Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

boldogság (8) egyház (55) európa (10) ferencpápa (9) filozófia (9) gondolat (10) gondolatébresztő (19) hit (24) ima (14) isten (19) Isten (8) jezsuita (15) jézus (11) katolikus (12) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (12) vallás (16) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Tanulhatnak-e egymástól a vallások?

2020.09.21. 09:00 pacsy

ddd.jpg

Figyelemre méltó kötet jelent meg tavaly a Jezsuita Kiadó gondozásában; olyan teológiai értekezés, amely joggal számíthat azok érdeklődésére, akiket foglalkoztatnak a nem keresztény vallások, a velük való intézményes és személyes kapcsolattartás lehetőségei, és azokéra is, akik kíváncsiak (a vártnál lényegesen sokrétűbbnek bizonyuló) katolikus nézőpontra. A szerző – a nemzetközi tudományosság élvonalába tartozó F. X. Clooney, a Harvard Dininity College oktatója – eddigi számos publikációja közül ebben foglalja össze legátfogóbb igénnyel, könyv terjedelemben azt a megközelítésmódot, amely szakmai berkeken belül „komparatív vallásteológia” néven vált ismeretessé.

1 komment

Ferenc pápa teológiai profilja (2. rész)

2020.09.18. 19:17 pacsy

Ezen írásban Ferenc pápa tanítóhivatala legjellemzőbb vonásainak ismertetésére vállalkozom. Az első részben a mai világ felfokozott sebességgel zajló változásaiból indultam ki, mivel ez alkotja a pápa tanításának jelen történelmi kontextusát. Ezután méltattam Ferenc pápa azon törekvését, hogy az egész egyházat „missziós” intézménnyé formálja (vö. Evangelii gaudium 20-49). Végül rámutattam, hogy Ferenc pápa pontifikátusának egyik legfőbb jellemvonása, hogy Isten „irgalmasságát” állítja a középpontba, amely a keresztény kinyilatkoztatás sajátossága (vö. Amoris laetitia 291-312). E második részben néhány lényeges további szemponttal egészítem ki az eddig mondottakat (a megkülönböztetéstől a migránsválságig). Érvelésem hátterében az a meggyőződés áll, hogy abban a világban, amely a szemünk láttára változik, rohamléptekkel alakul át, s az egyház számára is szokatlan kihívásokkal szolgál, a Ferenc pápa által kijelölt teológiai irányvonal mutat a jövőbe.

papa2.jpg

Szólj hozzá!

Ferenc pápa teológiai profilja (1. rész)

2020.09.15. 19:16 pacsy

papa1.jpg

Közel nyolc évvel ezelőtt, 2013. március 13-án történt, hogy a konzisztórium, a katolikus egyház e bíborosokból álló testülete új pápát választott. Jorge Mario Bergoglio (1936-), aki Péter apostol 266. utódaként lépett hivatalba, már azzal is feltűnést keltett és meglepetést okozott, hogy a Ferenc nevet választotta. Hiszen ez az eddigi egyháztörténelemben példátlannak számított! Olasz barátaim mesélték, hogy az első pillanatban csaknem megbotránkoztak: hiszen Assisi Ferenc után ez a név annyira szentnek hangzott a fülüknek, hogy szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy pápa – egy ilyen „bűnös történelmi intézmény” képviselője – használatba vegye. A meglepetések sora pedig ezzel még éppen hogy csak elkezdődött. Ferenc pápa tanítóhivatali megnyilvánulásai is sok tekintetben önállónak és újszerűnek hatottak – egyebek között azokat a hangsúlyokat illetően, amelyekkel saját pápaságának teológiai irányvonalát kijelölte. Ebben a cikkben pápaságát ebből a szempontból elemzem. Kezdjük azonban az áttekintést talán kissé távolabbról: elsőként nem lesz haszontalan rövid utalást tennünk a történelmi szövegkörnyezetre.

Szólj hozzá!

„A harmadik Jézus Társasága” - Jezsuita generálisok a II. vatikáni zsinat után

2020.09.07. 11:10 SzabóFerencSJ

 infographic_generals.jpg

Federico Lombardi SJ: „A harmadik Jézus Társasága” - Jezsuita generálisok a II.  vatikáni zsinat után (La Civiltà Cattolica,  4082 , 2020. júl. 18.–aug. 1., 170–183)

Szabó Ferenc SJ  fordítása

Visszatekintve Jézus Társasága több mint négyszáz éves történetére, szokás szerint az „első” vagy a „régi” Jézus Társaságáról beszélünk: a 16. századi alapítástól az 1773-as feloszlatásig; a „második” vagy „új” az 1814-es visszaállítástól napjainkig. De a legutolsó években már elkezdtek beszélni egy „harmadik” Társaságról: ez  a „harmadik” lenne  a II. vatikáni zsinattól máig tartó szakasz. Csakugyan oly sok és oly mély változás történt a világban és az Egyházban, amelyek az utolsó évtizedekben hatottak Jézus Társaságára is, hogy erre való tekintettel a jezsuiták történetében új időszakról beszélhetünk.[1]

1 komment

Filozófiai példák a hit fejlődésére

2020.08.06. 16:45 pacsy

 

11_1.jpg

A hit fejlődésének lehetősége, illetve e fejlődés lehetséges szakaszainak gondolata korántsem volt idegen a filozófusoktól. A gondolatnak már az ókorban megtaláljuk nyomait. Etikai munkájában Arisztotelész (384-322) utal arra, hogy az ember felszabadulása, belső szabadságának elnyerése három fázisban történik: (A.) először az „élvezettől” (hédoné) kell szabadulnia, amelyben eleinte az ember a türanoszhoz hasonlóan keresi a boldogságát; (B.) ezután az engedelmességre kerül a hangsúly, amikor az ember úgy él, hogy aláveti magát az igazságos törvénynek (szpudé); (C.) végül pedig eljuthat a „bölcsességre” (szofia), amely a legteljesebb szabadság állapota, s az „okos értelmezésben” (epikeia) nyilvánul meg, mely – Arisztotelész efelől nem hagy kétséget – túl van a törvény betűjén.

A középkori filozófiai gondolkodásban – amely korántsem választható el élesen a teológiától – számos szerző tárgyalja a szeretet növekedésének fokozatait. Közülük most legyen elég csak egyet megemlíteni: a középkor legnagyobb tekintélyű szerzőjét, Aquinói Szent Tamást (1225-1274). Az Angyali Doktor megkülönbözteti a (A.) „kezdők” (incipientes), (B.) a haladók (proficientes) és (C.) a „tökéletesek” (perfetti) gondolkodását (Summa Theologiae II-II, 24,9; 183,4). A XIII. századtól kezdve ez a hármas felosztás klasszikusnak számítí és gyakran összefüggésbe hozzák (A.) a diszkurzív (értelmi-logikai) elmélkedést használó „megtisztulás útja” (via purgativa), (B.) az affektív (érzelmi) imát gyakorló „megvilágosodás útja” (via illuminativa), valamint (C.) az kontemplatív (egyszerű) imaformát gyakorló „egyesülés útja” (via unitiva) hármas lelkiségteológiai fogalmaival.

Szólj hozzá!

Isten nincs a Broadway-n

2020.08.05. 20:16 Satori

 

ss.jpg

A transzcendens bűvöletében élő embereket – kultúrától és vallástól függetlenül – ősidők óta foglalkoztatja a kérdés: „Hol találom Istent?” Hol keressem őt, ha szeretném megtapasztalni? Hol akadhatok rá? Talán befelé kellene fordulnom, hogy megleljem? Vagy – éppen ellenkezőleg – önmagamon kívül remélhetem inkább, hogy rátalálok? A természetben van, szívem belsejében (oda hogy jussak?), esetleg inkább mások felé kellene megnyílnom, hogy végre tapasztalatot szerezzek róla? A „kinyilatkoztatást” vajon inkább szent könyvek tartalmazzák, vagy elég, ha magamba nézek, hiszen belülről fakad?  

Szólj hozzá!

A szeretet gyengesége, avagy a hitre való reflexió három szintje

2020.07.23. 08:10 pacsy

11.jpg

Nemrégiben néhány barátommal egy elhagyott remeteséget látogattunk meg Olaszországban. A szerzetesek ezen ősi lakhelye Abruzzóban, egy festői szépségű völgyben, egy hatalmas sziklafal tövében húzódott meg, amely egyszerre nyújtott védelmet az időjárás viszontagságai ellen és emlékeztetett arra, hogy életünk egy hajszálon függ. Lenyűgözött – ahogy mondani szokás – a „hely szelleme”: akaratlanul is mindenki átérezte, hogy a természet ölén a lélek szinte automatikusan békésebbé, derűsebbé, kiegyensúlyozottabbá válik. A többi turistával együtt mi, jezsuita papok is csendben üldögéltünk egy darabig a sziklába vájt remetecellák előterében, mielőtt útnak indultunk volna hazafelé. A néhány kilométeres gyalogtúra után aztán autóba szálltunk, útközben pedig még egy vendéglőben is megálltunk, hogy az éhségünket elverjük. Ebéd közben aztán többek között arról beszélgettünk, vajon mit tudhattak azok a szerzetesek, akik nemcsak egy derűs júliusi délelőttön, hanem télen-nyáron, éjjel-nappal, gyakran étlen-szomjan azokban a cellákban éltek, dacolva az időjárás viszontagságaival, folyamatosan keresve az Istennel való bensőséges kapcsolatot.

Merész dolog ilyesmit állítani, mégsem kerülhetem el: úgy vélem, hogy a hit fejlődése fokozatokra osztható. Volt is már szó erről ezen a blogon, ám valahányszor megpendítettem ezt a témát, azonnal erős ellenállásba ütköztem: arroganciát, felsőbbrendűségi érzést, elitizmust róttak fel nekem, és számos érvet is felhoztak a hit fejlődésének koncepciója ellen. Talán új fényt vet valamelyest a kérdésre, ha most néhány konkrét példán keresztül próbálom megvilágítani, mire is gondolok. Az egyszerűség kedvéért három szintet fogok megkülönböztetni: az utca emberének (hétköznapi) szintjét (A); a keresztény igehirdetés (teológiai-intellektuális) szintjét (B); végül pedig a szemlélődés (misztika) szintjét (C). Nem várom, hogy mindenki egyetértsen velem ebben a kérdésben. Bizonnyal lesznek, akik most is félreértik majd a mondanivalómat, esetleg fel is háborodnak rajta. Elfogadom a kritikát – mindannyian úton vagyunk! Tanulni szeretnék abból, amit írtok – és persze talán valamit tanítani is. Ahhoz a belátáshoz szeretném hozzásegíteni az Olvasót, hogy a vallási életnek vannak olyan dimenziói, amelyek nem automatikusan és nem azonnal nyílnak meg előttünk, bármilyen határozottan köteleződtünk is el Krisztus követése mellett. A lelki élet érési folyamat. Jálics Ferenc Fejlődik a hitünk című könyve (Korda, 2018) sok szempontból ihletül szolgált az alábbiakhoz.

223 komment

Hogyan akarta Amerika megbuktatni a pápát?

2020.07.19. 08:24 SzabóFerencSJ

pp.png

Nicolas Senèze: Hogyan akarta Amerika megbuktatni a pápát? (Új Ember – Ecclesia, Budapest, 2020.) Könyvismertetés

A La Croix francia katolikus napilap vatikanistája, N. Senèse „puccsként” mutatja be az amerikai ultrakonzervatív katolikusok támadását Ferenc pápa ellen, akik manipulálták a volt washingtoni nuncius, Carlo Maria Viganó érsek hosszú (11 oldalas) „tanúvallomását” (megjelent 2018 nyarán a Verità c. napilapban).

A Vatikán belső ügyeit jól ismerő C. M. Viganó  vádolja az előző pápák közvetlen munkatársait (név szerint Sodano és Bertone bíborosokat) és más vatikáni főpapokat, akik eltusolták, alaptalan pletykának nevezték a római központba beérkező valós feljelentéseket papok szexuális visszaéléseiről, botrányos ügyeiről (pl. a 30 évig húzódó Maciel-botrány, homoszexuális kapcsolatok a kléruson belül, és kiskorúak ellen elkövetett visszaélések). Senèse főleg egy ügyet, a homoszexuális Theodoe McCarrick amerikai bíboros vétkeinek elkendőzését részletezi. Különös, hogy a felelős főpapokkal együtt Ferenc pápát is vádolja, sőt lemondásra szólítja, pedig – más  elhúzódó botrányos ügyekkel együtt – ezt is éppen ő oldotta  meg radikálisan.

3 komment

Mit kezdjünk az inkvizícióval? Történeti megközelítés II.

2020.07.14. 07:00 Satori

1280px-galileo_before_the_holy_office_joseph-nicolas_robert-fleury_1847.png

Nem szabad meglepődnünk azon, hogy egy idő után a legfelkészültebbek és legalkalmasabbak, a domonkos fráterek kaptak megbízatást arra, hogy mindenütt felderítsék a fenti titkos csoportosulások tagjait, és kikérdezzék őket, mit is tanítanak voltaképpen. Hiszen ők voltak leginkább kiképezve arra, hogy másokat a hit kérdéseivel kapcsolatban meggyőzzenek. Belőlük alakultak meg tehát az inkvizíciós törvényszékek. Az „inkvizíció” (a latin inquere=nyomoz, kutat, vizsgálódik igéből) egyszerűen szólva vizsgálatok lefolytatását jelentette, azzal a céllal, hogy az igazság érvényre juthasson.

A törvényszékek szigorú szabályok szerint jártak el. Formálisan vádat emeltek, tanúkat kerestek, és úgy folytatták le az eljárást, hogy annak minden részletét jegyzőkönyvbe vették. Hadd vessem közbe, hogy nem tartom tisztemnek az inkvizíció védelmezését! Egy jezsuita szerzetestől talán némelyek apológiát várnának el, ám én az ilyenfajta hitvédelemben nem hiszek. Jelen nézőpontunkból – Alessandro Barberóval egyetértésben – alapvetően retrográd intézménynek tartom az inkvizíciót, amely hosszú működése során (nota bene: a katolikus országokban az 1200-as évektől gyakorlatilag a francia forradalomig töretlenül fennállt!) nagyjából-egészében arra tanította eleinket, hogy veszélyes a saját fejünkkel gondolkodni, és aki szabadon beszél, könnyen megütheti a bokáját. A magam részéről elvből ellenzem, ha valakinek veszélyben kell éreznie magát, csak mert nyilvánosan mást mond, mint a bevett hivatalos vélemény, legyen szó politikai nézetekről vagy éppen az egyházi szószékekről hirdetett hittételekről. Nem szeretnék olyan országban élni, ahol ha valaki mást gondol, akkor számítania kell rá, hogy előbb-utóbb kopogtat nála az illetékes hatóság – vagy mint a közelmúlt súlyos történelmi tapasztalatainak hatására mifelénk mondanák: „éjszaka megáll a fekete autó” –, és udvariasan felszólítják: „Kövessen, a vizsgálóbírónak/inkvizítornak beszélgetnivalója akad magával...” Az inkvizíciónak e tekintetben valóban jelentős szerepe volt abban, hogy a katolikus társadalmakban a konformizmus és engedelmesség kultúrája alakuljon ki – és ezt nem tartom ideálisnak. Két dolgot azonban feltétlenül megfontolandónak gondolok az inkvizíció megítélése szempontjából.

27 komment

Címkék: történelem tudomány vallás egyház európa filozófia hit gondolatébresztő katolikus inkvizíció jezsuita

Mit kezdjünk az inkvizícióval? Történeti megközelítés I.

2020.07.13. 12:39 Satori

inkv.jpg

Az alábbiakban kísérleteket teszek arra, hogy a szokásosnál valamelyest árnyaltabb módon (azaz történelmileg érzékenyebben) formáljak véleményt az inkvizíció a kérdésről. A vexata quaestio terén való tájékozódásban nagy segítségemre voltak az olasz történész, Alessandro Barbero kutatásai. Barbero bevallottan ateista (sőt, mint manapság a legtöbb olasz intellektuel, némileg marxista), vagyis az egyház iránti elfogultsággal nemigen vádolható. A magam részéről hiszek abban, hogy egy ilyen külső szempont nemhogy kárára volna, de használ is annak, aki intellektuális becsületességgel igyekszik tájékozódni a kérdésben és sine ira et studio keresi a történelmi igazságot.

Szólj hozzá!

Címkék: történelem gondolat vallás egyház európa hit gondolatébresztő katolikus inkvizíció jezsuita

süti beállítások módosítása