Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

A romák gyökértelensége – Hofher József SJ cigánypasztorációs tapasztalatai

2020.05.01. 16:27 Hofiatya

hofi_1.jpg

„A begyökerezettség talán a legfontosabb

és a legkevésbé ismert szükséglete az emberi léleknek.”

(Simone Weil)

Székely János püspök atyának a napokban olvastam egy nagyszerű írását a Magyar Kuríron Gyöngyöspatai iskolapélda címmel. Az írás azért is nagyon jó, mert úgy a cigányság, mint a magyarság szemszögéből elemzi a helyzetet. A felelősséget nem akarja egyik félre sem áthárítani, de nem is maszatol: „Ki a bűnös, ne kérdjük …/ adjon Isten bort, búzát, / bort a feledésre!”

Sajnos gyakran azzal vádolnak ismerőseim, hogy megfogalmazásaimban elfogult vagyok a cigányság irányába. Ebben lehet valami, de aki 20 éven keresztül cigányok között mozgott, az talán elfogultabb, irgalmasabb lehet velük. Fontos viszont, hogy kicsit a múltba is visszatekintve szemléljük a jelen eseményeit, hogy ne vonjunk el hamis következtetéseket elemzéseinkben. Püspök úr írása ihletett meg, hogy elmélkedjem kicsit a cigányság gyökértelenségéről. Köszönöm rendkívül inspiráló és értékes gondolatait.

Szólj hozzá!

Így tért meg katolikusnak a zsidó származású francia sztárfilozófus húga

2020.04.30. 18:39 SzabóFerencSJ

levy.jpg

2012. nagyböjt első vasárnapján a zsúfolásig megtelt párizsi Notre-Dame székesegyházban a Mgr Vicent-Vingt-Trois párizsi érsek vezette szertartáson azok a felnőtt katekumenek gyűltek egybe, akiknek 40 nappal később, Húsvét vigíliáján kiszolgáltatják a keresztség szentségét. A hitjelöltek családtagjainak fenntartott helyen hirtelen feltűnik Bernard-Henri Lévy, a televízióból és könyveiből ismert híres (hírhedt) zsidó származású filozófus. Hamarosan fény derül jelenlétének okára: a hitjelöltek között van az agnosztikus filozófus húsz évvel fiatalabb húga, Véronique Lévy, aki áttért a katolikus hitre.

Szólj hozzá!

Reménység leányka – Charles Péguy hitéről és költészetéről

2020.04.28. 20:34 SzabóFerencSJ

 

pg_1.jpg

Charles Péguy (1873-1914) a Megtestesülés és a keresztény reménység költője. A 20. század elején megtért írók, művészek, gondolkodók köréhez tartozott, akik eljártak Henri Bergson filozófusnak a párizsi Collège de France-ban tartott előadásaira.  A zsidó gondolkodó spirituális filozófiája jelentős hatást gyakorolt rájuk, befolyásolta megtérésüket, így a magyar  Dienes Valériáét is, vagy még korábban a konvertita házaspár, Jacques Maritain és Raïssa megtérését.  Ők még nem hívők voltak, amikor először barátjuk, a szocialista író-költő, Péguy elvitte őket Bergson órájára.*

Szólj hozzá!

A lélek szükséglete: jog az igaz információhoz – Simone Weil az újságírásról

2020.04.19. 19:16 Hofiatya

ujsagiro.jpeg

Az elmúlt hetekben – világméretekben is – hihetetlenül felerősödött a rémhírek, ferdítések, félretájékoztatások, elhallgatások, rágalmazások száma. Eddig szokatlan módon, de egyre többet hallunk arról, hogy már neves politikusok, gondolkodók is egyenesen törvényi fellépést és szankciókat követelnek a jelenség visszaszorítására.

Ma újságírónak lenni vagy erre a pályára készülni bátorságot jelent. A kockázat legalább akkora, mint ha Jézus korában valaki vámosnak készült volna. Ez a pályaválasztás némely területen egyet szinte jelent azzal, hogy a „hazugság atyjának” munkatársai leszünk. Ez sem új, csak a hírközlő eszközök, médiumok tömege, sokfélesége változott.

Az igazság megismerésének vágya mindig is ott élt az emberi szívekben, ezért a korrekt tájékoztatás igénye természetes és jogos. Simone Weil, amikor a lélek szükségleteiről ír, egyenesen a legszentebb szükségletnek tartja az összes közül. (Weilről bővebben lásd P. Szabó Ferenc SJ tanulmányát.)

A minap amikor kezembe került Simone Weilnek a Gondolat Kiadónál 2012-ben megjelent Begyökerezettség című tanulmánykötete, hihetetlenül aktuálisnak és fontosnak tartottam kérdésfeltevéseit, de elsősorban gondolkodásának páratlan tisztasága (naivsága?) ragadott meg. Szeretnék ebből az írásból néhány megjegyzést kiemelni, hogy mi is szembesüljünk a problémafelvetés fontosságával.

2 komment

Kötelező olvasmány: Székely János püspök írása

2020.04.15. 20:00 Hofiatya

 

dollar.jpg

Talán a velem egykorúak és a nálam idősebbek még emlékeznek arra, hogy kötelező olvasmányainkról olvasónaplót kellett vezetni. Gimnáziumban spirálfüzeteket is megtölthettünk ezekkel a beszámolókkal. Ha más értelme nem volt is, de javította a fogalmazást és a helyesírásunkat. Persze akik egy kicsit lustábbak voltunk úgy az olvasás, mint az írás terén, idősebb diákok naplóiból átmásoltunk oldalakat.

Néhány évvel ezelőtt könyvüzletekben találkoztam irodalomtanárok által szerkesztett olvasónaplókkal, melyekben a klasszikus regényekről már szakemberek készítettek összefoglalókat, és leírták, egy-egy regény miről szól. Nyilván könnyebb volt ezt végigolvasni, mint a Háború és békét teljes egészében, de kétségtelen tény, hogy ezek a kész naplók hozzájárultak ahhoz, hogy a mai generáció tagjai közül sokan már nem szívesen olvasnak regényeket, főleg a klasszikusokat, melyek egy része talán felnőttkorban többet mond az embernek.

Ennek a posztomnak azért adtam a „Kötelező olvasmány” címet, mert a héten találkoztam egy nagyszerű tanulmánnyal. Székely János szombathelyi megyés püspök arról elmélkedik benne, mi lesz velünk majd a most a kialakult koronavírus járvány után. Miként folytatódik majd az élet?

Szólj hozzá!

Mindennapi húsvétjaink: amikor az Élet kineveti a halált

2020.04.12. 07:59 Hofiatya

bosch.jpeg

A középkori feltámadási liturgiában volt egy nagyszerű pillanat, amikor az Élet, kinevette a halált.

„Élet itt a halállal, megvív csoda csatával, és a holtnak vélt Élet győz!”

Talán ez a régi, sajnos elfelejtett hagyomány ihlette meg Dino Buzatti olasz írót, aki egyik groteszkjében a következőket írja:

„Egy aszkéta aki gyötri magát találkozik az ördöggel. Az ördög leszólja gyakorlatait (böjt, önostorozás stb.). Mi haszna ennek az egésznek? Amíg gyötröd magad, a lelked öntetszelgésbe is merül, hogy lám, milyen nagyszerű ember vagyok. Inkább végezz hedonisztikus gyakorlatokat, melyeket gyűlölsz, és mély fájdalmat okoznak lelkednek.”

Az aszkéta belátja, hogy valóban nem utál semmi annyira, mint a falánkságot, bujaságot, kapzsiságot stb., és követi az ördög tanácsát.

Olyan mélyen elmerül ebben az életformában, hogy a végén mint köztörvényes bűnözőt halálra ítélik, és a kisváros főterén a kivégzésére készülnek.

Szerencsétlen ember ott áll a bitófa alatt, amikor meglátja a tömegben a kísértőt, és felismeri benne a sátánt.

Iszonyú fájdalom járja át a szívét, amikor látja: az ördög örvend, hogy az addig köztiszteletben álló aszkéta hamarosan a pokolra kerül.

Az aszkéta mély fájdalmában az Úrhoz kiált, bocsásson meg neki, hogy ilyen ostoba volt és követte az ördög tanácsát. A Jóisten, látva őszinte bánatát, megbocsát neki. És mielőtt megfeszülne a kötél a nyaka körül, a sátán megpillantja a glóriát az aszkéta feje fölött. Az eddig kacagó sátán dühöng, a Jóisten pedig nagyot nevet az ördögön.

Isten humora megtanít minket is, hogy miként legyünk úrrá életünk kritikus pillanatain.

Bár a végkifejlet „drámai”, Isten mégis kacag.

8 komment

Pierre Teilhard de Chardin SJ: a „mindig nagyobb Krisztus” prófétája

2020.04.11. 07:56 SzabóFerencSJ

ch.pngA vírusjárvány katasztrófája megrendítette a világot: fokozottabban ráébresztette az emberiséget az összetartozására, közös sorsára, a teremtett világ és a Föld lakóinak szerves egységére, kölcsönös függésére. Miközben összefogva az életben maradásért küzdünk, előre is tekintünk, a jövőbe. Felvetődik az a létkérdés, amely annyit foglalkoztatta Pierre Teilhard de Chardin (1881-1955) tudós jezsuita gondolkodót: a világfejlődés végén van-e szerencsés kiút (issue); vajon a megsemmisülés vár az emberiségre, vagy pedig a beteljesedés, továbbélés (survie), öröklét? Ma mi ezt kérdezzük: vajon a fokozódó egységesülés felé halad az emberiség a „planetizációval”, a szellem szférájában, avagy az önzés, a hatalomvágy pusztító erői a katasztrófa felé sodorják az élővilágot?  

Pierre Teilhard de Chardin SJ 1955. április 10-én, Húsvét napján hunyt el New Yorkban. E szép ünnepen szólította magához a Feltámadt Krisztus, akinek tudományos munkásságát szentelte, aki lelki élete ragyogó központja volt. Most, Krisztus feltámadásának ünnepén, reménységre hangolhat bennünket, hívőket e próféta derűlátó víziója.

7 komment

A keresztút állomásai a koronavírus-járvány idején

2020.04.06. 08:42 phamdinhngocsj

goc.jpg

Nihil obstat

FX. Nguyễn Hai Tính, SJ

Imprimi potest

Vinh Sơn Phạm Văn Mầm, SJ

Szerző: József  Phamdinh Ngoc SJ

Fordította: Jakab Nguyen Hai Ly SDB

Lektorálta: Kiss Ferenc SJ

Bevezetés

A nagyböjti keresztútjárások ebben az idei évben különlegesek. Nem tudunk közös helyszíneken együtt részt venni rajtuk, hiszen a Covid-19 járvány mindenkit arra kényszerít, hogy otthon maradva, online csatlakozzon az imádsághoz. Még a nagyheti liturgiákon is csak az interneten keresztül veszünk részt. Ugyanakkor hisszük, hogy maga Isten jön el minden ember otthonába, minden családhoz. Lélekben most együtt megyünk azon az úton, amelyen Jézus a kínszenvedésekor járt. Itt érezzük meg Isten szeretetét, hiszen ő mindig mindent megtesz az ember megváltásáért. A járvány idején még keményebben dolgozik, hogy az emberekkel együtt munkálkodva legyőzze a betegséget.

Kérünk, Szentélek, egyesíts bennünket. Az interneten keresztül együtt vagyunk egy szélesebb, nemzetközi közösségben. Ezt szem előtt tartva Jézussal együtt lépjünk most rá a keresztútra.

Szólj hozzá!

Hol vagyok otthon? Egy jezsuita szerzetes vallomása

2020.04.03. 08:03 Hofiatya

350.jpgKedves barátommal beszélgetek telefonon. Egy adott ponton megkérdezi tőlem: „Te hol vagy otthon? Melyik az a rendház, ahol leginkább otthon érezted magad?”

No, látod, ez jó kérdés!

Hirtelen nem is tudom, mit válaszoljak.

Az este folyamán továbbra is ezen gondolkodom.

Mi jut egyáltalán eszembe, amikor otthonról beszélek?

Egyértelmű! A budakeszi házunk, ahol felnőttem, és a nővérem, unokahúgom családjával együtt a mai napig a régi szülői házban lakik. Igen, ez az én otthonom is.

És nem csak szülőhazám, e lángoktól ölelt kis ország.

3 komment

Spirituális hit és intézményes vallás: éltető feszültség a keresztény hagyományban

2020.03.31. 09:55 Satori

virag_2.jpgA spirituális és a vallásos közti megkülönböztetés valójában az ősidőktől fogva része a zsidó-keresztény vallástörténelemnek. Az alábbiakban – a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül – áttekintjük ezt a hagyományt, annak igazolására, hogy a két ellentétesnek látszó mozzanat (spiritualitás és vallásosság, hit és intézmény) végső soron összetartozik. Az összefoglalóhoz Tomaš Halík jól sikerült számvetését használom. (Vö. Tomaš Halík: Religion and Individual Personal Fulfillment, in Staff Hellemans – Peter Jonkers [szerk.]: Envisioning Futures for the Catholic Church, The Council for Research in Values and Philosophy, Washington, 2018, 29–39.)

4 komment