A Jézus Társasága magyarországi provinciájában két ifjú vietnámi rendtag is él. Az alábbi blogbejegyzés szerzője, Phamdinh Ngoc József a Sodrás utcai közösség tagja. Írása a legkevésbé sem teológiai fejtegetés, sokkal inkább a távol-keleti képes beszédet idéző jámbor tisztelgés Isten teremtménye, a Nő előtt. És bár március 8-ika a nemzetközi munkásmozgalomból sarjadt ki, ma, amikor e napon Ferenc pápa is rendre megemlékezik a szebbik nemről, ne az osztályharcos gyökerekre emlékezzünk, hanem nyúljunk vissza sokkalta mélyebbre: konkrétan Ádámig és Éváig.
Az Ószövetség azt írja, hogy Isten férfit teremtett, és hagyta, hogy a paradicsomkertben éljen. Ádámnak hívták. A kertet Paradicsomnak nevezték, mivel ott minden megvolt, szép madarakkal és más állatokkal, gyönyörű tájjal. Ez igazán boldog kert volt. Mindenki arra vágyik, hogy ilyen kertben élhessen. A férfi azonban gyakran volt magányos, egyedül érezte magát.
Minden nap egy költőien szép és békés folyó mentén sétált, minden állattal beszélgetett, nézte a sok szép virágot, és remélte, hogy boldog lesz. Sajnos a szíve mindig szomorú maradt – ma ezt a szomorúságot szakkifejezéssel „fa”-nak neveznék (forever alone, vagyis örökké egyedül). Ezért egy szép napon Ádám felfedte szomorúságát az Úristennek. Az Úristen egy ideig gondolkodott, azután így szólt: „Nem jó az embernek egyedül lennie.” Tehát Isten egy nőt teremtett, csak Ádám számára. A gyönyörű nő neve: Éva, aki az emberiség anyja lett.
Utolsó kommentek