Jezsuita bloggerek

Miután A pirruszi győzelem című egészség-és  médiaügyicikkecském érdemtelenül nagy port vert fel, és az egyik hozzászóló úgy vélte, hogy „felültem a HospInvest pr-ének”, gondoltam, itt az ideje, hogy helyszíni szemlén győződjek meg arról, mi az igazság. Tegnap Kiskunhalason, ma Egerben és Gyöngyösön jártam, és erről a saját blogomon részletesebben be fogok számolni. Most csak annyit: nem tartom különösen jónak a cég eddigi pr-ét, de nagyon úgy tűnik, tanultak az elmúlt idők baklövéseiből: készségesen segítettek, hogy beszélhessek munkatársaikkal, orvosokkal és ápolókkal, közalkalmazottakkal, – remélem, ezúttal jól mondom – de betegekkel is: korlátlanul.

Rómában, a császárkori Rómában az utcákon a szegénynek ki kellett térnie a gazdagabb útjából, a társadalmilag, politikailag magasabb rangú elsőbbséget élvezett az alatta lévővel szemben. Ezt az emberek tudták maguktól, mégis a szolgák amolyan „archaikus index”-ként vásári hangon kikiabálták: „Térj ki!” És a többség kitért, félreállt.  
A víz az más! Ott közlekedési szabály ma is, hogy a nagyobb kategóriájú hajó kerüli meg a kisebbet. A nagy yacht a kisvitorlás „Kalózt”, a Kalóz a csónakot és a csónak az úszót. (A halakat persze mindez nem zavarja, élnek mint hal a …, de ezt ők maguk hogy is mondják?).
Van vizijártasságim (Ez egy hatósági igazolvány).  Nézem, mikor szereztem: 1992. szeptember 12. Ezen a napon léptem be a Jézus Társaságába. Vizijártasságival!
Navigare necesse est! 
PS: Julius Caesar még konzulként 45-ben Kr. e. rendeletben szabályozta a római közlekedést, az egész Várost sétálóutcává nyilvánította. Ha ma Demszky is „bekattanna”, amúgy öreg-oroszlánosan!

Mostanában divat az evolucióról és kreacionizmusról vitázni. Az okot az adja, hogy elsősorban Észak-Amerikában különféle protestáns egyházak (és belőlük bőven akad, mert több, mint 1250 van hivatalosan bejegyezve) a Biblia hatnapos teremtéstörténetét vallják és oktatják híveiknek, nem utolsó sorban hadat üzentek a tudománynak. Nem csoda, ha pár hónappal ezelőtt a világ 67 országának tudományos akadámiája (köztük a magyar) letette voksát az evolúció mellett. A katolikus Egyház, kicsit csoszogva és szokásosan habozva csatlakozott (pár évtizeddel ezelőtt) az evolúció tanához, de minden mondatának második fele valami olyasmivel végződik, hogy minden a Termető Isten műve és terve. Nehogy valaki meggondolja magát a következő sor elejéig. Szóval a dolog részünkről letudva, hadd idegesítsék magukat a többiek.

Szépen el lehet merülni nagy gondolatokban és filozófiákban. S ennek meg is van a maga értéke. A keresés az ember alapvető tulajdonsága, s kíváncsiságának köszönheti fejlődését. Az is igaz, hogy ehhez néha be kellett vernie a fejét, de ezt mondják, ez benne van a pakliban.

Elgondolkodtat manapság engem is az Isten-kérdés, csak valahogy más a kiindulópont. A napokban sokat utaztam Budapesten, és leginkább az arcokat figyeltem. Voltak mogorva arcok is, nem mondom, de nagyrészt életvidám, életerős arcokkal találkoztam. Volt, ahol a szerelem égett a tekintetekben, máshol huncutság. Sok arcon látszott az igyekvés, a „várnak otthon”. Számomra ezek az arcok egyértelművé teszik az Istent.

Vallási jelenséggel foglalkozó gondolkodók úgy fogalmaznak, hogy a természetfeletti valahogyan eltávozott a modern korból. Sok filozófia ezt a jelenséget az “Isten halála” vagy éppenséggel “posztkeresztény kor” kifejezéssel jelöli. Ha nem dramatizálni akarják ezt a tényt, akkor egyszerűen úgy fogalmaznak, hogy a fejlett világban egy globális és visszafordíthatatlan tendenciával állunk szemben. Pitrom Sorokin (a Harvard egyetem szociológiai karának alapítója) úgy fejezte ezt ki, hogy a mai világ egyszerűen “gyakorlatiassá” (sensate) vált. Ez alatt azt értette, hogy empirikussá, evilágivá, humanistává, pragmatikussá, utilitaristává, szerződéses alapúvá, epikureusivá, hedonisztikussá stb. vált.

What Would Jesus Do?  Az angolszász keresztények világában szlogenné vált az Isteni Akarat ilyen keresése: ha Jézus itt és most lenne, mint annak idején, vajon mit tenne - helyemben?  Mintha Jézus most igazándiból nem is cselekedne... befejezte a mennybemenetellel, most rajtunk a sor.  Kissé deista Jézus ez, nem? 

Tehát inkább azt kérdezném: mit tesz Jézus vagy Isten most?  Végignézem emberi történelmünket és egy régi, talán elhanyagolt bölcsesség jut eszembe: Isten épít és rombol.  Mit épít és rombol most?  Ha ezt egy picit sikerülne látnunk, talán akaratát is jobban látnánk, - konkrétan.

Carlo Maria Martini (jezsuita) bíboros a Róma melletti Aricciaban tartott papi lelkigyakorlaton azoktól a bűnöktől óvott, melyeket a leggyakrabban követnek el egyházi személyek. Irigység, rágalmazás és hiúság fordul elő a legtöbbször az Egyházban. „Az irigység a legjobban elterjedt bűn az Egyházban” – idézte a római La Repubblica a bíborost: „Azt kérdezzük: »Miért más kapta meg, ami nekem jár?« Vannak emberek, akiket mardos az irigység és azt gondolják: »Miért ezt az embert nevezték ki püspöknek, és nem engem?«”

„Egyre valószínűbb, hogy a dolgozók győznek Egerben” – olvasom. Úgy hangzik, mint valami győzelmi jelentés a munka frontjáról az ötvenes években. Már csak az hiányzik, hogy a munkásosztály vasökle lecsapjon a nagytőkére. Pedig ez a diadalittas jelentés a polgárinak mondott Magyar Nemzet egyik cikkének az alcíme, a mai, június 25-i számban. A főcím: Vesztésre áll a HospInvest. Gondolom mindenkinek beugrik valami képzelettársítás a gonosz kapitalistákról, vagy valami ehhez hasonló, mert már egy ideje a nyilvános vitában ez a cég a nem éppen népszerű privatizáció megtestesítője: érdemtelenül. Esettanulmányként szolgálhatna a pr kurzusomban, és ősszel fel is szándékozom dolgoztatni diákjaimmal, de persze a médiaoktatóknak is csemege lehetne. Feltéve, hogy veszik a fáradságot, és megteszik azt, amit az újságírók kötelessége lett volna tenni: utánajárnak a dolognak, és netán bemutatják a vitás kérdésben mindkét fél álláspontját. A cikkíró ezt nem tette, de miért is tette volna, nem szokás ez a tényfeltáró magyar újságírásban. Inkább úgy számolunk be a meccsről, ahogy a labdarúgásnál szoktunk: számoljuk a gólokat. S persze mi, azaz az újságírók, vagyunk a döntőbírák. S ha a játékos a HospInvest mezében tűnik fel a mezőnyben, húzzuk is a piros kártyát, de minimum a sárgát.

A Medián felmérése szerint Orbán Viktor kiszivárogtatott beszéde miatt csökkent az MSZP és a Fidesz támogatottsága közötti különbség: a biztos szavazók 61 százaléka voksolna az ellenzéki pártra, míg a szocialistákra 28 százalék.

A Nézőpont Intézet közvélemény-kutatásából ezzel ellentétben az derül ki, hogy sikertelen volt az Orbán-ellenes kampány, sőt a felmérésből az derül ki, hogy a Fidesznek több nyugdíjas szavazója van.

Drága blogger testvéreim!
A nyár, többek között a papszentelések időszaka. „Családunk” életében kétségtelen nagy esemény. Az öröm pillanataiban hajlamosak vagyunk, túldimenzionálni, szépségünket és hivatásunk fontosságát. Idézgetjük a szentelő püspököt és az újmisés szónokot.
Na, mit szólsz hozzá! Ugye!  
Hű! Ez igen!
Próbáljuk elhinni, hogy mi vagyunk a százszor szép királykisasszony, és hogy mi az első osztályon utazunk, míg a házasok csak fapadoson. A jó szándékú püspök egy-két gondolata és Isten népének csápolása még erősítheti is bennünk ezt az érzést. Szabadon idézve Püspök Atyát: „A papok, nem azok az erős emberek, akik erőből le tudnak mondani az élet örömeiről, hanem azok a gyenge emberek, akik engedték, hogy Jézus elcsábítsa őket.” (Vagyis, én Istennek engedtem, nem egy embernek!)