Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) isten (19) Isten (8) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Levél egy fogadalmas szerzetes nővérnek

2019.01.22. 20:30 phamdinhngocsj

ngoc.jpg

Kedves nővérem!

Fogadalomtételi misédre tekintve mindenki osztozik veled az örömben. Örülök, hogy mostantól teljesen Istenhez tartozol és az Úr küldetését folytatod. Jézus a szívében hordoz, csodálatos ember vagy. Boldogságod forrását találhatod meg a szerzetesi életben.

Egy alkalommal Ferenc pápa ezt mondta: „Mi lenne, ha nem volnának szerzetes nővérek? Nem volnának nővérek a kórházakban, a misszióban, a jótékonysági szervezetekben vagy olyan oktatási környezetben, amelyet nélkülük nem tudunk elképzelni!” Ahogy II. János Pál pápa hangsúlyozza, „Jó nekünk itt lennünk” (vö. Vita Consecrata, 29.). Bárhol, ahol szerzetesek vannak, az emberek gyakran találkozhatnak a nővérekkel, akik lelkesen élnek a mennyek országáért. Amikor hiszel Jézus hívásában, nagy szeretetet és friss életerőt tapasztalsz a megszentelt életben. Lelkesedésed az Isten küldetéséből származik.

Szólj hozzá!

Eucharisztia és közösség (III. rész): Az Eucharisztiából születő Egyház

2019.01.18. 13:13 korizoli

128.jpg

A II. vatikáni zsinat óta a teológiában az eucharisztikus egyházszemlélet került előtérbe. E szerint az Eucharisztia nem pusztán az Egyház tanításának egy kiemelkedő vonatkozása, nemcsak egy, még ha legfontosabb is a szentségek között, nem is csak az Egyház középpontjában áll, hanem az Eucharisztia hozza létre az Egyházat. Henri de Lubac így foglalja össze a keresztény hagyomány alapján az Egyház és az Eucharisztia kapcsolatát: „Az Egyház hozza létre az Eucharisztiát, az Eucharisztia pedig az Egyházat.”[1] Milyen kapcsolatban áll mégis e két mondatrész egymással? Az eucharisztikus ünneplés nyilvánvalóan feltételezi az Egyházat, amelynek éppen ez a legfontosabb tevékenysége. Szükséges a felszentelt pap, a hívek közössége. Van olyan oldala az ünneplésnek, amiből az látszik, hogy mi csináljuk a dolgokat, hiszen „misézünk” – ahogy mi, papok mondani szoktuk. Ugyanakkor ott a második mondatrész, ami azt fejezi ki, hogy az Eucharisztia hozza létre, építi fel az Egyházat. Ez alapvetőbbnek tűnik. Mintha ez volna előbb, ez tenné lehetővé, hogy egyáltalán létezzen az Egyház.

Szólj hozzá!

Címkék: egyház egyhaz eucharisztia oltáriszentség

Fáber Péter: egy jezsuita szent útja a melankóliából a belső szabadságba

2019.01.18. 08:10 andras.csaba.sj

 

131217-stpeterfaber_large-1.jpg

Amikor a szentekre gondolunk, általában összeszorul a gyomrunk, mert annyira megközelíthetetlennek tűnnek: olyan barokkosan tökéletesek és makulátlanok. Nem szabad hozzájuk érni! Kevésbé életszerű az a kép, amit elénk tárnak, ezért csak távolról csodáljuk őket, anélkül, hogy mélyebb kapcsolatot alakítanánk ki velük. De gondoltál már arra, hogy némelyiküket mennyire magával ragadta a kétségbeesés és az elbizonytalanodás? Hogy hozzád hasonlóan átjárták az élet kilátástalanságának, gyöngeségük tudatának poklát? Amint magukban vergődtek, és Istenhez könyörögtek a szabadulás reményében? Íme, egy jezsuita szent: Fáber Szent Péter, aki törékeny, skrupulózus, mégis mélységre törekvő, rendkívül rokonszenves jellemével lopta be magát a szívembe.

12 komment

Ferenc pápa: „Veszekedni természetes, de ne a gyerekek előtt!”

2019.01.16. 08:31 pacsy

papa_3.jpg

„Megengedek magamnak egy tanácsot, bocsássatok meg nekem: sose veszekedjetek a gyerekek előtt. Soha!” Ferenc pápa ezeket a szavakat a múlt vasárnap mondta, amikor az egyház Jézus Jordán folyóban való megkeresztelkedését ünnepelte. A pápa ez alkalomból a Sixtus-kápolnában (Michelangelo híres freskói alatt) megkeresztelt 27 újszülöttet: 15 leány- és 12 fiúgyermeket. A prédikációban pedig újra szabadon, papír nélkül beszélt: „Természetes dolog, ha a házasok veszekednek, természetes. Az volna furcsa, ha nem csinálnák”. A jelenlévő apukáknak és anyukáknak azonban okosságot, óvatosságot javasolt: „Csináljátok, de a gyerekek ne lássák és ne hallják. Nem tudjátok elképzelni, milyen szorongást vált ki egy gyermekből, ha a szüleit veszekedni látja.”

3 komment

Hinni – de miben? Kiben? Ez itt a katolikus válasz!

2019.01.15. 08:12 SzabóFerencSJ

alex-radelich-605219-unsplash.jpg

„A hit az élet ereje: az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz. . . Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne ...” Lev Tolsztojnak ezeket a szavait idézte Babits Mihály élete delelőjén a Sziget és tenger című kötete vallomás-nyitányában, amikor azt vizsgálta, mit is hisz: „Mi tart fönn? Mi a gyökér, mely nem szakad el? mely elpusztíthatatlan táplál valami kimeríthetetlen erővel?”

Tolsztoj megállapításait egyetemes érvényűeknek vehetjük. Az a „hit”, amire az orosz író utal, valami önbizalmat jelöl. Ugyanazt Babits így fejezte ki: „Ó, örökkék ég minden felhők mögött; kiirthatatlan optimizmus!”

Persze, sok mindentől függ (öröklés és temperamentum, neveltetés, szerencse, számtalan „véletlen” és kedvező körülmény összejátszása), hogy valaki megszerzi-e ezt az ősbizalmat, ami a vallásos hit számára is kedvező feltételeket teremt. Az olyan válságos korban, mint amilyen a miénk – Auschwitz és a Gulag, az „emberarcú barbárság” kora –, nem könnyű derűlátónak lennünk. De az ilyen idő kihívásra serkenti a gondolkodó és szabad embert, hogy ő maga találjon értelmet a világban levő sok értelmetlenségnek, adjon értelmet az életnek és a történelemnek. Ő maga adjon, de szüksége van emberi és isteni segítségre! A civilizációs és egyházi válságban sem szabad feladnunk a bizakodást, egy bizonyos derűlátást: nem naiv optimizmusról van szó, hanem a keresztény hit vidám merészségéről, amely értelmet adhat létezésünknek. E hit az alapja reménységünknek.

Szólj hozzá!

Címkék: vallás egyház jézus hit katolikus lelkiség jezsuita Isten

Etty Hillesum: egy auschwitzi fogoly leckéi az élni akarásról

2019.01.09. 07:46 andras.csaba.sj

etty_hillesum_1939_2.jpg

Elmúlt hónapjaim egyik magával ragadó írója Etty Hillesum. Zsidó származású nőről van szó, aki Auschwitzban halt meg 29 évesen. Nagy hatással volt rám. Talán azért, mert egyidősek vagyunk. Talán mert ő is törékeny művészlélek, aki az élet teljességét keresi. Tán mert bennem is vágyik valami arra a meghitt mélységre, amire ő rátalált. Nem könnyű az útja, hosszú évek depressziója, melankóliája után nyílik meg benne valami. Olyan benső jelenlét és tudatosság, ami nem bezárja, hanem nyitottá teszi arra, hogy a legembertelenebb körülményekkel és tragédiákkal is szembe tudjon nézni anélkül, hogy az iszonyú teher alatt összeroppanna. Naplójának néhány gyöngyszemét válogattam össze, szedtem öt pontba. A teljesség igénye nélkül teszem ezt, hosszadalmas kommentárok nélkül, mert nem gondolom, hogy ehhez sokat hozzátehetnék. Miért is tartom fontosnak ezt megosztani? Titokban abban reménykedem, hogy segít kicsit jobban élni.

1 komment

Ferenc pápa: „Jobb ateistaként nem járni templomba, mint hívőként gyűlölni a másikat”

2019.01.07. 07:17 pacsy

pacsy_1.jpg

„Jobb nem menni templomba, ha valaki úgy él, mint egy ateista, gyűlöli a többieket és rosszat mond róluk. Ez botrány! Aki kereszténynek tartja magát és szentségekhez járul, annak tanúságot kell tennie a hitéről, és Isten gyermekeként élnie, testvérként, szeretetben, és valódi példát, nem pedig ellenpéldát mutatni.” Ferenc pápa ezekkel az határozott, dorgáló szavakkal beszélt az első 2019-ben tartott szerdai általános kihallgatáson. Szabadon, papír nélkül. Azokat ostorozta, akik nem élik a kereszténység forradalmát, ami pedig valóban „forradalmi dolog” (rivoluzionario).

2 komment

Eucharisztia és közösség (II. rész): Az egység szentsége

2019.01.05. 10:18 korizoli

san-pietro-piazza.jpg

Jézus közösségben élt (család, rokonság, faluközösség), majd saját közösséget hozott létre, amelynek küldetést adott, ez a közösség az Egyház. Ha Jézus életére nézünk, nyilvánvaló, hogy nem nagyon lehetett vele úgy találkozni, hogy ne kellett volna egyúttal kapcsolatba lépni azokkal is, akik körülötte voltak. Jézussal lehet egészen személyes beszélgetésbe lépni – lásd például Nikodémust vagy a szamariai asszonyt (vö. Jn 3-4) –, de aki szorosabb kapcsolatba akart kerülni vele, annak meg kellett barátkoznia azokkal is, akik körülötte voltak. Itt érezhető, hogy menyire a jézusi valóságtól elrugaszkodott az a hozzáállás, amikor azt mondják, hogy „Jézus igen, egyház nem.” „Elfogadom Jézust, de az egyházából nem kérek”. Már a történelmi Jézus sem volt megközelíthető a tanítványi csoporttal való közösségbe kerülés nélkül. Ugyanígy, a szentáldozásban is menyire abszurd azt gondolni, hogy én és Jézus tudunk együtt lenni a többiek nélkül. Ez lehetetlen, mert Jézus már sosincs magában. Ő valóban egyesült a tanítványaival, testtévé tette őket, ami az Egyház. Ha Jézussal akarok találkozni, akkor el kell fogadnom a többieket is, akik Hozzá tartoznak, akiket magénak, mi több, a saját teste tagjainak tekint.

Szólj hozzá!

A kereszténység nem világnézet, hanem spirituális út?

2019.01.02. 12:55 SzabóFerencSJ

jens-johnsson-415903-unsplash.jpg

Kíváncsian és kicsit meghökkenve kezdtem olvasni a Pannonhalmi Szemle legújabb számában (2018/IV) Tomaš Halík cseh katolikus pap, neves teológus Az idők jeleinek megkülönböztetése című cikkét.[1] Jegyzetem kérdőjeles címe pontatlan (a „nem-hanem” szétválasztás helyett „is-is” a válasz), amint félreérthető a szerző némely kitétele is, melyeket azonban nyomban árnyal is. Ezt teszi már a kezdő összegző szakaszban.

„A kérdésre, hogy a kereszténység mely formáját tartom az új évezredben perspektivikusnak, a következő választ adnám: sem a kereszténységet mint ’civilizációt’, sem mint ’világnézetet’, hanem a kereszténységet mint utat. Nem gondolom, hogy az intézményes vagy dogmatikus struktúrák, amelyek által a keresztény hit a múltban kifelezésre jutott, eltűnnének vagy veszítenének elkötelező érvényükből. Ez pusztán Joachim da Fiore spiritualista utópiájának egy másik verziója lenne. Az ’inkarnáció’ e formái nem mennek veszendőbe, bizonyos mértékben azonban háttérbe szorulnak. A spiritualitás kerül előtérbe: a kereszténység mint út fontosabb lesz a doktrínaként vagy intézményként felfogott kereszténységnél.”

Szólj hozzá!

A kommunizmus bűneinek keresztény krónikása: száz éve született Szolzsenyicin

2018.12.27. 08:34 SzabóFerencSJ

szolzs.png

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918–2008) életművét, hányatott sorsát, üldöztetését és eszmevilágát fokozatosan megismerte a nagyvilág attól kezdve, hogy 1973-ban megírta  A Gulag szigetvilág című dokumentumregényét. Művei magyar fordításban is sorra megjelentek. Most, születése centenáriuma alkalmával ebben a jegyzetemben keresztény szellemiségéhez fűzök néhány gondolatot.[1]

62 komment