Jezsuita bloggerek

Gondoltam, valamiképp innen Rómából is be lehet kapcsolódni az ünneplésbe, így aztán kerestemben örömmel fedeztem fel, hogy Orbán beszédét a Lánchíd rádió közvetíti. Meg is hallgattam, bár a vége felé kétszer-háromszor is megszakadt, de azért jó volt hallgatni a beszédet, a tömeg zaját, jó magyarnak éreznem magam. Igen ám, de ahogy lejárt a közvetítés, kikapcsoltam a rádiót, de a füttyszó és a tömeg zaja továbbra is hallható volt. Gyorsan kinyitottam az ablakot, és tényleg: ma is tüntettek az olasz diákok az olasz tanügyet megreformáló Gelmini-dekrétum ellen. Ebben a miniszterasszony, Maria Stella Gelmini visszatérne a jegyrendszerhez, mert eddig minősítések voltak.

Körülbelül ezekkel a szavakkal tudnám, kicsit leegyszerűsítve persze, de tömören összefoglalni azt az érzést, amit teológiai éveim alatt megfogalmaztam az egyházjogi és liturgikus pszeudo-tudományoskodás kapcsán. Pedig, ha jól belegondolok, még a mai napig a német nyelvterületen művelt teologizálás (ahol ezekkel a nemes dolgokkal magam is kénytelen voltam foglalkozni) jó pár évtizeddel előtte jár annak, amit vatikáni, római elvtársaink szerte a világon hallani szeretnének. Szóval jócskán kaptam a kritikus gondolkodásból,  és a fent említett “érzést” a mai napig nem sikerült semmiféle (még a későbbi, több éves római tartozkodásnak se) fölülírnia bennem, sőt, a gyakorlat még inkább megerősítette.

Tudok egy plébánosról, aki az iskolában, ahova hitoktatni járt, provokatíve nem engedte előre az ajtónál a tantestület hölgytagjait. Mikor aztán valaki számonkérte rajta a férfiak részéről a nőknek kijáró kötelező udvariasságot, az illető kéjes öntudattal kijelentette: „Én nem férfi vagyok, hanem pap!” De csakugyan így állna a dolog? Lépten-nyomon hallunk ugyanis hivatásukat elhagyó papokról (ami ugyebár az esetek túlnyomó többségében a megnősülést jelenti). Aztán meg vannak itt még más olyan témák is, amikről nemigen hallani. Hadd vegyem őket röviden sorra.

A Vatikáni Rádió honlapját olvasom…és nem hiszek a szememnek:
"Az egyház erkölcsi ítéleteivel beleszólhat politikai kérdésekbe is...ezt a feladatot bízta XVI. Benedek a latin-amerikai főpásztorokra, akiket ad limina látogatásuk alkalmával fogadott a Vatikánban. Jóllehet az egyház nem fonódhat össze a politikai ügyekkel, hozzájárulhat az emberi közösség egészének javához meggondolásaival és erkölcsi ítéletével - akár politikai kérdésekről is, ha azok különösen érintik az emberi személy méltóságát. E kérdések között nevezte meg a pápa az egy férfi és egy nő szerelmi kötelékén alapuló család stabilitását, az emberi élet védelmét a fogantatástól a természetes halálig. Ide tartozik a szülők felelőssége gyermekeik erkölcsi nevelésében...az...egyháznak érett és elkötelezett világiakra van szüksége, akik szilárd hitbeli képzettséggel, mély lelki élettel rendelkeznek és akiket sajátos hivatásuk hajt: Krisztus fényével megvilágosítani az emberi valóságot, a társadalmi, kulturális és politikai életet."
Azon gondolkodom, hogy "kishazánkban" ennek a feladatnak hivatalos politikai képviselője és végrehajtója az ún. KDNP-e? Mert ha igen, akkor …

Vasárnap délután úszni voltam. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy mellettem románok beszélgetnek. Nem meglepő. Rómában vannak bőven. Szóba elegyedtem velük. Az egyik azt mondta, hogy beszélhetek magyarul is, megérti, de csak románul tud válaszolni, mert gyengén beszél magyarul. (Moldvából jött.) Jó kis beszélgetés volt, aztán úsztunk. Alig, hogy elköszöntek, jött egy másik emberke. Köszöntünk egymásnak, majd pár szó után kiderült, hogy román ő is. Gondoltam, ez egy ilyen délután. Beszélgetgettünk, én is kerestem a román szavakat, mert már rég nem használtam a nyelvet. Erre ő el kezd magyarul beszélni.

Az elmúlt két héten főleg az elmúlt napokban, amikor kezembe vettem egy újságot, már tudnivaló volt, hogy ami benne le van írva, az már rég nem aktuális. A világ pénzügyi-gazdasági élete kezdett kiszámíthatatlan lenni, minden roppant gyorsan változott. Aki aktuális hírt akar, annak csak egy választása van: utánanézni az interneten, ahol nem 5-6 órával vannak lemaradva a hírek, hanem csak 15 perccel.  

Ebből a helyzetből kifolyólag szinte elkerülhetetlen az a helyzet, hogy a Tisztelt Újság beszámol egy bombasztikus hírről – szegényeknek még idejük sincsen sajátos értelmezést kölcsönözni a történteknek, olyan gyorsan pörögnek az események – a valóság azonban már lapzárta után egy órával rácáfol a főcímekre. „Az FTSE 100 újra emelkedőben/zuhanóban” típusú cikkek már csak nem is tényszerű leírások, hanem kockázatos előrejelzések csupán, pillanatképek egy háborúból, ami vagy egy robbanást ábrázol, mintha az egész háború robbanás volna, vagy pipázó Churchillt, mintha az elmúlt nap csak dohányfüst lett volna (ami mondjuk nem is olyan rossz hasonlat). Minden terjengős elemzés ezekre a pillanatképekre épül és egy órán belül ki lehet dobni az egészet az ablakon.

Blogunkon számos hozzászólás keletkezett a búcsú –tisztítótűz témában, ez inspirált, hogy írjak egy blogos szösszentetet erről.
A „búcsú” szót hallva legtöbbeknek talán a búcsúcédulák és hasonló nem éppen pozitív dolgok jutnak az eszébe. De vajon ez csak egy teljesen elavult középkori fogalom, amelyhez görcsösen ragaszkodik az Egyház, vagy van valami a mai hívő számára is értelmes tartalom mögötte? Engedjétek meg, hogy próbálkozzak valami értelmet találni benne.

Az az erkölcsi kötelesség, hogy az igazságot keressük és a felismert igazságot kövessük, az ember számára csakis a teljes szabadság megélésében lehetséges. Következésképpen minden állami vagy egyházi erőszakoskodás vallási dolgokban bennfoglaltan tilos. Az első századok keresztény írásai tele vannak ezt az elvet alátámasztó megjegyzésekkel és kijelentésekkel. Ezzel is próbálták a keresztényeket a vallási szabadságra nevelni az akkori római államvallással szemben, mely gyakran kötelező közösségi rítusokban való részvételt jelentett. Azok nem gyakorlása ugyanis komoly állami büntetésekkel vagy megvonásokkal járt. A kereszténység ebben (is) újat hozott tagjainak.

                                                                   Egy kedves ismerős arra figyelmeztetett, hogy ezen a blogon elsősorban a keresőket kell megszólítanunk. Hiszen a mai magyar társadalom kétharmada állítólag a „maga módján hisz.” Tehát: Szerbusztok Keresők! Persze nem hinném, hogy bármelyikőtök is be merne jelentkezni ilyen felvezetés után… Ki szereti, ha rásütik: te keresel valamit, de magad sem tudod, hogy mi az. Egy dolog szerintem azért biztosan ment titeket: az, hogy mi sem tudjuk! Alapos (jó „katolikus”) elbizakodottság volna azt gondolni, hogy nekünk pontosabb ismereteink vannak. Közismert vicc szerint: Mi a filozófia? Három néger egy koromsötét szobában üldöz egy fekete macskát. És mi a teológia? Közben az kiabálják, hogy „Megtaláltuk!"