Jezsuita bloggerek

"Amerikában történt, hogy egy kisfiú baseball edzésekre járt.  Nagyon szeretett játszani, de ügyetlen volt, fontosabb meccsekre sohasem állították be. Volt azonban ebben a kisfiúban valami nagyon szimpatikus: rendkívül szerette az édesapját. Édesapja sokszor el is jött az edzések végére. Ilyenkor a kisfiú mindent otthagyott, rohat az édesapjához és átölelte. Aztán igen gyakran hosszasan sétáltak a pálya melletti parkban. Lehetett látni, hogy különleges kapcsolat van apa és fia között. Aztán a kisfiú édesapja meghalt. Az edző meg is ijedt, hogy mi lesz ebből. És a kisfiú valóban sokáig nem is jött edzésekre. Egyszer aztán újra megjelent.

Tegnap volt Bartók Tibor, és Koronkai Zoltán rendtársaink papszentelése a Mária u-i templomunkban. Nagy ünnep volt ez számomra. Nem csak azért, mert mindig öröm látni, mikor valaki megtalálja hivatását, hanem mert tapasztalható volt tegnap, hogy az Isten közel van hozzánk. És ezért a közelségért az ember legszívesebben odaadná mindenét...

Székely János püspök atya többek között Jeremiás próféta szavait idézte, a megszokottól eltérő fordításban: "Elcsábítottál Uram, és én hagytam, hogy elcsábíts." (Jer 20,7) A papok és szerzetesek nem azok az emberek, akik erősek, akik akaratból le tudnak mondani az élet örömeiről - hívta fel figyelmünket a püspök atya - hanem azok a gyenge emberek, akik nem tudnak ellenállni a csábításnak, amelyet megtapasztalnak Isten részéről.

Ez tetszik! ...

 

 

 

 

 

 

Sorban álltunk. Csekkinhez (jó magyar kifejezéssel). Ilyenkor megy a duma: - Hány kiló a csomagod? - Nem tudom. Lehet rá kell fizetnem! Stb.

Ekkor tűnt fel egy fiatal pár. Sok csomagjuk volt. Aztán hamar kiderítették, hogy ráfizetés nélkül nem fog menni. Így aztán megvolt a feladat. S az ember, egy Isten csudája, olyan fajta, hogyha megjelenik a feladat, akkor nekilát azt megoldani. Na, hát itt is elkezdődött. Elindultak segítséget keresni! Először szelektáltak, és kis csomagokat készítettek, majd figyelték, kinek van kisebb bőröndje. Aztán meg elindultak, és kérdezősködtek. Sok helyen visszautasításra találtak: - Sajnálom, nekem már megvan a húsz kiló.

Pár hónapja szenzációként járta körül a világot az a hír, miszerint tudósoknak (Craig Venter és a J. Craig Venter Institute) sikerült mesterségesen létrehozniuk genetikai állományt (Mycoplasma Genitalium). Végső céljuk mesterséges élet előállítása. Pontosabban: ez a következő lépés. Behelyezni a génállományt egy fehérje-labdába és beindítani az egészet mintegy gombnyomásra. Ez az eredmény pár hónapon belül várható (ha már eddig nem tették meg, tegyük hozzá). Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet majd megkülönböztetni az általuk létrehozott mesterséges génállományt egy akármilyen természetestől. Nem mondták meg, de hamar kiderült (innen), hogy a következő szöveg szerves részét képezi a DNS-nek és így garantáltan bekerül a történelemkönyvekbe:

“Európa népessége évtizedek óta tudatában van annak, hogy a katolikus egyház - elsősorban itt Európában - nagy krízisekkel küszködik. Sokan a vég kezdetét látják benne, mások számára csupán egy meghátrálás ez, amit Karl Rahner az egyház “téli időszakának” minősített. Akármivel is illetjük, ezek “nehéz idők”. Főként mert nem érződik, hogy ez a megtorpanás egy termékeny újjáéledés vajúdása lenne. Ebben ugyanis nem a hívek, nem a vallás iránt érdekelődők, de nem is az elkötelezett keresztények a kerékkötők, hanem maga a vezetés (klérus), amely egyrészt nincs a helyzet magaslatán, másrészt a “jóakaratú” világiak kezdeményezését gyanúval fogadja.”

Ma estig úgy gondoltam, hogy nem fogok blogolni. Bár a jezsuita blogot remek ötletnek tartottam, de úgy gondoltam, hogy van elég dolgom, nem kell még egy púp a hátamra, hogy rendszeresen blogoljak. Ma este viszont valami megváltozott. Na azért nem leszek mostantól rendszeres blogoló –legalábbis egyenlőre nem tervezem – de az első bejegyzést kedvem támadt megírni.  

Vacsora közben beszélgettünk a jezsuita blogon megjelenő hozzászólásokról és felmerült egy olyan téma, ami beindított, vagy „bekattantott” –ahogy az nemrég egyik rendtársam fogalmazott. Vannak dolgok, amik szenvedélyesen érdekelnek, és amikért nagyon lelkesedem, ezek közé tartozik rendünk története és Szent Ignác személye is. Amikor hallottam, hogy egyes blogolók Ignác nyakába próbálják varrni az inkvizíciót, akkor gondoltam, hogy nem lehet haszontalan néhány epizódot felidézni Ignác életéből.

Egyik blogger társunk azt írja, mikor blogolunk, illik vicces dolgokról írni. Nos ezért választottam ezt a témát. És, hogy a nemzetközi helyzet fokozódjon, idézem a Mestert:

”Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit feldíszítitek, s azt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem lettünk volna részesek, mint ők a próféták vérének ontásában. Ezzel magatok is megvalljátok, hogy próféták gyilkosainak vagytok a fiai. Töltsétek csak be atyáitok mértékét! Kígyók, viperák fajzata! Hogy is kerülhetnétek el a kárhozat büntetését? Nos, prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok. Közülük némelyeket megöltök és keresztre feszíttek, másokat megostoroztok a zsinagógában és városról városra üldözitek. Így rátok száll minden igaz vér, amelyet a foldön kiontottak, az igaz Ábel vérétől egészen Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár közt öltetek meg. Bizony mondom, ezek mind utolérik ezt a nemzedéket.” (Mt 23,29-36)

Világ proletárjai! Egyesüljetek!