Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Testünk: ellenségünk vagy barátunk?

2019.03.26. 17:28 andras.csaba.sj

tanc.png

Hosszú évek munkájába telt, míg testemmel meghitt kapcsolatot alakíthattam ki. Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk életében fontos szerepet játszik a testünkkel való viszony (ami olykor iszonnyá is válhat). Reggel például, amikor a tükörbe nézünk, vagy amikor munka után fáradtan főznünk kell, hogy éhségünket tompítsuk. Amikor sétálunk, és amikor a karosszékben hátradőlünk, egy jó könyv társaságában teát szürcsölgetvén. A szükségletek szintjén folyamatosan megtapasztaljuk, hogy érdemes odafigyelni testi lakásunk karbantartására és tiszteletben tartására. Mégis, ha valaki megkérdezné, hogy mennyire tudtunk baráti kapcsolatot kialakítani vele, akkor talán megvonnánk a vállunkat, és értetlenkedve elhárítanánk a kérdést.

Az elmúlt évtizedekben a teológia egyre inkább kezdte belátni, hogy a téma több figyelmet igényel. Elég II. János Pált megemlíteni, aki a test teológiájának egyik úttörője volt. Jálics Ferenc, a szemlélődő lelkigyakorlatok mestere is lényegesnek tartja a testtel való kapcsolatot. Anthony de Mello Sadhana című könyvében testérzékelő gyakorlatok révén vezet az imába. De már a XX. század elején Romano Guardini is többször írt a testtartás, a gesztusok liturgiában játszott szerepéről. Ezzel együtt azonban egyes keresztény körökben még elég elevenen él az a mentalitás, hogy a jóga vagy egyéb relaxációs gyakorlatok az ördögtől valók. (Persze itt is józanságra van szükség: nem segít, ha feketén vagy fehéren látjuk a világot).

16 komment

Életem értelméről…

2019.03.22. 12:20 kajtordomi

eletertelme.jpg

Miközben repül felettünk az idő, és itt-ott megjelennek rajtunk az öregedés jelei, fel-felbukkanhat bennünk a kérdés: mi életem értelme? Egyáltalán miért létezem itt a Földön, abban az élethelyzetben, családban, kapcsolatokban, amelyekben vagyok? Az öregedés külső jegyeit egyelőre még csak visszafogottan érzékelem magamon;), mégis, az utóbbi hónapokban többször szembetaláltam magam a kérdéssel: mi életem értelme? Válaszkeresésem mélyen megmozgatott és átformált. Ebből a keresésből szeretnék most néhány személyesebb sort megosztani.

Sokszor már zsigerből válaszolunk erre a kérdésre. Így volt velem is: „Ez nem is lehet kérdés.” Hívő emberként, jezsuita szerzetesként elég egyértelműnek tűnt, hogy mi az életem értelme. Többször megfogalmaztam magamnak. Úgy gondolom, ezért is lettem jezsuita. Megpróbáltam valamilyen értelmet adni mindannak, ami velem, bennem, körülöttem történt. Valami viszont nem hagyott nyugodni. A filozófia egyik központi kérdéseként is az élet értelmét kerestük, és egyre inkább elbizonytalanodtam, hogy ez valóban jó kérdés-e. Egyáltalán miért fontos megtalálnunk? Miért lesz nekem akkor jobb? És ha én megtaláltam is, mi történik azokkal, akik nem? Sok-sok kérdés, válaszok nélkül. A válaszok pedig mindaddig nem jöttek, míg be nem vallottam magamnak egy elég rémisztő megállapítást. Sokáig kerülgettem ezt a gondolatot, mert féltem szembesülni a ténnyel, hogy el kell veszítenem valamit, amit addig az enyémnek hittem: „Az életnek nincs értelme…”

20 komment

Evangélium Lectio Divina-módra: a keddi Inigo-imaest után más lesz a vasárnapi szentmiséd

2019.03.18. 15:44 korizoli

divina.JPG

Immár hat éve, hogy keddenként fiatalok egy csoportjával a következő vasárnapi evangéliummal imádkozunk alapvetően a Lectio Divina módszere alapján. Gondoltam, hogy ideje leírni és megosztani ennek tapasztalatait, hátha másokat is inspirál valami hasonlóra.

A vasárnapi szentmisére való előkészületnek nagyon jó gyakorlata a Lectio Divina, a szentírásolvasás ősi módszere. A Lectio Divina gyakorlatát nagyon ajánlják a legutóbbi pápák, különösen XVI. Benedek[1], aki így látja az Eucharisztia és a Lectio Divina kapcsolatát:

„A Szentírás imádságos olvasásának kiváltságos helye a liturgia, különösen is az Eucharisztia, a szentmise, amelyben Krisztus testét és vérét ünnepelve a szentségben maga a Szó jelenik meg közöttünk. Bizonyos értelemben az imádságos olvasást, akár személyes, akár közösségi, mindig az eucharisztikus ünnepléssel kapcsolatban kell végezni. Ahogyan a Szentségimádás előkészíti, kíséri és követi a szentmisét, úgy a személyes és közösségi olvasás előkészíti, kíséri és elmélyíti mindazt, amit az Egyház a Szó hirdetésével a liturgikus környezetben ünnepel.”[2]

Szólj hozzá!

„Ütések, fenyegetések és kegyetlen kliensek; nem munka, hanem kínzás” – őszinte szavak a prostitúcióról

2019.03.17. 17:14 pacsy

 prost.jpg

Nőnap alkalmából megrendítő tanúságtétel hangzott el az olasz elnöki palotában. Stefania, egy fiatal emigráns nő mesélt az életéről: arról, ahogyan sikerült kiszabadulnia a prostitúció fogságából, és újraépítenie az életét. A hallgatóság között az első sorban ott ült Sergio Mattarella elnök is, az a politikus, aki egyedüliként örvend köztiszteletnek az olaszok körében, mert felette áll a napi politikai csatározásoknak. Láthatóan az ő szívét is megrendítették a hallottak.

Stefánia élettörténetét csak azokkal az egyszerű, szívbemarkoló szavakkal szabad elmesélni, amelyeket ő maga mondott. „Bulgáriából jövök. Huszonnégy éves vagyok, és életem egy fájdalmas fejezetéről fogok beszélni. Tizenhét évesen érkeztem Olaszországba, olyan emberek rábeszélésére, akikről azt hittem, a családom barátai. Nálunk otthon nem volt pénz, és nem minden nap volt mit ennünk. Ők munkát ajánlottak, én meg elfogadtam az ajánlatukat.” Így kezdődött az a rémálom, amiről ez a fiatal nő mesél, időnként elcsukló hangon, amelyből még mindig félelem, szorongás és fájdalom csendül ki.

Szólj hozzá!

Március 8-ika egy vietnámi jezsuita szemével: örök nőnap az Édenkertben

2019.03.08. 07:00 phamdinhngocsj

marcius_8-an_az_edenkertben.png

A Jézus Társasága magyarországi provinciájában két ifjú vietnámi rendtag is él. Az alábbi blogbejegyzés szerzője, Phamdinh Ngoc József a Sodrás utcai közösség tagja. Írása a legkevésbé sem teológiai fejtegetés, sokkal inkább a távol-keleti képes beszédet idéző jámbor tisztelgés Isten teremtménye, a Nő előtt. És bár március 8-ika a nemzetközi munkásmozgalomból sarjadt ki, ma, amikor e napon Ferenc pápa is rendre megemlékezik a szebbik nemről, ne az osztályharcos gyökerekre emlékezzünk, hanem nyúljunk vissza sokkalta mélyebbre: konkrétan Ádámig és Éváig.

Az Ószövetség azt írja, hogy Isten férfit teremtett, és hagyta, hogy a paradicsomkertben éljen. Ádámnak hívták. A kertet Paradicsomnak nevezték, mivel ott minden megvolt, szép madarakkal és más állatokkal, gyönyörű tájjal. Ez igazán boldog kert volt. Mindenki arra vágyik, hogy ilyen kertben élhessen. A férfi azonban gyakran volt magányos, egyedül érezte magát.

Minden nap egy költőien szép és békés folyó mentén sétált, minden állattal beszélgetett, nézte a sok szép virágot, és remélte, hogy boldog lesz. Sajnos a szíve mindig szomorú maradt – ma ezt a szomorúságot szakkifejezéssel „fa”-nak neveznék (forever alone, vagyis örökké egyedül). Ezért egy szép napon Ádám felfedte szomorúságát az Úristennek. Az Úristen egy ideig gondolkodott, azután így szólt: „Nem jó az embernek egyedül lennie.” Tehát Isten egy nőt teremtett, csak Ádám számára. A gyönyörű nő neve: Éva, aki az emberiség anyja lett.

7 komment

Egy Demokrata-cikk margójára: jezsuiták üldöztetése XIV. Kelementől Ferenc pápáig

2019.03.02. 11:25 SzabóFerencSJ

papa_6.jpg

Rómában, a Vatikáni Rádió Palazzo Pio épületének első emeletén a magyar szerkesztőség ablaka az Angyalvárra nyílik. Az 1970-es és 1980-as években, vatikáni rádiós szolgálatom idején, ha magyarországi zarándokok/látogatók jöttek hozzám, el szoktam mondani, hogy az az Angyalvár, Hadrianus császár síremléke, börtön is volt.

1773. július 21-én, két századdal és 33 évvel az után, hogy III. Pál pápa ünnepélyesen jóváhagyta a Jézus Társaságát, egy másik pápa, XIV. Kelemen, sürgetve, hajszolva, fenyegettetve a négy nagyon keresztény uralkodó, Lisszabon, Párizs, Madrid és Nápoly királyai által, eltörölte a Loyolai Ignác által alapított Társaságot. Ide, az Angyalvárba bezáratta az ártatlan Lorenzo Ricci jezsuita rendfőnököt, aki itt is halt meg 1775-ben.

A jezsuita rend „titkairól és hatalmáról”, első századának „hódításairól”, majd a rend elleni támadásokról, a Bourbon-királyok, szabadkőművesek, Pascal és a janzenisták vádaskodásairól, valamint a Jézus Társasága feloszlatásáról számtalan többé-kevésbé hiteles munka jelent meg. Most majd ismét megvilágítom e jelentős egyháztörténeti eseménysorozatot – hiteles forrásművek alapján – azok számára, akiknek nincs módjuk tanulmányozni az egyháztörténetet.[1]

Teszem ezt abból az alkalomból, hogy a hetekben megjelent a Demokrata című lapban Gazdag István pamfletje Bergoglio, az ellenpápa? címmel. Így kezdődik: „»A jezsuiták társaságának fennmaradása esetén majdnem lehetetlen, hogy az egyház valódi és tartós békét élvezzen.« Amikor 1773-ban XIV. Kelemen pápa ezzel az indoklással feloszlatta a jezsuita rendet (melyet VII. Pius 1814-ben majd visszaállít), nyilván nem sejthette, hogy a távoli jövőben egyszer majd egy jezsuita követi a trónon, akinek tevékenysége utólag is igazolni fogja intézkedését. Ennyire megosztó személyiség ugyanis még nem volt a katolikus egyház modern történetében, mint az I. Ferenc néven regnáló jezsuita Bergoglio. Talán már unalmas is, hogy időről időre közzéteszem az európai katolicizmus leépítését célzó ámokfutásának legaktuálisabb epizódjait…” – így a pamflet nyitánya.

4 komment

Müller vs. Kasper: két bíboros vitája Ferenc pápa tevékenységéről

2019.02.24. 08:15 Satori

gerhard-mc3bcller-e-walter-kasper.jpg

Mostanában nagyon sok minden történik az egyházban – s ez alól nem kivétel az egyházi „politika” sem. A szokatlan gyorsasággal zajló változások sokakat elbizonytalanítanak. Pedig csak a világ változásaira való válaszadásról van szó: a globalizáció korában változik maga az élet (a társadalom, a gazdaság és a politika), így az egyháznak is újra és újra reagálnia kell a kihívásokra. A feszültségek és nézetkülönbségek pedig önmagában nem rosszak – az élet jelei. Persze azért zavarba ejtő, ha – mint újabban szokásba jött – nyílt pengeváltásokra kerül sor még az egyházi vezetés legfelsőbb szintjein (püspökök, sőt bíborosok között) is.

Nemrégiben, 2019. február 8-án, Gerhard Ludwig Müller (a nyitóképen balra) bíboros – aki 2012 és 2017 között a Hittani Kongregáció prefektusaként teljesített szolgálatot Rómában – Manifesztumot tett közzé, amelyben súlyos aggodalmát fejezte ki az egyházi tanítás mai állapotának számos vonatkozásával kapcsolatban. A szöveg sokakban azt a benyomást keltette, hogy a bajokért Ferenc pápát tartja felelősnek. A Manifesztumot ugyanaz az amerikai konzervatív katolikus honlap (Lifesitenews) tette közzé, amelyen annak idején Carlo Maria Viganò érsek is lemondásra szólította fel a pápát.

50 komment

Az önzetlen szeretet szentsége – avagy agapé és az Eucharisztia

2019.02.19. 13:42 korizoli

rovat_unnep.jpg

A szeretet és az Eucharisztia vonatkozásában a szeretet három dimenziója közül kettőt már körbejártunk a korábbi blogbejegyzésekben (az érzéki szeretet, az erosz és a baráti szeretet, a philia). Most az vizsgáljuk meg, hogy a harmadik dimenzió, az agapé, azaz az önzetlen, áldozatra kész szeretet és az irgalmas szeretet miképp van jelen Jézus életében, s így az Eucharisztiában.

Ez a fajta szeretet nem azért szeret, mert a szeretet számára kellemes, élvezetes (erosz), vagy mert érzelmileg kötődik valakihez (philia). Az agapé az ingyenes szeretet valósága. Erről a szeretetről beszél Szent Bernát az Énekek énekéhez fűzött kommentárjában: „A szeretet önmagában elegendő, önmagában és önmagáért is kívánatos. Önmagában érdem és jutalom is. A szeretet nem keresi sem okát, sem gyümölcsét önmagán kívül: maga a szeretet gyakorlása a gyümölcs. Szeretek, mert szeretek; szeretek, hogy szeressek[1].

Szólj hozzá!

Katolikus-muszlim egyetértés: készek vagyunk rá?

2019.02.16. 09:01 Satori

papa.png

Amint arról nemrégiben értesült a világ, 2019. február 4-én az Egyesült Arab Emirátus fővárosában, Abu Dhabiban Róma püspöke Dokumentum az emberiség testvériségéről a világbéke és a közös együttélés érdekében (Documento sulla fratelanza umana per la pace mondaale e la convivenza comune) címmel közös dokumentumot írt alá az Al-Azhar mecset nagyimámjával, Ahmad Muhammad Al-Tayyib-bal. A cím pontosan kifejezi a felek szándékát: a világ békéje (azaz túlélése) biztosítása érdekében mindketten olyan pontokat igyekeztek találni és nyíltan fogalmazni saját hagyományukban, amelyben az általuk képvisel két legnagyobb világvallás tanai (ahogyan ma értelmezzük) egyetértenek. E hatalmas politikai, diplomáciai és teológiai jelentőségű esemény reményt és ígéretet tartogat mindannyiunk számára, hiszen ma a vallások együttes fellépésének jelentőségét nem lehet eltúlozni.

28 komment

Nullkilométer, avagy hogyan tanít az életre egy díjnyertes természetfotó?

2019.02.12. 08:06 pacsy

pacsy_2.jpg

Sokan hatalmas áldozatokat vállalnak, pénzt, időt és fáradságot nem kímélve messzi utazásokra vállalkoznak, hogy méltó pályamunkával, kiváló fotókkal jelentkezhessenek a National Geographic fotópályázatain. A nagy presztízsű folyóiratba valóban csak a legjobb felvételek kerülnek. A szakemberek természetfotók tízezreiből válogatják ki a számukra legizgalmasabb, legegzotikusabb és leginkább hiteles képet. Van, aki repülőre ül, terepjárót bérel, az óceán mélyére merül, hegyek csúcsaira kapaszkodik fel, vagy szakadékok peremén egyensúlyoz, hogy lencsevégre kaphasson egy-egy különleges pillanatot a növény- és állatvilág titkaiból. Olyan lelkesedés ez, amely a legtöbbünkből – akik a karosszékben ülve nézhetjük az eredményt – legfeljebb elismerést és lelkesedést vált ki, az utánzás vágyát nemigen...

A legutóbbi olasz versenyt nyertese, David Francescangeli talán szintén a magunkfajta kényelmesek (avagy krónikus lustaságban szenvedők) népes táborához tartozik – ám egyúttal a szerencse kegyeltjei közül való. A férfi – negyvenéves, informatikus – az észak-olasz Terni nevű település külvárosában él, és naphosszat számítógépek programozásával foglalkozik. Mint mondja, már a szomszédos Milánóba beutazni is messzinek tűnik neki. Egy téli reggelen azonban, ahogy kinézett a szobája ablakából, hirtelen meglátott egy hóviharral küszködő madárkát. Összeszedte magát, előkereste a fényképezőgépét, és megörökítette a kis teremtést – egy zöldikét (choloris choloris) –, amint nekifeszül a tollait borzoló havas fergetegnek. Behunyt szemmel, kidüllesztett beggyel, szinte heroikus bátorsággal, felvéve a küzdelmet a hozzá képest aránytalanul hatalmas természeti erőkkel. David beküldte a fotót és megnyerte a díjat. 

4 komment