Jezsuita bloggerek

Nemrég úgy alakult, hogy egy hosszabb nemzetközi repülőút alkalmával Isztambulban kellett átszállnom. Hogy valahogy elüssem a tranzit unalmas óráit, betértem körülnézni a repülőtéri könyvesboltba. A szótárakkal, útleírásokkal és a bestseller ponyvával tömött polcok között barangolva, végre ráakadtam a „Vallások” feliratú standra. Érdekes dolgokra lettem figyelmes.

Egyetértek Heller Ágnessel. Ez mostanában ritka esemény.

1999-ban egy amerikai és egy perui archeológus – Johan Reinhard és Constanza Ceruti – szenzációs felfedezést tett. Az Argentína és Chile határán fekvő Llullaillaco rétegvulkán egyik lejtőjén, a világ legmagasabban fekvő archeológiai feltárási területén, megtalálták három, körülbelül 500 évvel ezelőtt élt inka gyermek tökéletesen épen maradt holttestét. A mumifikálódott tetemek ma az argentín Salta városában, a Museo de Arqueología de Alta Montaña-ban vannak kiállítva. A sokkoló szenzációt azonban az okozta, hogy a gyermekeket minden valószínűség szerint vallási rituálé keretében áldozták fel.

Egy kis faluban született, egy vidéki asszony gyermekeként. / Egy másik faluban nőtt fel, ahol harminc éves koráig ácsként dolgozott. / Ezután három évig vándorprédikátorként élt. / Sohasem írt könyvet. Sosem vállalt közhivatalt. / Sohasem volt családja vagy otthona. Nem járt egyetemre. / Sohasem utazott 300 kilométernél messzebbre az otthonától. Nem ért el semmit, amit általában a nagysággal szoktak azonosítani.

Pszichológusok és tudásszociológusok szerint az, hogy mit tartunk elfogadhatónak, végső soron egy belső döntés eredménye, amelyet leggyakrabban nem tudatosan hozunk meg, s amelyet egyéni és kulturális tényezők, környezeti hatások (az úgynevezett „hihetőségi” vagy „elfogadhatósági szerkezet”) már előzetesen befolyásolnak. Nézzük meg a dolgot egy példán keresztül. Némi fantázia segítségével „bújjunk bele” egy egyetemi hallgatónő „cipőjébe” s képzeljük el, hogy valaki a következő üzenettel érkezik: egy nagyon gazdag külföldi férfi halálosan szerelmes belénk.

Együtt kell dolgoznunk a szlovák jezsuitákkal. Ez nem lehetőség, nem ajánlat: nincs más választásunk.

Az európai apró rendtartományokat luxus fenntartani. Előbb-utóbb összevonás vár rájuk, de legalábbis nagyon szoros együttműködés.

2011. október 31-én hétfőn, az esti órákban világra született Földünk hétmilliárdadik lakója. Kicsit aggódom érte. Nem lesz könnyű sorsa. Olyan világba született bele, amelynek globális klímaváltozással, élelmiszer és energiahiánnyal, növekvő gazdasági válsággal, és krónikus betegségekkel kell megküzdenie. Hogy pontosan hol is született meg, éppen ő, a hétmilliárdodik, a jóságos Istenen kívül (aki a hajunk szálát is számon tartja) senki sem tudja. A statisztika azonban ravasz dolog. Segítségével még arra vonatkozólag is elég pontos becsléseink lehetnek, hogy milyen sors vár majd rá.

Csak két fa az út mentén. Sőt nem is annyira mentén, van az vagy háromszáz méter is. Egy karcsú égbetörő és egy köpcös terebélyeskedő.

Pátyról Zsámbékra menet az újmarjori bekötő út után kell balra nézni. Jártam már ott kocsival, busszal, kerékpárral, de nekem még nem tűntek fel. Most hallottam csak a két fáról. Azokról ott kettesben. 

Október 17-én tárgyalta az Országgyűlés azt a törvénytervezetet, amely elzárással, vagy százötvenezer forintos bírsággal fenyegeti azt, aki a „közterületen életvitelszerűen lakás tilalmát ismételten megszegi”. A törvénytervezet ellen több szervezet is tiltakozott, köztük a hajléktalanokkal foglalkozó keresztény szervezetek, mint a Sant Egidio közösség, vagy Győri Péter és Vecsei Miklós, a Budapesti Hajléktalanügyi Konzorcium vezetői. Kerületünkben (VIII. ker.) már egy ideje gyakorlat a hajléktalanok elleni hatósági fellépés. Volt erről a kérdésről népszavazás is.

Szeretünk arra gondolni, hogy az ima hosszú távon növeli bennünk a szeretetet és önzetlenné tesz. Egyáltalán lehetséges ez, vagy csupán egy utópia, amivel magunkat áltatjuk, hogy továbbra is hajlonghassunk az egónk előtt úgy, hogy ráadásul azt hisszük, az ellenkező irányba haladunk? Ráfogjuk külső elvárásokra? Vajon, mentesít minket a felelősség alól az, ha más előírása szerint cselekedünk? Segítsetek ki. Hogy is van ez? Létezik kibúvó?