Október 17-én tárgyalta az Országgyűlés azt a törvénytervezetet, amely elzárással, vagy százötvenezer forintos bírsággal fenyegeti azt, aki a „közterületen életvitelszerűen lakás tilalmát ismételten megszegi”. A törvénytervezet ellen több szervezet is tiltakozott, köztük a hajléktalanokkal foglalkozó keresztény szervezetek, mint a Sant Egidio közösség, vagy Győri Péter és Vecsei Miklós, a Budapesti Hajléktalanügyi Konzorcium vezetői. Kerületünkben (VIII. ker.) már egy ideje gyakorlat a hajléktalanok elleni hatósági fellépés. Volt erről a kérdésről népszavazás is. A helyzet abszurditását mutatja K.A. példája, aki egy nap koszos ruhában, ikeás zsákokkal feküdt ki egy köztéri padra, hogy aztán nyolc hatósági személy asszisztálásával szállítsák a rendőrségre. Néhány nappal később öltönyben és nyakkendőben ülve ugyanez a cselekedet már nem volt büntetendő.
A kerületi polgármester, aki jelenleg a kormány hajléktalanügyi referense, egy
interjúban úgy fogalmazott, hogy kerület megújításához a hajléktalanok kiszorítása szükséges: „A teendők egymásra épülnek. Először ki kell szorítanunk a hajléktalanokat. Ha ez megvan, akkor megáll a lelakás, helyette a kerületiek végre belakhatják a környezetüket. Ha pedig valóban a magukénak érezhetik, akkor tenni is fognak érte. Mi pedig ehhez minden támogatást megadunk. Pénzt, paripát, fegyvert. Erről szól a Civilváros”
Azt hiszem, hogy az alap céllal egyet lehet érteni. Jó lenne, ha a kerület lelakottsága megszűnne, ha nem lennének kiborogatott szemeteskukák, ha nem emberi ürüléket kellene kerülgetni az utcákon stb. és az itt lakó emberek jobban magukénak érezhetnék a kerületüket.
De ezt büntetésekkel, fenyegetésekkel, kiszorítással elérni??? Elzárás, 150 ezer forintos birság?? Van hova mennie ezeknek az embereknek, hogy elkerüljék a büntetést?
Ma Budapest hajléktalan ellátó rendszere, a hajléktalanokkal foglalkozó szakemberek szerint, nem alkalmas ennyi hajléktalan téli ellátására. Még minimális szinten sem. Nincs tehát elegendő hely ahol valóban emberi körülmények között élhetnének, illetve egyszerűen csak túlélhetnék a hideg időt. Hova menjenek hát? Az erdőkbe, mert az nem közterület? Emberek életét teszi kockára ez a rendelkezés.
A hajléktalan ember fő problémája, hogy a kapcsolatai tönkrementek, nincs akire számítson, ezért él az utcán. Különösen kiszolgáltatott. Nincs embere és akkor még a hatóságoktól is bujkálnia, rettegnie kelljen? Erre van az állam erőszakszervezete, hogy ezek ellen, a már összetört emberek ellen forduljon?
A hajléktalan ember tulajdona az, ami a nejlonszatyrában van. Százezres büntetéseket fizetni képtelen. Nincs elég baja, és még százezrekkel fog tartozni az állam felé is?
A hajléktalanság egy mély társadalmi probléma, amit büntetéssel nem lehet orvosolni, csak a szőnyeg alá söpörni. Ki lehet „szorítani” a hajléktalan embereket a belvárosból, de ettől az ő sorsuk még nem rendeződik. Lehet, hogy szebb lesz néhány kerület, de ennek az ára, hogy a legszegényebbek élete még elviselhetetlenebbé válik. Ilyen körülmények között ilyen büntető törvényt hozni alapvető emberi normákat sért. Erkölcstelen. Szégyen a törvényhozókra, és még nagyobb szégyen, ha ezt keresztény értékekre hivatkozó politikusok teszik, akik képtelenek belátni, hogy az Emberfia az akinek „nincs hol lehajtania a fejét.”
Mit lehet tenni egy ilyen törvénykezés ellen?
Hogyan lehetne emberségesen megközelíteni a hajléktalanság kérdését? Milyen konstruktív javaslatotok van?
Utolsó kommentek