Jezsuita bloggerek

Ősi kérdés. Már az ókori görög gondolkodók is ezt kérdezték: Pothen to kakon? Honnan a rossz? Kétségtelen tény, hogy van rossz a világon. Csak el kell olvasni, például, a Prédikátor könyvének 3. fejezetének 2-8 verseit. Az ott felsorolt emberi tevékenységeknek a fele ugyanis fájdalmas vagy rossz. Elég azonban csak a napi újságokat olvasni, vagy a televíziós híreket hallgatni, hogy lássuk: rengeteg rossz: emberi gonoszság, ölés, gyilkosság, háború, csalás, lopás, rablás, hazugság stb., és rengeteg természeti rossz: cunami, földrengés, szárazság, vírusok, bacilusok, betegségterjesztő legyek, kullancsok stb. grasszálnak a világban. Igaz, hogy ezek a hírközlő médiumok előszeretettel a rossz dolgokat közlik, és a jó dolgokról ritkán beszélnek, de még így is megdöbbentő a rosszaság áradata.

Hadd kezdjem messzebbről a témát. Ezekben a napokban gyászol az afrikai közélet: 2011. szeptember 25-én meghalt a kontinens első női Nobel békedíjas aktivistája Wangari Maathai. Életében 71 esztendejébe elképzelhetetlenül sok mozgalmas esemény, szenvedés és – igen! – siker is belefért.
A szerencsés (gondviselésszerű) véletlennek – no és persze a posztgyarmati egyházi oktatási rendszernek – köszönhetően a tehetséges fiatal kenyai lány az elemi után középiskolába iratkozhatott (akkoriban lányok számára csak egyházi intézményben volt erre lehetőség), majd ösztöndíjat kapott az Egyesült Államokba, hogy biológiából és kémiából szerezzen tudományos fokozatot.

Nem is olyan régen érdekes rádióadás hangzott el a Kossuthon. A műsorban egy vizsgálat eredményeit közölték. A Stanford Egyetemen végzett kutatás szerint a metaforákkal történő társítás nem csupán egy gondolati társítás, de azt is meghatározza, milyen megoldásokat kínálunk a társadalmi problémákra. A nyelv, a szóhasználat és a gondolkodás szorosan összefügg, a metafora pedig beépül az asszociációs körbe, erős érzelmeket vált ki bennünk, determinálja a gondolkodásunkat.

Elhatároztam, hogy bizonyos, napi aktualitást élvező témákhoz hozzá sem szólok. Ezért nem fogok az állammal foglalkozni és nem fogom állítani, hogy már rég túl van a betegesség szintjén az, ahogyan Magyarországból „keresztény” államot akarnak csinálni. Mivel ebbe nem fogok belemenni, hisz nem ez lesz a témám – szerencsére – így sajnos arról sem fogok írni, hogy a szavak legnemesebb értelmében az állam _területi_ alapú önszerveződés, a vallás az egyének _belső_ útja, az egyház pedig _vallásos emberek_ szerveződése. Mindebből kifolyólag tehát arra sem fogok tudni rámutatni, hogy ugyanannyi értelme van területi alapú önszerveződéseknek önmagukat egy konkrét belső úttal azonosítani mint azt mondani: a földrajzi értelemben vett Európa a természetes számok halmaza.

Tudtátok? Szeptember 20-án, este 19 órakor találkozhatunk egymással – jezsuita és nem jezsuita bloggerek – egy kis ismerkedésre, (élő-) beszélgetésre, kávézásra. Most fény derülhet a „titkokra” is, hogy ki kicsoda… :-) Ha akarod, hozd el a barátodat/barátnődet is: jó buli lesz! A helyszín: a Loyola Café (Bp., 1085, Horánszky utca 20., a Párbeszéd Háza frissen megnyílt alagsori kávézójában!)

A madridi ifjúsági világtalálkozónak volt egy jezsuita szervezésű előkészítő programja, a magis. Ennek keretében a világ minden részéről érkező 3000 fiatal találkozott Loyolában augusztus elején. A loyolai lelkigyakorlatos ház hatalmas parkja, ami egyébként a csend szigete, most megtelt lüktető élettel. Három napig zászlókat lobogtató, beszélgető, éneklő, imádkozó, vagy csoportokban játszó fiataloktól volt hangos.  Mindegyik nemzet valamilyen sajátos szint hozott. A mi csoportunk egyik jellegzetessége a tánc volt. Néhány hangszerrel kis táncházat sikerült rögtönözni. Egyesek azt is mondhatták, hogy a magyarok után a fű se nő, mert a táncházunk után a gyep erős hiányokat szenvedett, mert bizony elég sokan lettünk.

A reinkarnáció vagy „újra-testesülés” az a tanítás, mely szerint az élőlényeknek (más megfogalmazás szerint lelkeknek vagy szellemeknek) az élet és halál (gyakran hosszú) láncolatán kell áthaladniuk, amíg eljuthatnak az üdvösségre. Elsőként vessünk egy pillantást röviden a fogalom történetére (1.), majd tisztázom a jelentését (2.), végül – ígérem! – megfogalmazom a saját álláspontomat is (3.).

Egy nagy felfedezést szeretnék veletek megosztani. Megtaláltam az emberi kapcsolatok megjavításának és elmélyítésének csodaszerét! Ha Te is vágyódsz arra, hogy működjenek a kapcsolataid, érdemes begyakorolnod az alábbi beszédmódot. Hadd avassalak be tehát a titokba, ami biztos garanciát nyújt arra, hogy a kapcsolataid fokozatosan megváltozzanak, megjavuljanak. Nos, elég bombasztikus? :) A trükk neve: együttérző kommunikáció.

Lássuk röviden a csecsemőkeresztelés történetét a kereszténységben. Az újszövetségi Szentírásban felnőttek keresztelései vannak leírva. A legismertebb történet az Apostolok Cselekedeteinek 2. fejezetében olvasható. Jézus feltámadása utáni első Pünkösd napján leszáll a Szentlélek az apostolokra és a velük együtt Jeruzsálem egyik házában összegyűlt tanítványokra. Erre kijönnek a házból és a ház előtti téren összegyűlt tömegnek Péter kezdi hirdetni Jézus üdvhozó halálának és feltámadásának evangéliumát.