Ez a 2,41 perces nyúlfarknyi videó nem Magyarországon, nem is Magyarországról készült, mégis van köze a témához. Ha elsőre kicsit talán szentimentálisnak tűnik is néhányaknak, azt hiszem, mégis valami lényegeset ragad meg abból, amit hiteles vallásosságnak mondunk. Nekem minden esetre tetszik. :)

Felütésképpen, mielőtt folytatnám, talán nézzetek bele…

És most a témáról! Még emlékszem, a rendszerváltás idején – én akkoriban érettségiztem – a hozzánk látogató külföldi barátaimnak úgy magyaráztuk: Magyarországon a népesség úgy két harmada katolikus; kb. negyede protestáns; ezen kívül, úgymond „szórványban”, vannak még ortodox és zsidó vallásúak is. Nos, a helyzetkép azóta lényegesen megváltozott. Tudtátok? A jelenlegi arányok (az akkoriakkal összehasonlítva) táblázatszerűen:

Az adatok önmagában is érdekesek (vö. Tomka Miklós: Vallás és társadalom Magyarországon, Pázmány Társadalomtudomány 4., Budapest-Piliscsaba, 2006, 16.). De ezen kívül van itt még egy nem elhanyagolható mozzanat (amit persze politikailag inkorrekt emlegetni). A rasszhoz való tartozás is számít.

Magyarországon ma mértékadó források 700 ezer és egymillió közé teszik a roma népesség lélekszámát. Ráadásul – mint köztudott – a korfa, a demográfiai mutatók alapján igencsak az ő növekvő jelentőségüket prognosztizálhatjuk. Remélem, nem vagyok egyedül azzal, ha ebben elsősorban nem problémát, hanem lehetőséget látok. Ők fognak megmenteni minket! Ez népesedéspolitikailag éppúgy igaz, mint genetikailag. (Ebből már kitalálhattátok, hogy nem vagyok jobbikos… :)

Hogy ezt hogy értem? Nos, egy kis vérfrissítés mindig jól jön egy kifáradt, dekadenciába hajló nyugati társadalomnak és kultúrának (ahová mi is tartozunk). Úgy képzelem, 100 év múlva annyi kulturális különbség lesz Sopron és Nyíregyháza között, mint mondjuk ma Észak- és Dél-Olaszország között van. Aki ismeri, annak nem kell bizonygatnom: Szicíliában ma Milánóhoz képest kicsit sötétebb a bőrszín, színesebb a folklór, nagyobbak a családok. A közgondolkodást tekintve is szembeötlő a különbség: délen hangsúlyosabbak, melegebbek a személyes kapcsolatok, vidámabbak az emberek. Más egy kicsit a nyelvjárás is, de azért értik egymást (ha nagyon odafigyelnek… :) Továbbá vendégszeretőbbek, jobban tisztelik a hagyományokat és – mi tagadás – vallásosabbak is.

Vallásilag is a romák fogják Magyarországot megmenteni! Minden cigány csecsemőt előbb-utóbb megkeresztelnek, „mert különben sír.” (Tehát legkésőbb másfél éves korára, amikor jönni kezd a foga…) Nehéz elképzelni körükben a polgári temetést, eleven a közösségben és egyénileg is nagyon spirituálisan megélt gyász (gyönyörű, valóban megrendítő cigány temetéseken voltam!). Az álmokon és megérzéseken keresztül közvetlen kapcsolatban állnak a túlvilággal; és persze lámpással kell keresni köztük olyat, aki nem hisz Istenben. Hol van még egy olyan népesség a magyar társadalmon belül, ahol ilyen alapokra lehetne építeni a hitoktatás, az egyházi katekézis terén? Csak sikerüljön integrálni őket… A társadalomba is… (az aktualitások közül, a teljesség igénye nélkül: a Cosma-gyilkosság napokban lezárult büntetőpere; az új EU romastratégia elfogadása a soros magyar elnökség alatt stb.). És persze az egyházba is… (a jezsuiták által indított roma szakkollégium; kitűnő és elkötelezett lelkipásztorok, lelkipásztornők, szerzetesnők, laikusok stb.). Nincs menekvés: közös jövőnk van. Itt is, odaát is. Na, szerbusztok!