem tudomány vallás egyház európa filozófia hit gondolatébresztő katolikus inkvizíció jezsuita

Mit kezdjünk az inkvizícióval? Történeti megközelítés I.

2020.07.13. 12:39 Satori

inkv.jpg

Az alábbiakban kísérleteket teszek arra, hogy a szokásosnál valamelyest árnyaltabb módon (azaz történelmileg érzékenyebben) formáljak véleményt az inkvizíció a kérdésről. A vexata quaestio terén való tájékozódásban nagy segítségemre voltak az olasz történész, Alessandro Barbero kutatásai. Barbero bevallottan ateista (sőt, mint manapság a legtöbb olasz intellektuel, némileg marxista), vagyis az egyház iránti elfogultsággal nemigen vádolható. A magam részéről hiszek abban, hogy egy ilyen külső szempont nemhogy kárára volna, de használ is annak, aki intellektuális becsületességgel igyekszik tájékozódni a kérdésben és sine ira et studio keresi a történelmi igazságot.

Szólj hozzá!

Címkék: történelem gondolat vallás egyház európa hit gondolatébresztő katolikus inkvizíció jezsuita

Ki a te Istened? Adalékok a zsoltározók istenképéhez

2020.06.05. 10:55 SzabóFerencSJ

psalms.jpg

Mi, papok és szerzetesek a naponta imádkozott óraliturgiában, a szentmisében és különböző liturgikus cselekményekben a bibliai képek/szimbólumok özönével találkozunk, amelyek egy régi kor, kultúra, hit és hiedelem jelzései, a láthatatlan Isten üzenetének közvetítői. Minden látható jel a láthatatlan szellemvilágra, a felfoghatatlan Istenre és kimondhatatlan Titokra utalnak. Istent senki se látta a Fiún kívül. Az Örökkévaló dicsősége felragyogott a megtestesült Ige, Jézus Krisztus arcán, és az Ő szavai, példabeszédei fokozatosan feltárták az ő Atyja és a mi Atyánk szeretet-titkát. De maga Jézus is képekbe, hasonlatokba öltöztette üzenetét: alkalmazkodva hallgatóihoz, saját kora, vallási élete, tehát az ószövetségi írások jelképrendszeréhez.

Szólj hozzá!

A Szentlélek a fiatalok életében

2020.05.30. 10:33 phamdinhngocsj

lelek_1.jpg

Viccesen azt mondják néha, hogy a Szentlélek „kevésbé híres”, mint az Atyaisten vagy Jézus Krisztus. Tény, hogy ritkán említjük meg a Szentlelket, vagy ritkán fordulunk hozzá. A Szentlélek különösen a fiatalok számára sokszor még idegen. A Szentlelket talán a bérmálás ünnepe miatt ismerik. Ezt követően úgy tűnik, a fiatalok kevesebb figyelmet fordítanak rá. Következésképpen sokan nem kötődnek Istenhez. A Szentlélek nélkül a fiatalok könnyen elvesznek, és nehezen érnek el sikereket az életükben.

A Szentlélek a harmadik személy a Szentháromságban. Szoktunk még úgy beszélni Róluk, hogy: teremtett az Atyaisten, megváltotta a Fiú, és megszentelt a Szentlélek. Ha a fiatalok figyelnek a Szentlélekre, észrevehetik, hogy a Szentlélek az Atyaisten alkotó munkájának kezdetén már ott volt. Isten Lelke lebegett a vizek fölött (Ter 1,1). Sőt, Isten maga leheli az életet az élőkbe. Ez a Szentlélek, Ő az ember számára az életerő forrása.

Szólj hozzá!

Szent VI. Pál pápa egyháztanáról liturgikus emléknapja alkalmából

2020.05.29. 19:58 SzabóFerencSJ

pal.jpg

Isten segítségével két szent pápának szolgáltam a Vatikáni Rádió magyar tagozatában. Egy negyed század alatt e pápák „szócsöve” voltam, így vettem részt az új evangelizálásban. Wojtyla/II. János Pál után 2018. október 14 óta már elődjét, Montini/VI. Pált is a szentek között tiszteljük.
E jegyzetemben nem vázolom Montini/VI. Pál pápa (1897-1963 1978) egész péteri szolgálatát, hanem csak a II. vatikáni zsinat egyháztanának alakításában játszott döntő szerepét világítom meg. Kétségtelen, hogy jelentős mértékben VI. Pálnak köszönhető, hogy a zsinat 1963-tól, a második ülésszaktól forradalmi fordulatot vett, és így a katolikus egyház újkori történetében vízválasztó lett.
Amikor a konklávé második napján, 1963. június 21-én pápává választották Milánó bíboros érsekét, Giovanni Battista Montinit, egyesek úgy vélték, hogy az új pápa visszahajol a Piusok stílusához, nevezetesen XII. Piuséhoz, akivel együtt dolgozott a második világháború alatt. Ma már világosan látjuk, hogy nemcsak követte a „nyitott” (Szent) XXIII. János pápát, hanem – főleg tanítása korszerűségével – túl is szárnyalta őt. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a zsinati munkákba szakértőnek meghívott olyan 1950-ben (XII. Pius: Humani generis körlevele után) félreállított teológusokat, mint pl. Yves Congar OP és Henri de Lubac SJ, akik már részben a zsinati egyháztan előkészítői voltak.

1 komment

In memoriam Farkasfalvy Dénes O.Cist. (1936-2020)

2020.05.26. 08:21 SzabóFerencSJ

388_large.jpg

Május 24-én, a Mennybemenetel vasárnapján jött a gyászhír:

„A Ciszterci Rend Dallasi Apátsága és a Ciszterci Rend Zirci Kongregációja hozzátartozói és rendtársai nevében is fájó szívvel, de Isten akaratát elfogadva tudatja, hogy Farkasfalvy Dénes ciszterci rendi áldozópapot, a dallasi apátság egykori apátját életének 84., szerzetességének 66., áldozópapságának 59. évében, 2020. május 21-én hazahívta a mennyei Atya.”

Kedves Dénes! Isten nyugosztaljon! Ma szentmisémbe foglaltalak. Te is előttem mentél el, bár öt évvel fiatalabb voltál nálam. Szép szerzetesi életed és tudományos munkásságod Isten dicsőségét és a lelkek szavát szolgálta. Volt idő, amikor együttműködtünk, bár Te Dallasban tanítottál, én Rómában szolgáltam a Vatikáni Rádiónál. P. Alszeghy Zoltán SJ professzor irányításával, Nagy Ferenc rádiós rendtársammal szerkesztettük és kiadtuk (hazafelé küldtük) a Teológiai Kiskönyvtár sorozat füzeteit. Ebben kérésemre két témát kidolgoztál: Bevezetés a szentírástudományba  és A lelki élet teológiája.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása