Egy Polányi Mihályról írt dolgozat adta a felismerést, hogy a tehetséges emberek megbecsülése nem egyszerűen erkölcsi kérdés, hanem egy közösség önérdekének a felismerése az, ha végre rájön, hogy a kreatív gondolkodókat támogatni kell és elismerni, mert ezek az emberek tehetségük kibontakoztatása révén képesek lehetnek az őket támogató közösség felemelkedésében meghatározó szerepet játszani a kezdeti támogatást messze meghaladó mértékben. Azaz, tehetséges embereket támogatni kifizetődő vállalkozás bármely közösség számára. Nyitott és valószínűleg soha meg nem válaszolható kérdés marad, hogy egyes emberek munkásságának megfelelő módon és időben történő elismerése vajon hogyan befolyásolná későbbi pályájukat.

Ez a felismerés nem korszakalkotó, nagyon sokan megtették korábban. Csak egy idézet: „ …mindenki arra törekszik, hogy embertársai elismerjék (azaz valódi értéke szerint becsüljék) a méltóságát. Sőt ez az ösztön olyan mélyen gyökeredzik és olyan alapvető fontosságú, hogy az egész történelmi folyamat egyik fő hajtóerejének kell tekintenünk.” (Francis Fukuyama, 2007)

Hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint a Szentírás. A zsidó nép története/Ábrahám története, mely többek között az alábbi ígérettel indul: „naggyá teszem a neved, …áldás leszel”, vagyis értékelni fognak!

Gondolom ez más népek életében is így van. Nem véletlen, hogy sokan örültünk (és sokan bosszankodtak) mikor 2001 decemberében megnyílt a Millenáris Parkban az „Álmok álmodói - világraszóló magyarok” kiállítás. Hamarosan kiosztják az idei Prima Primissima Díjakat. Hazai viszonylatban ez az esemény vetekszik a Nobel, vagy az Oscar díjak kiosztásával, hiszen már a jelöltség is elismerésnek számít. Talán a díj presztízsét növeli az is, hogy a sok agyonpolitizált állami kitüntetés mellett, maradt valami, amivel kapcsolatban a köznép is véleményt nyilváníthat. Igaz ez is lehet veszélyes, hogy Polányit idézzem: „Az érték felismerését az teszi különlegesen nehézzé, hogy az érdemlegest felhígítja a trivialitás-áradat”. Ez a veszély talán a nagy díjak kiosztóit is elérheti, gondolok itt az utóbbi időkben kiosztott Nobel-békedíjra (Barack Obama).

No de örüljünk a hamarosan kihirdetésre kerülő Prima Primissima díjazottaknak. A Díj fél évtizedes története felcsillantja azt a reményt, hogy igenis, létezik egy archimedesi pont. A legfőbb erénye, hogy független a hatalomtól, kormányoktól és a napi politikától.