Szeretünk arra gondolni, hogy az ima hosszú távon növeli bennünk a szeretetet és önzetlenné tesz. Egyáltalán lehetséges ez, vagy csupán egy utópia, amivel magunkat áltatjuk, hogy továbbra is hajlonghassunk az egónk előtt úgy, hogy ráadásul azt hisszük, az ellenkező irányba haladunk? Ráfogjuk külső elvárásokra? Vajon, mentesít minket a felelősség alól az, ha más előírása szerint cselekedünk? Segítsetek ki. Hogy is van ez? Létezik kibúvó?
Amikor imában kérsz valamit, gondolsz egyáltalán arra, hogy ha ez úgy teljesül, ahogyan elképzelted, hogyan fogja befolyásolni mások életét? Imádkozol azért, hogy sikerüljön az állásinterjúd, de valószínüleg nem gondolsz bele abba, hogy ez azt jelenti: valaki másnak nem fog sikerülni, aki talán sokkal rátermettebb, sokkal nagyob szüksége van rá. Vagy akár ugyanazzal a háttérrel indul mint te...
Amikor imában kérsz valamit, gondolsz te egyáltalán arra, hogy a fizika törvényei meg kell sérüljenek ahhoz, hogy mindez teljesüljön? A dolgok folyásának van egy természetes rendje. Ami a kiindulási feltételekből bekövetkezhet, az be is következik. Ha nem következik be, akkor nem a fizikai törvények sérültek, hanem rosszul ismertük a kiindulási helyzetet. Mindig. Tehát mi voltunk a középpontban: mi voltunk azok, akik rosszul ismertük a helyzetet. Százötven kilóméteres sebességgel hajtasz az országúton és egyszer csak azt veszed észre: mindkét sáv foglalt előtted: valaki éppen előz és csak száz méter van hátra. Mégis felkiáltasz, kéred, hogy a világmindenség fizikai törvényei ne legyenek érvényesek erre a pár pillanatra. Amikor már semmi sem lehetséges, már csak Isten segíthet – hallod mindig és mondod néha. Hisz „Istennek semmi sem lehetetlen”. Nem gondolsz ugyanakkor arra, hogy ez esetben nem Isten mindenhatósága van megkérdőjelezve (nézz körül: ez a világ, minden csodájával nem elég?), hanem a te önzetlenséged. Hadd forogjon körülötted a világ! Majd jól ráfogod Istenre, nehogy már te légy az egoista. Ő az, aki szökik minden csettintésedre...
A mérlegnek sosem egy tányérja van. Ha te vagy az egyikben, akkor gondolsz arra, hogy ki van a másikban, vagy elintézed azzal, hogy nem szükséges tudni, Isten csak megoldja valahogy? Nem struccpolitika ez?
Személyes szempontból: ezek szerint te olyan fontos vagy, hogy a végtelen Természet egy adott pillanatban semmivé válik előtted. Térdre hull. Ha nem is előtted, akkor Isten előtt, de miattad. Ha nem is miattad, akkor amiatt, hogy Isten, aki nem részrehajló (keresd ki), ebben az esetben részrehajló ...miattad.
Így is úgy is körülötted forog a világ...
Utolsó kommentek